Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-49
2595 Az Országgyűlés 49. ülése 1958. évi június 19-én, csütörtökön 2596 örvendetes jelenség, hogy ma már a gazdasági kérdésekkel nemcsak a kisebb-nagyobb vezető beosztásban levő emberek, de a munkapadoknál az egyszerű dolgozók is mind többet foglalkoznak. Mindjobban tudatossá válik az a szemlélet, hogy az ország gazdasági helyzetéért közös a felelősség. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az alkotómunkára, a gazdaságosabb termelésre sokkal jobb a légkör és a dolgozó tömegek részéről mindenütt megmutatkozik a segítő szándék, hogy közös erővel minél gyorsabban haladjunk előre a szocializmus építésében. Mindez igen jó, nagyon hasznos dolog. A gazdasági vezetők kötelessége, hogy meglássák, támogassák, fejlesszék ezt az új politikai jelenséget. Ma már világos képünk van arról, hogyan sikerült megvalósítani az 1958. évi népgazdasági terv első hónapjaira eső előirányzatokat. Az állami ipar termelése 1958 első öt hónapjában egyenletesen, hónapról hónapra fejlődött, s — az élelmiszeripar nélkül számítva — 12 százalékkal magasabb volt a termelés az állami iparban, mint az 1957. év egészének havi átlaga. Legjelentősebb, hogy az alapanyagipar termelési üteme meghaladta a feldolgozó iparét. Ez számunka azért fontos, mert nyersanyag-gondjaink egy részét a hazai alapanyagipar termelésének növelésével akarjuk megoldani. Az alapanyagot termelő iparágak közül a bányászat havi átlagban 15, a vegyipar 12, a vas-, acél- és fémgyártás 10—12 százalékkal, az építőanyagipar 8—9, a villamosenergiaipar 12 százalékkal termelt többet, mint amennyi az 1957. év havi átlagos termelése volt. Az alapanyagipar említett fejlődése jelentős mértékben elősegíti a termelés tervszerűségét, tartalékok képzését. Az év első öt hónapjában üzemeink anyagellátása hazai és importált nyersanyagokból kielégítő volt. Emlékszünk rá: éveken át sok panasz hangzott el az anyaghiány miatt. Most a folyamatos anyagellátás jórészt megszüntette a hóvégi kapkodást, rohammunkát, s amikor az üzemekben, gyárakban járunk, munkásokkal, mérnökökkel beszélünk, mindenütt azt halljuk, hogy tervszerűbben, nyugodtabb légkörben folyik a munka, s ez kedvezően hat a termelés minőségére és a termelés növekedésére is. Ügy hiszem, egyetértenek velem képviselő társaim, amikor megállapítom, hogy a magyar ipar belső fogyasztásra kerülő termékei az utóbbi időben minőségileg is sokat javultak. Meg kell nézni az üzleteket, kirakatokat: napról napra új cikkek, jobb minőségű termékek jelennek meg. Az üzemek önállóságának növelésével javult a választék, a gyártmányok összetétele. Exportra szállított termékeink ellen is mind kevesebb kifogás merül fel, ez is jelentősen hozzájárul iparunk világpiaci helyzetének erősítéséhez, gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink továbbfejlesztéséhez. Bár a minőség és a választék vonatkozásában van még sok javítanivaló, de a fejlődés örvendetes. Pozitív jelenség továbbá, hogy — ha lassan is, de — mind jobban átalakul gépiparunk szerkezete, s az üzemek egész sorában jelentős beruházások folynak, amelyek segítik az új, korszerűbb technika bevezetését, új korszerűbb, a világszínvonalnak megfelelő termékek gyártását. A lakosság áruellátásának javulását mutatja az a tény is, hogy 1958 májusában ruházati cikkekből 14, vegyesipari cikkekből 26, élelmiszerekből 14 százalékkal nagyobb volt a forgalom, mint egy évvel ezelőtt. Bár egyes területeken bizonyos árufajtákban van még hiány, de az ipar és a kereskedelem jobb együttműködésével ezek jelentős részét megszüntethetjük. . Gazdasági életünk egészséges fejlődését mutatja az a tény is, hogy kivitelünk 1958 első öt hónapjában 46 százalékkal volt több, mint 1957 ugyanezen időszakában, bár a tavalyi évet nem tekinthetjük normális gazdasági esztendőnek. De már előre látható, hogyha az ipar, a gazdasági vezetés, az üzemek vezetői és dolgozói továbbra is fontos kötelességüknek tartják olyan termékek nagyobb tömegű gyártását, amelyekkel javíthatjuk az ország pénzügyi mérlegét, növelhetjük valutabevételét, akkor félévi exporttervünket jelentősen túlteljesítjük. Az ország gazdasági helyzetének további stabilizálódását, a lakosságnak gazdaságpolitikánk iránti növekvő bizalmát mutatja az a tény is, hogy a takarékbetét-állomány az év eleje óta május végéig több mint 700 millió forinttal emelkedett. Mi tette lehetővé ezeket a sikereket, hiszen köztudomású, hogy az ellenforradalom után milyen mélypontról indultunk el? Az elért sikerek magyarázata elsősorban abban keresendő, hogy az ellenforradalom óta eltelt húsz hónap alatt pártunk, kormányunk következetesen harcolt az ellenforradalom által okozott morális, politikai és anyagi károk felszámolásáért, a bűnösök felelősségrevonásáért. Abban a küzdelemben, amelyet Népköztársaságunk törvényes rendjénekjielyreállításáért folytattunk, megnyertük a széles dolgozó tömegeket. Előbb csak a legöntudatosabb tíz- és százezrek, később milliók tömörültek a párt, a kormány politikája mögé, s a szocialista rend S megvédése azzal járt, hogy nemcsak a vezetők, hanem a széles dolgozó tömegek is levonták az ellenforradalomból a szükséges tanulságokat, s az elmúlt húsz hónap alatt az ország lakosságának jelentős többsége aktívan tevékenykedett a termelés frontján, hogy a politikai konszolidációval egyidőben, minél hamarabb felszámoljuk az ellenforradalom gazdasági kártevését is. A párt, a kormány csak a tömegek ilyen aktív támogatásával, a szocialista építő munka ilyen széleskörű kibontakozásával tudta megvédeni és továbbfejleszteni szocialista vívmányainkat. Ebben a harcban élen járt mindenekelőtt munkásosztályunk. Párttagok és pártonkívüliek, a fizikai dolgozókkal együtt a műszaki dolgo! zók közös erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minél hamarább teljesen eltüntessük az ellenforradalom ütötte sebeket. Minden jószándékú ember megállapíthatja, hogy a párt, a kormány reális alapokon nyugvó tervet állít az ország elé, s a terv mevalósításához biztosítja a feltételeket, a politikaiakat és j a gazdaságiakat egyaránt. De azt is tudják, saI ját tapasztalataikból, látják a dolgozók, hogy a
