Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2599 Az Országgyűlés 49. ülése 1958. évi június 19-én, csütörtökön 2600 lehetőségeink és bízunk abban, hogy a műszaki dolgozók a munkások és a gazdasági vezetők minden tudásukat és akaratukat latba vetik, hogy megvédjük, illetve új, korszerű gyártmányokkal tovább öregbítsük a magyar ipar jó hírnevét. Mi az ipar szerkezetének átalakítását így képzeljük el, nem pedig úgy, ahogyan azt a revizionisták javasolták, tudniillik, hogy a nehézipart, a gépipart hanyagoljuk el. Mi a nehézipartól azt várjuk, hogy termelését az átlagosnál gyorsabban, három év alatt 32 százalékkal emeljeTisztelt képviselőtársaim! Emlékeznek rá, az Országgyűlés januári ülésszakán nem keveset beszéltünk arról, hogy a rendelkezésünkre álló beruházási összegeket, anyagi eszközöket különös gonddal kell felhasználni, nagyon alaposan mérlegelnük kell, hogy mire mennyit fordítunk. Most bejelenthetem, hogy azóta a kormány ebben a vonatkozásban számos intézkedést hozott, s a beruházási összegek, anyagi eszközök felhasználásában a legtöbb helyen ma már rend van. A mostani hároméves terv időszakában állami beruházásokra 31,8 milliárd forintot fordítunk, és azt tervezzük, hogy ez idő alatt 34 milliárd forintot kitevő beruházást helyezünk üzembe. Az elkövetkező években új gyárak építése és üzemek bővítése mellett a régi gyárak és üzemek korszerűsítésére, újjáalakítására az eddiginél jóval nagyobb figyelmet szentelünk. A befejezetlen beruházások állományát évről évre csekkentjük, hogy a már elkezdett, de félbemaradt beruházásokat maximálisan hasznosítsuk. ( Ha jól gazdálkodunk és üzemi igazgatóink, főmérnökeink, nem kevésbé a minisztériumok vezetői, a tanácsok elnökei jóelőre átgondolt és megvizsgált gazdasági számítások, valamint a messzemenő takarékosság figyelembe vételével használják fel az említett 31,8 milliárd forintot, akkor elérhetjük, hogy — kisebb összegek ellenéré — a most előirányzott beruházások viszonylag több termelő kapacitást adnak az országnak, mint az első ötéves terv haspnló időszakában. A cél mindenütt az legyen, hogy ésszerűbb gazdálkodás eredményeként minél több üzemet, gyárat, újjáalakított munkahelyet adjunk a termelésnek. Iparunk szerkezetének jó irányban megkezdett átalakításához, hazai adottságaink és lehetőségeink legjobb hasznosításához " igen jelentős segítséget kaptunk és kapunk a Szovjetuniótól. A közeli években sok szovjet gép, üzemi felszerelés és berendezés érkezik hazánkba. Széles körű gazdasági, műszaki-tudományos segítséget nyújt nekünk a Szovjetunió az új gyártmányok bevezetéséhez, a régiek továbbfejlesztéséhez. Ha jól gazdálkodunk a kapott hitelekkel, már a második ötéves tervünk megkezdéséig, 1961. évig jelentős előrehaladást érhetünk el iparunk korszerűsítésében, szerkezetének átalakításában, gazdaságosabb gyártmányok előállításában. Hogy ez így legyen, azt megköveteli elsősorban népünk érdeke, megköveteli a szocialista tábor országaival való együttműködésünk is. Külön ki kell emelnem vegyiparunk fejlesztésének jelentőségét. Az elmúlt években lehető ségeinkhez mérten mind többet adtunk a magyar vegyipar fejlesztésére. Tudjuk, hogy a szocialista országok és a kapitalista országok egyaránt milyen nagy fontosságúnak tartják a vegyipar feljesztését. A korszerű vegyipari termékek, a műanyagok sok térületen helyettesítik a fémet, a fát, a textiliát, a bőrt, mind jobban nő a műanyagok szerepe a közszükségleti cikkek előállításában is. A mi országunkban hiány mutatkozik számos fontos nyersanyagban, tehát a mi viszonyaink között különös jelentősége van a vegyipar gyors fejlődésének. A vegyiparon belül különös fontossága van a műtrágyagyártás fejlesztésének is. Üj műtrágyagyár építéséhez a Szovjetunió kormányától 110 millió rubeles beruházási hitelt kapunk. Ebből a segítségből és saját erőfeszítéseinkből megépítjük a Tiszavidéki Vegyikombinát Nitrogénműtrágy agyárát. Országunknak elsőrendű gazdasági, de hozzátehetem: politikai érdeke is, hogy a mezőgazdasági hozamokat növeljük és csökkentsük az időjárás szeszélyessége folytán adódó nehézségeket. Az idén szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sokkal jobbak a terméskilátások azokon a földeken, amelyeken műtrágyát használtak. Nekünk nincsenek szűzföldjeink, amelyeket művelés alá foghatnánk, — bár vannak még területeink, amelyeket termővé lehetne tenni, —, a mi mezőgazdaságunkban a fejlődés iránya az, hogy minél gyorsabban növeljük a terméshozamokat. Egyre növekszik a lakosság fogyasztása és a nem önellátó dologozók számaránya. Az alacsony terméshozamok, a mezőgazdasági termelés ingadozása és a fogyasztás egy időben való növekedése idézte elő, hogy a megelőző esztendőkben import útján voltunk kénytelenek fedezetet biztosítani a kenyérgabona és takarmányszükséglet kielégítésére — ez viszont gondokat okozott külkereskedelmi fizetési mérlegünk egyensúlyának biztosításában. Ez a tény is feladatunkká és kötelességünkké teszi, hogy műtrágya-termelésünk lehető nagyarányú és gyors fejlesztése útján is elősegítsük a mezőgazdasági termésátlagok növelését. Az Országgyűlés januári ülésszakán megbíráltuk a kazincbarcikai műtrágyagyár építésénél tapasztalt hiányosságokat. Most örömmel számolhatunk be arról, hogy azóta sokat javult a munka, a gyár és a berendezésén dolgozó többi üzem mérnökei, munkásai, tervezői megszívlelték a kormány bírálatát és elismerésre méltó munkát végeztek. A Nehçzipari Minisztériumnak azonban még mindig sok a tennivalója, hogy ez a gyár minél hamarabb a mezőgazdaság és a népgazdaság rendelkezésére bocsássa a tervben előírt mennyiségű műtrágyát Annál is fontosabb ez, mert a szakemberek vé leménye szerint egy mázsa nitrogénműtrágyávi.l egy évben legalább másfél mázsával magasabb gabonatermés érhető el, A tervben szereplő és a később építendő műtrágya-gyárak üzembe helyezésével műtrágyatermelésünket olyan szintre emeljük, hogy ezzel jelentős mértékben megoldjuk a magyar gabonakérdést is.