Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2585 Az Országgyűlés 49. ülése 1958 reskedelem a nagyobb ipari termelésre támaszkodva például 340 000 mosógépet, 30 000 hűtőszekrényt, 33 000 porszívót, 600 000 rádiót, több mint 100 000 televíziót, 550 000 kerékpárt, 80 000 motorkerékpárt fog forgalomba hozni. E forgalmi előirányzat teljesítése többek között azt jelenti, hogy hazánkban minden 100 családra 85 darab rádió, 17 darab mosógép fog jutni. 1957-hez képest 1960-ban 26 százalékkal több konyhabútort és ugyanennyivel több kombináltszekrényt biztosítunk a vásárlóknak, de a várható bútorkeresletet előreláthatólag még nem tudjuk teljesen kielégíteni, noha 1960-ban 1955höz képest az állami kiskereskedelem lakásbútor forgalma 40 százalékkal nagyobb lesz. Az építőanyag-forgalom 1960-ban mintegy négyszer nagyobb lesz, mint az első ötéves terv-időszakban, volt. A mezőgazdasági munka megjavítása érdekében 1957-hez képest 24 százalékkal több műtrágyát, 11 százalékkal több rézgálicot hoz forgalomba a kereskedelem. Az igények jobb és minél zavartalanabb kielégítéséhez nemcsak az áruforgalom tervszerinti alakulására van szükség, hanem arra is, hogy növekedjék kereskedelmi apparátusunk munkájának színvonala. Időben mérjék fel a jelentkező szükségletet, jelezzék azt az ipàr felé és tegyenek meg közösen mindent az igények kielégítése érdekében. A terv mutatói már nem kötik meg az ipar és a kereskedelem vezetőinek a kezét, hanem lehetővé teszik, hogy az igények alakulásának megfelelő módon és választékban elégítsék ki a fogyasztók igényeit. Bizom abban, hogy kereskedelmi apparátusunk, amely rövid idő alatt igen szép eredményeket ért el a szocialista kereskedelmi hálózat megszervezésében és kiépítésében, az ipar vezetőinek és dolgozóinak elvtársi támogatása mellett ezen a téren is tovább fogja javítani munkáját. A hároméves tervben a lakosság közvetlen fogyasztásának volumenére és választékra vonatkozó előirányzatok mellett a terv a lakás, a szociális, a kulturális, az egészségügyi és kommunális ellátás fejlesztésére, is gondot fordít. 1957 és 1960 között országosan mintegy 110 ezer lakás felépítésével lehet számolni, amiből az állami erőforrásokból épülő lakások száma 37 000 darab. A viszonylag magasnak látszó magánépítkezések nagy részét azonban ugyancsak támogatja kölcsönnel az állam. Az előirányzott lakásépítéssel elérhető, hogy a lakásellátás színvonala valamivel jobb lesz az 1957-ben fennállott helyzetnél. Javítjuk a kommunális ellátást, a villany-, gáz-, víz- és az úthálózat fejlesztésével. Ezen a téren a falu és város, de különösen a főváros és a vidék között nagy színvonalkülönbség van. Ezek megszüntetésére természetesen még nem gondolhatunk a hároméves tervben. Ez hosszabb időt igénybevevő feladat. Az iskoláskorú gyermekek létszámának megnövekedése nagyarányú iskolaépítkezést tesz szükségessé. Háromezerötszáz új tanterem építését vettük tervbe, ezzel lehetőség lesz a kettős váltás arányának kisebb mértékű csökkentésére. Számottevő lépést teszünk előre a közúti hálózat megjavítása terén. A hároméves terv évi június 19-én, csütörtökön 2 586 időszakában 2500 kilométerrel, vagyis ötven százalékkal emelkedik az állandó pormentes burkolatú utak hosszúsága. A lakosság életszínvonalának alakulása szempontjából rendkívül jelentős-a teljes foglalkoztatottság kérdése, az újonnan munkábalépő generáció elhelyezése. A termelésnek a terv szerint történő alakulása biztosítja, hogy a munkahelyek száma gyorsabban növekedjék a keresőképes korba lépők számánál. A keresők száma három év alatt mintegy kilencvenezer fővel fog nőni. Ez a munkaerőszükséglet biztosítja, hogy a munkaképes lakosság megfelelő hányada még abban az esetben is foglalkoztatva legyen, ha a nyugdíjkorhatárt elérő dolgozók nagy része még néhány évet dolgozni fog. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti jövedelemből az 1957. évben mindössze nyolc százalékot fordítottunk az állóalapok növekedésére. Ez rendkívül alacsony arány, amelynek fenntartása veszélyeztetné népgazdaságunk további fejlődését. A hároméves tervben célul kellett kitűznünk, hogy a nemzeti jövedelem fokozatosan növekvő hányadát fordítsuk az állóalapok növekedésére. A terv szerint 1960-ban e célkitűzésnek megfelelően a nemzeti jövedelem 11,4 százalékát fordítjuk ezekre a célokra. Ennél nagyobb hányadot jazért nem érhetünk el, mert a beruházások még nagyobb mértékben való növelése adott nemzeti jövedelem mellett csak a fogyasztás terhére lenne megoldható, tehát kedvezőtlenül befolyásolná az életszínvonal emelkedését. Azzal számolunk, hogy állami erőből a tervidőszakban 32 milliárd forint beruházást valósítunk meg. Hozzá kell számítani ehhez az állami vállalatok, a termelőszövetkezetek és kisipari szövetkezetek saját eszközből történő beruházásait, a rövidlejáratú beruházási bankhiteleket, a lakosság megtakarításából eszközlendő magánház-építkezéseket, amelyekkel együtt három év alatt hazai erőforrásból több mint 36 milliárd forintot ruházunk be. Népgazdaságunk fejlődésének előmozdításában most is számíthatunk a Szovjetunió segítségére. A Szovjetunió az elmúlt év végén folytatott tárgyalások során háromszázmillió rubel beruházási hitelt bocsátott rendelkezésünkre. A hitel összegét nemrégiben további 140 millió rubellel felemelte. A 440 millió rubeles beruházási hitel egy része már a hároméves terv időszakában folyósításra kerül. Túlnyomórészt ez a hitel teszi lehetővé, hogy a híradástechnika, műszeripar, erősáramú ipar és a járműgyártás fejlesztésével ipari struktúránkat átalakíthassuk. A Szovjetuniónak a proletár-internacionalizmus szellemében nyújtott újabb segítsége is bizonyítja, hogy a szovjet emberek és társadalmuk vezető ereje, a Szovjetunió Kommunista Pártja mennyire szívén viseli a magyar nép szocialista fejlődését, életkörülményeinek javulását. Rajtunk múlik, hogy ezt a segítséget a népgazdaság fejlődése szempontjából a legeredményesebben használjuk fel. Mindent egybevetve az 1956-tól 1960-ig terjedő időszakra állami erőből 54 milliárd forint