Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2597 Ar Országgyűlés 49. ülése 191 jó munka nyomán növekszik népünk jóléte, szociális és kulturális igényeinek kielégítése. Ha valamiyen kérdésben arról beszélünk, hogy a felszabadulás óta széles nemzeti egységfront alakult ki, elmondhatjuk, hogy a földosztáson, a gyárak, a bankok, a bányák államosításán kívül ez a nemzeti egységfront szocialista vívmányainak megvédésében és továbbfejlesztésében jelentkezett, az építő-alkotó munka minden területén bontakozott' ki. A szocializmushoz hű erők példamutatását követték azok is, akiket az ellenforradalom előkészítői, szervezői alattomos módon becsaptak, megtévesztettek, sőt átmenetileg a szocializmussal szembeállítottak. Amikor mi azt mondjuk, hogy ezek a félrevezetett emberek is tanultak az ellenforradalomból, ezt őszintén gondoljuk, mert az üzemekben, a gyárakban, politikai és gazdasági életünk számos területén tapasztaljuk, hogy ezek az emberek kiábrándultak az ellenforradalom demagógiájából, rájöttek arra, hogy becsapták őket. Üzemekben, falvakban, különböző értelmiségi munkakörökben dolgozók körében sokszor felvetődik a kérdés: hogyan tovább? Milyen elképzelései vannak a kormánynak előrehaladásunkról a szocializmus építésében, gazdasági, pénzügyi helyzetünk további szilárdításáról, arról, hogyan tudunk eleget tenni fizetési kötelezettségeinknek, hogyan tudjuk visszafizetni a kapott hiteleket, hogyan tudjuk — ha szerényen is — növelni az életszínvonalat? A most előterjesztett hároméves terv célkitűzéseit Kiss Árpád elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke részletesen ismertette és a képviselőtársaim között kiosztott törvényjavaslat tartalmazza az 1958—60. évi népgazdaságfejlesztési irányelveket, a következő évek gazdaságpolitikájának fő céljait. Ez a terv egyben választ is ad arra, hogyan menjünk tovább. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága egyetért az Országgyűlés elé terjesztett hároméves tervjavaslattal. Az a véleményünk, hogy az irányelvek reálisak. Ennek a tervnek megvalósítása lehetővé teszi évről évre a nemzeti jövedelem növelését, a termelés emelkedését iparban, mezőgazdaságban egyaránt, megalapozottá teszi az életszínvonalat. Lehetőséget ad arra is, hogy a terv előirányzatait számos területen túlteljesítsük, a dolgozó tömegek támogatásával a tervezettnél gyorsabban haladhassunk előre. A nemzeti jövedelmet — a terv előirányzat» szerint — három esztendő alatt 13—14 százalékkal növeljük. A szocialista ipar termelése 1960ban mintegy 22 százalékkal haladja meg az 1957. évi termelést. A minisztériumi iparban a termelőeszközök termelését három- év alatt 27. míg a fogyasztási cikkek termelését 20 százalékkal növeljük. Ebből a növekedésből biztosítani lehet a lakosság növekvő szükségletét, a vásárlóerő és árualapok egyensúlyát és esedékessé váló tartozásaink törlesztését. A terv előírja, hogy ipari termelésünk szerkezetében jelentős változásokat hozzunk létre Emlékezetes, évek óta, hogy mennyi szó esett arról, hogy iparunk struktúrája nem felel meg évi június 19-én, csütörtökön 2598 adottságainknak, nyersanyag-helyzetünknek, iparunk szerkezetét át kell alakítani. Annak idején elhangzott heves támadások ezt úgy igyekeztek beállítani, mintha egyedül a szocialista rendszer lenne felelős iparunk szerkezetében mutatkozott valamennyi hibáért, bajért, ellentmondásért. Igaz, hogy a megelőző évek több vonatkozásban helytelen beruházási politikája nem javított, sőt egy-két területen rontott is a régi helyzeten, de az igazsághoz az is hozzá tartozik hogy megmondjuk: a kapitalista Magyarországnak is a legnagyobb gondja volt az ipar összetételének erősen növekvő aránytalansága, mert a nyersanyagban már akkor is szegény Magyarország a szükséges anyagok több mint 70 százalékát külföldről vásárolta. — Köztudomású, hogy a revizionisták odáig mentek el az úgynevezett ,,kritikával", hogy tagadták a nehézipar elsődleges fejlesztésének szükségességét, azt követelték, hogy hagyjunk fel a nehézipar további fejlesztésével. Ezeknek a „kritikusoknak" akkor sem lehetett és most sem lehet igazat adni. A hároméves tervben is legfontosabb feladatunknak tekintjük a nehézipar feljesztését, az anyagi-technikai bázis erősítését, növelését, mert a világ valamennyi gazdaságilag fejlett országának tapasztalatai egyértelműen és cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy fejlett nehézipar nélkül nincs fejlett könynyűipar, nincs fejlett közlekedés, nem fejlődhetik a mezőgazdaság, nem tudhatnánk megfelelően feldolgozni a mezőgazdasági termékeket. Ugyanakkor hozzáfűzzük, hogy mi a nehéziparon belül a következő esztendőkben jelentős arányváltozásokat tervezünk és akarunk megvalósítani, mégpedig olyan irányú változtatásokat, hogy minél több munkaigényes, kevésbé anyagigényes, minél több magas színvonalú szellemi műszaki tudást megtestesítő és külföldön is jól értékesíthető terméket gyártsunk. E cél elérése érdekében nehéziparunk vezetői az elmúlt két év alatt számos helyes intézkedést hoztak. Csak üdvözölni lehet azt az örvendetes fejlődést, amely például a híradástechnikai iparban és a műszeriparban megindult. Ezen. az úton kell tovább haladnunk. Külkereskedelmi mérlegünket csak úgy tudjuk javítani, ha kor' szerű gyártmányokat készítünk, ha a hazai, fő, ként azonban az import útján biztosított nyersanyagokat magasértékű késztermékké dolgozzuk fel. Éppen ezért bírálattal kell szóvá tenni, y hogy az ipar vezetésében még több helyen megmutatkozik a maradiság, azt tapasztaljuk, hogy ragaszkodnak a régi gyártmányokhoz, még akkor is, ha ezek előállítása nagy költséggel jár, és értékesítésük igen nehéz. Tudomásul kell venni, hogy a szocialista országok éppúgy, mint a ! kapitalista országok, amelyekkel kereskedelmi I kapcsolatban vagyunk, csak a világszerte fejlődő műszaki színvonalnak megfelelő termékeket veszik át tőlünk. A mi országunkra, a mi iparunkra is vonatkozik az a kötelezettség, hogy a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versengésben bebizonyítsuk a szocialista társadalmi és gazdasági rend magasabbrendűségét. Pártunk Központi Bizottságának határozott véleménye az, hogy erre megvannak az adottságaink és a