Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2377 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2378 lalkozó szakembereket, nézzenek kicsit körül, hiszen ma már olyan korszakban élünk, amikor a mesterséges hold talán ma is itt kering a fejünk fölött. A mezőgazdasági dolgozók szerényebb alkotásokkal is beérik. Szeretnénk, ha répakombájnok és silókombájnok keringenének minden falu határában. (Derültség.) A másik felvetésem a gépesítéssel kapcsolatban: helyes volna meghatározni, hogy a szövetkezetek gépesítése milyen határig terjedhet. Mivel az egy év próbaidő letelt, le lehet vonni a tanulságot és az illetékes szervek megállapodhatnának. Eddig az volt a helyzet, hogy egyes szervek javasolták a szövetkezetek gépesítését, mások pedig ellenezték. Ügy gondolom, hogy az ilyen tisztázatlan kérdés nem segíti elő a szövetkezetek és gépállomások helyes kapcsolatát. Már pedig az elmúlt évben a gépállomások többsége jól dolgozott, és megvan a lehetőség, hogy a két szektor egymás segítésével a jövőben nagyobb termelési sikereket érjen el. A gépállomásokon bevezetett önállóság jó irányban hatott. Ma a legtöbb gépállomás nyereséggel dolgozik. A gazdaságos termelést még lehetne növelni, ha a gépjavítást is teljesítménybérezéssel végeznék. Az órabérre fordított költségekből így is ki lehetne hozni, mégpedig sokkal rövidebb idő alatt. Ezáltal nemcsak a ráfordított időt rövidítenék meg, hanem a javításban résztvevő dolgozók keresete is növekednék. Ugyancsak nagy kötöttséget jelent a gépállomások munkájában a szállítást korlátozó rendelkezés. A rendelet csak a járáson belül engedélyezi a szállítási munkákat. Viszont vannak gépállomások, amelyek 5—6 termelőszövetkezet termékeit a járáson kívüli állomásokra szállítják. A fenti intézkedés nem kedvező a gépállomásnak, de nem használ a szövetkezeteknek sem. Befejezésül annyit kívánok mondani, hogy az 1958. évi népgazdasági terv igen nagy körültekintéssel készült, figyelembe vette a népgazdaság lehetőségeit, így azt a magam részéről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szádeczky Kardoss Elemér. SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR: Tisztelt Országgyűlés! A kormány elnökének és a tervhivatal elnökének beszámolójából kiviláglott, hogy népgazdaságunk 1958. évi terve nem tartozik a fellengzős számokat tartalmazó, azonnali ragyogó továbbfejlődést ígérő tervezések közé. Józanul mérlegelve a körülményeket, célul nem az életszínvonal emelését, hanem egy talán annál is szebb feladatot: a nagy lendülettel decemberig elért színvonalnak saját erőnkből való stabilizálását tűzte ki. Jellemzője tehát, hogy az 1957. évi nagyarányú hitelfelvétellel szemben 1958-ban lényegileg saját erőnkből óhajtja megteremteni az egyensúlyt. Amikor az energiahordozók és az alapanyagok termelését feszítetten állítja sorompóba, ezt az import csökkentése érdekében teszi. Amikor pedig a munkaigényes és exportképes áruk termelésének emelését írja elő, ezzel exportunk növelését segíti. Ezért nem növeli a belföldön felhasználható nemzeti jövedelmet olyan mérték- I ben, ahogyan azt sokan szeretnék és ezért nem ígéri a reáljövedelmek általános továbbnövelését sem. Elérkezett az ideje a külföldhöz való gazdasági viszonyunk normalizálásának és gazdasági világhitelünk teljes helyreállításának. Nehézségeink mindenesetre nem lebecsülendők. Sokan még mindig nem érezték át kellőképpen annak súlyát, hogy természeti adottságaink éppen a legnagyobb kihatású energiaforrások tekintetében európai viszonylatban csaknem szélsőségesen kedvezőtlenek. Energiaellátásunk túlnyomó részét ez évben ismét fokozottabb mértékben széntermelésünk növelésére kell alapítani, amelynek mértéke a múlt évihez képest 14 százalékos, sőt 1955-höz képest is 8.6 százalékos. E viszonylag drága eljárásra szükség van azért, mert egyrészt az 1957-hez képest ugyan jelentékenyen növekvő kőolajtermelés az 1956-os nagylengyeli kiesés miatt 1955-höz képest még mindig csökkenést jelent, másrészt amúgyis csekély vízienergiánk hasznosítása az igen költséges beruházások miatt nem növelhető hirtelen, és végül a külföldi energia behozatala sem emelhető tetszőlegesen. Hazánk számára tehát az atomenergia hasznosításának megoldása valóban a legjobbkor érkezett. Energiatermelésünk lényeges javulására nem is számíthatunk mindaddig, amíg nálunk is meg nem kezdődik az atomenergia hasznosítása. Ez pedig függvénye a nagyszabású kísérletekhez elegendő gazdasági erővel rendelkező vezető államokban elért megoldások gazdaságossági fokának és a hazai gyakorlati atomenergia-kutatás fejlődésének. Ezért egyáltalán nem tekinthetjük túlzottnak a tervben szereplő 38.7 milliót a csillebérci kísérleti atomreaktor építésére, amely bizonyos mértékig ez irányban is gyakorlathoz juttatja kutatóinkat. Ilyen nehézségek között valóban nem kicsiny dolog, hogy az 1958. évi népgazdasági tervet sikerült alkotóinak úgy kidolgozni, hogy az nemcsak nem Ad okot pesszimizusra, hanem kielégítő realitással fontos irányokban lényeges fejlődést készít elő és az életszínvonal stabilizálása mellett, szociális viszonyaink terén 1958-ban is bizonyos előrelépést tesz lehetővé. Bölcs intézkedésekkel biztosítani kívánja például a legkeresettebb árucikkek, így egyes fontosabb ruházati cikkek, nylonáruk, mosógépek, egyes motorkerékpárfajták, televíziós készülékek keresletének fokozottabb kielégítését. Az építkezések terén államkölcsönös magánerőből 20 000, az államiból 12 000 új lakás, valamint 770 új osztály-tanterem megteremtése az adott körülmények között körülbelül maximális eredménynek tekinthető, tekintettel az egyes építőanyagokban, főleg a fenyőfa-fűrészárukban jelentkező hiányra. 1958-as népgazdasági tervünket tehát nagymértékben meghatározza, hogy mély hullámvölgyből kiemelkedő, és emellett kicsiny és energiaszegény ország vagyunk. De a terv azt is mutatja, hogy ez a szegénységünk nem jelenti azt, hogy életünket általában és szükségképpen a szegénységnek kell jellemeznie, s hogy a jólét növelésére nem volna kezünkben számos további lehetőség. Magam néhány ilyen lehetőséget, elsősorban