Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2373 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2374 korlat, ma már azonban ennél is előbbre haladtunk. Jelentős lépést jelent — különösen, ha a HUNGAROTEX, mint külkereskedelmi vállalat ezt valóban meg tudja valósítani, hogy velünk, a vállalatokkal éves keretszerződést kíván kötni, és így megszűnik az a kapkodás, amelyből rendkívül sok kár, ráfizetés származott és amely elfekvő árut eredményezett, mert úgyszólván a már gyártás alatt levő árucikkeket változtatták folytonosan meg. Az éves keretszerződés után folyamatosan fogjuk nyilvántartani a külkereskedelem igényeit, s így a múlt évben alkalmazott negyedévi igény begyűjtés helyett folyamatos igény begyűjtésre térünk át. Ez olyan távlatot ad a gyárak, a vállalatok gazdálkodásának, amely nyugodtabb vezetést tesz lehetővé, amire eddig még nem volt mód. További tervmutató, amely jóváhagyásra került: az alapanyag-felhasználás. Én nagyon egyetértek azzal, amit Apró elvtárs a szoros elszámolás alá vett anyagokkal kapcsolatban mondott, nagy szükség van erre: ne engedjünk sem az állami vállalatok, még kevésbé a magánkisipari és a szövetkezeti szervek felé anyagelszóródást. Az anyagkeretek jóváhagyásával a legteljesebb mértékben egyetértek a vállalatnál, mert azon túlmenően, hogy ezzel a termelés méreteit és választékát szabályozni lehet, figyelembe kell venni azt is, amire az előbb már utaltam, hogy a vállalati önállóság kissé túlméretezett lett, s hogy olyan vállalatoknál, mint például a Goldbergergyár is, amely saját szövettermelésével nem tudja kielégíteni a kikészítő kapacitását, tehát bérmunkát kell szerezzen, a nagy önállóságban bizony tavaly a második negyedévben kapacitásunk kihasználatlanul hevert és nem tudtuk megfelelően ellátni bérmunkával. 1957 elsőmásodik negyedévében volt ez és a minisztérium miután észrevette, hogy ez valóban helytelen és anarchiára vezethet, egyes vállalatok illetéktelen haszonhoz juthatnak, más vállalatoknál viszont kapacitás-kihasználatlanság jelentkezik, megfogta a dolgot — és nagyon helyesen megoldotta, s most már ilyen problémánk nincs. Bár perspektívában jelentkezik az, hogy maholnap megszűnik az egyes külföldi országok bérmunka-igénye, mert nagyon nagy mértékben iparosodnak, kikészítő gyárakat építenek. Azt hiszem, hogy a megfelelő kormányzati szervek ismerik ezt a problémát és gondoskodnak arról, hogy vagy a belső kapacitás növelésével, vagy új bérmunkák szerzésével megfelelőképpen leterheljék a vállalatokat. Még egy pontra szeretném a kormányzati szervek figyelmét felhívni. Szükséges lenne, hogy a vállalatok nagyobb önállóságot kapjanak leírási hányadaik felhasználását illetően is, mert hosszú éveken keresztül például a kikészítő üzemben nemhogy állagfenntartó beruházásokat végezhettünk volna, hanem még a nagyon minimális és szükséges mértékű felújításra sem került sor, elsősorban azért, mert az általunk leírásként befizetett összegeket sem kaptuk vissza beruházási-felújítási célokra. Már utaltam rá, hogy nem utolsósorban ezért is elég szomorú a kikészítőipar technikai ellátottsága és elég nehezen oldható meg versenyképességünk. Az előterjesztett tervjavaslat hazánk további erősödését szolgálja, stabilizálja a már eddig elért életszínvonal-emelkedést, s alapot teremt a további előrelépésre. Ezért a tervet helyeslem és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Sziveri Kálmán képviselőtársunk. SZIVERI KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1958. évi népgazdasági tervnek a mezőgazdaságra vonatkozó részével kívánok foglalkozni. A mezőgazdaságra fordított összeg kifejezésre juttatta, hogy a kormány továbbra is arra törekszik, hogy az elmúlt évekhez hasonló gyors fejlődést érjünk el a mezőgazdaság egész területén. Ha figyelembe vesszük a mezőgazdaságon belül a beruházások elosztását, akkor megállapíthatjuk, hogy a kormány nem mondott le a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, sőt erős elhatározása, hogy az elmúlt évek eredményeire támaszkodva, alapos, nyugodt megfontoltsággal tovább erősítsük meglevő szövetkezeteinket, és megvan a lehetőség a tsz-ek számszerű növeléséhez is. A kormány a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez messzemenő támogatást biztosít. Ezt bizonyítják a legutóbb megjelent kormányhatározatok. A sok közül csak a tsz nyugdíjtörvényt említem, amely nagy jelentőségű a szövetkezeti mozgalom szempontjából. Ha megnézzük ez évi népgazdaságunk tervezését, az további nagyarányú beruházási hitelt biztosít a szövetkezetek számára. Ugy gondolom, ha a fenti lehetőségeket jól használjuk fel, akkor a szövetkezetekben gyorsütemű fejlődés következik be és ezen keresztül meggyorsul a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Egy-két dolgot szeretnék a szövetkezetek beruházásával kapcsolatban elmondani. Az állattenyésztés gyors ütemű fejlődése szükségessé teszi a nagyobb arányú építkezést. Ezen építkezésre igen nagy összeg van biztosítva. Most mór csak ennek jó felhasználását kell elősegítenünk. Szerintem a tsz-ek eddigi építkezései nem mindig szolgálták a termelékenység fokozását. Példának említem meg a mi szövetkezetünk építkezését. Minden évben építettünk egy 50 férőhelyes tehénistállót. Az épületek elég korszerűek, csak drága bennük a termelés. Az épületek szétszórtan vannak elhelyezve, kicsik és a gépesítés az állattenyésztésben meg sem említhető. A tejtermelés nálunk jónak mondható. Tehenenként, évenként 2800—3000 liter a termelés. Mégis ellentmondások vannak a növénytermelés és az állattenyésztés között. A növénytermelésben sokkal nagyobb a termelékenység, mint az állattenyésztésben. Ez nem azért van, mert a növénytermelők valami csodaszerrel dolgoznak, hanem csupán a nagyfokú gépesítéssel magyarázható, íme egy példa erre: mi általában ezer ka-