Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-45
2369 Az Országgyűlés 45. ülése 1Ô58. évi január 29-én, szerdán. 2370 egész gyár eredményességét, de a munkások ke- i resetét is teljesen lerontja. Jelenleg általános a hat gép kezelése. Így i nyugodtabb munkatempóval, 67—68 százalékos i terheléssel, jobb minőséggel egy-egy gépről több | métert kaptunk, mert kevesebb a gépek együtt- i állása, lehetőség van a gondosabb munkára. A ; terhelés csökkent eredményeképpen 1958 januárra a bázis-időszakban elért gépi termeié- I kenységi mutató 5.6 százalékkal emelkedett, ! amivel bepótoltuk a szombat éjszakai termelés- ! kiesést. Szeretném megjegyezni, miután túlnyo- ! móan női dolgozók dolgoznak a textilgyárban, ! régi vágyuk volt, hogy a szombat éjszakai munkát szüntesse meg a kormány, amit helyesen a kormány el is rendelt, s amint az eredmények : mutatják, a dolgojzók az Ígéretet — hogy ezt a ! kiesést jobb munkával bepótolják — valóban | teljesítették is. Ez az intézkedés segítette azt is, í hogy 1957-ben üzemünk termelékenysége 3 szá- i zalékos növekedést ért el. Az emelkedés iparági | önköltségi áron 650 ezer forint termelési érték- ! többletnek felelt meg. Ebből az eredményből j ugyan le kell vonnunk annak a 240 új szövőnő- | nek a fizetését — ami körülbelül 300 ezer fo- j rint —, akiket fel kellett venni, hogy az elren- j del't terhelés csökkentését meg tudjuk oldani, j A fent ismertetett eredmények a terhelés csök- j kentésének csak eddig felhasznált első eredmé- ] nyei, s mind ebben, mind a fiatal munkások ne- < velésében, szakmai ismereteik állandó bővítésé- j ben még igen sok további tartalék rejlik, ami a műszakiak és a régebbi jól dolgozó munkások munkája nyomán nap mint nap kell, hogy felszínre kerüljön és kell hogy stabilizálja, növelje az eddig elért eredményeket. Egy másik probléma, amit jelenleg még közel sem tudtunk megoldani: a munkásvándorlásból adódó termeléskiesés, s ennek következtében a költségemelkedés. Ez azt hiszem nemcsak a I textiliparnak, de más iparágaknak is problé- j mája. Egy pár számot szeretnék erre vonatko- | zóan a gyárból ismertetni. Bizonyos fokú mun- j kásvándorlás egész éven át volt, de az 1957-es j év nyári hónapjaiban, például júliusban a 140, augusztusban a 202 főt is elérte, s még szeptem- | bérben is 147 fő lépett ki az üzemből. Ez ter- i mészetesen azt jelentette, hogy heteken át állt 50—100, többször ennél is több szövő- és jó pár fonógép. Ilyen okoknál fogva esett ki a pamutfonodánkban 34 és fél tonna fonal, 821 000 forint értékben, ugyanakkor, amikor a fennálló fonalhiány pótlására állandóan új orsókat kell beállítanunk a termelésbe. Szövődénk kiesése az ilyen nagyarányú hiányzások miatt ebben az időszakban 183 000 négyzetméter nyers szövet volt. Ezek a számok tudomásom szerint hasonlóak a többi textilgyáréhoz, ezért átgondolt, tervszerű munkára van szükség, hogy ezt a fe- ! lelőtlen munkásvándorlást megszüntessük, an- j nál is inkább, mert a népi demokráciában — ! nem úgy, mint régen — a szövő- és fonótanuló- j kat is hónapokig képezzük, míg valamelyes termelést vissza tudunk tőlük' kapni. Van olyan elképzelésünk, hogy esetleg csökkenthentnénk a nyári munkáskilépések számát, ha a még érvényben levő textiljuttatás időpontját nem a negyedik negyeddel zárnánk, hanem júniustól júniusig számítanánk és a kiadást a harmadik negyedévben kezdenénk lebonyolítani. A munkásvándorlás csökkentésében a nevelőmunka mellett nagyon fontos a megfelelő munkakörülmények megteremtése, öltözők, mosdók és általában a szociális igények kielégítése, amire azonban sok gyárban, így nálunk sincs meg a lehetőség a beruházási keretek szűk volta miatt. Szeretnék még egy problémát felvetni, ami sajátosan textilipari probléma: a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatása. Az üzemben elég sok ilyen dolgozó van, és miután munkájuk egészségi okoknál fogva nem éri el a többi munkás teljesítményének színvonalát, s egyes területeken egyáltalán nem foglalkoztathatók, nagy gondot okoz munkával való részbeni ellátásuk is. A gyárban kevés mód van arra, hogy egészségi körülményeiknek megfelelő munkát kaphassanak. Ezzel a problémával mind az üzemben, mind a minisztériumban foglalkoznak ugyan, de megoldást mind a mai napig nem nyert. Az üzemek javaslata általában az lenne, hogy a csökkent munkaképességű dolgozók és az üzemek érdekében is olyan megoldást kellene találni, hogy bizonyos könnyebb munkák elvégzésére az ilyen dolgozókat át lehessen adni szövetkezeti vagy tanácsi szerveknek, kézműipari vállalatokhoz, ahol mások a követelmények is. Még egy fontos feladatra szeretném a figyelmet felhívni, amelynek megoldása újabb tartalékok kihasználását jelentheti. Ez a tudományos és tervszerű üzemszervező munka. A tőkés időben a gyárosok erre igen nagy gondot fordítottak és csak azért tartottak egy-két jól képzett műszaki embert, hogy azok egész évben járják Európa legfejlettebb ipari országait, üzemeit és hozzák el onnan a legújabb üzem- és munkaszervezési tapasztalatokat. Mi a népi demokráciában ezt ,a területet eléggé lebecsüljük és például a létszámmegállapításnál ez úgy mutatkozik meg, hogy előbb alakítjuk ki a létszámot, veszünk fel olykor szükségtelenül embereket, s csak ezután gondoskodunk a létszám ellátásáról munkával. Az ésszerű és a helyes ennek fordítottja lenne úgy, hogy bizonyos munkaköröknél, gépeknél valóban tudományosan állapítanánk meg, normák és mérések alapján a munkakör ellátásához szükséges munkaidőt is csak a felmérés alapján látnánk el az illető területet megfelelő létszámmal. Mi az idén az üzemben az ilyen tervszerű, alapos felmérésekre, üzemszervezésre nagy gondot fordítunk majd, s ettől komoly eredményeket várunk. A magam részéről egyetértek azokkal a központi intézkedésekkei, amelyek gátat akarnak vetni a létszámmal való pazarló gazdálkodásnak és engednek oktalan létszámnövekedést. Az volna azonban a helyes, hogy ha ez nem a felső nyomások és szabályozások eredményeképpen alakulna így, hanem az alsóbb gazdasági vezetők is úgy gazdálkodnának, hogy ők maguk is csak a szükséges létszámot foglalkoztatnák. Ez
