Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2365 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2366 gítséget adhatnak a vállalatok vezetőinek és műszaki vezetőinek. Az üzemi tanács fontos feladatává kell tenni, hogy a munkafegyelem megszilárdításában kezdeményező legyen és olyan határozatot hozzon, hogy a munkafegyelem megszilárdítását elsősorban neveléssel fogja megoldani. A társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban csak helyeselhetem dr. Szénási Géza legfőbb ügyésznek az Országgyűlés decemberi ülésszakán elhangzott azt a javaslatát, hogy az üzemekben és intézményeknél hozzunk létre társadalmi bíróságot, amely az ellenforradalom előtti rövid ideig végzett munkájával komoly eredményeket ért el a dolgozók körében. Megyénkben már folyamatban van a társadalmi bíróságok létrehozása. A társadalmi bíróságok nevelő hatású büntetése egészséges légkört teremtett a becsületes dolgozók körében. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy támogassam Apró elvtársnak azt a javaslatát, amely szerint társadalmi üggyé kell tennünk az anvagtakarékosságot, a társadalmi tulajdon védelmét. Üzemünk dolgozói fontos feladatuknak tartják az új teljesítményű Diesel mozdonyok elkészítését. Ezeknek elkészülte után mód és lehetőség nyílik arra, hogy korszerűbbé tegyük vasutainkat és a nagyobb sebességű mozdonyok gyártásával biztosítsuk a szállítás gyorsítását. Az előkészület alatt álló három éves tervben fontosnak tartom, hogy az eddiginél nagyobb számban lássuk el az államvasutakat olvan járművekkel, amelyekkel mind jobban tudjuk biztosítani a szállítási lehetőségeket, sőt az export tervünk teljesítését is. Ugvancsak hiányolom és hiányolja az export-vállalat is. hogy a MÄV nem követi, illetve az ipar sem követi a hűtőkocsik gyártásánál a zöldség- és gyümölcstermelés fokozottabb ütemét. Az utóbbi években a megnövekedett mezőgazdasági termeléssel üárhuzamban nem növekedett meg a MAV hűtőkocsi-parki a, hoev biztonságosabban és éoségben tudnánk külföldre szállítani mezőgazdasági termékeinket és gyümölcseinket. A növekvő feladatok maradéktalan végrehajtásának feltétele az, hogy a vasút növelje, sőt tovább fejlessze a vasútüzemi munka technológiáját. Ezzel szemben a szállítófelek a tervszerű szállítási követelménveknek megfelelően mind nagyobb fegvelmezettséggel tegyenek eleget a szállítási feltételeknek, s jobban használják ki a belső erőforrásokat is. Ezért a hároméves terv időszakában a vasúti közlekedés és a népgazdaság egyes ágainak az eddiginél még nagyobb és fejlettebb együttműködésére van szükség. Komoly feladat vár ebben a munkában a becsületes vasutas dolgozók összességére, különösen a tehervonatok átlagos terhelésének és a menetrendszerinti közlekedésnek a biztosításában és végrehajtásában. E téren még számos tennivaló és javítanivaló feladat vár a vasutas dolgozókra. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy még egy olyan fontos kérdéssel foglalkozzam, amely a termelékenység növelését és az önköltség csökkentését biztosítja, s ez a szocialista munkaverseny. Az ellenforradalom idején sok rosszat mondtak a szocialista munkaversenyre, egyes személyek az üzemekben és vállalatoknál igyekeztek lejáratni, megszüntetni azt. Gyakorlati példákból tapasztalhatjuk, hogy ehhez mi is segédkezet nyújtottunk olyan értelemben, hogy próbáltuk formálissá tenni a kifejlődő munkaversenyt, előírtuk feltételeit. Most az a feladatunk, hogy a szocialista munkaverseny adta lehetőségeket olyan eszközként használjuk fel, amely valóban alkalmas a termelékenység növelésére, az önköltség csökkentésére, s nem utolsósorban életszínvonalunk javítására. Üzemekben, vállalatoknál, s az egész, népgazdaságban olyan munkaversenyre van szükség, amely nemcsak papíron van meg, hanem valóban segít megoldani olyan fontos problémákat, mint az egy főre eső termelés növelését, az anyagtakarékosságot, a selejtmentes munka biztosítását. Arra kell törekednünk, hogy a szocialista munkaverseny segítségével a termelés gazdaságosabbá váljék, a minőség minél jobb legyen, hogy ennek alapján új gyártmányokat tudjunk előállítani a belső tartalékok feltárásával, s más konkrét feladatokat tudjunk megoldani mind a minőség fokozása, mind az önköltség csökkentése terén. Fontosnak tartom, hogy megyénk területén, sőt üzemünkben is olyan munkaverseny lendület induljon meg — ez fejlődőben is van —, amelynek alapja a selejtmentes munka, a .szerszámtakarékosság, a gépek karbantartása. Fontosnak tartom továbbá, hogy tovább mélyüljön az a helyes kezdeményezés, amely járásunk területén kibontakozóban van, s a munkaverseny kiszélesítésének érdekében arra irányul, hogy a szocialista munkaversenyt az önkéntesség elve alapján kiszélesítsük, s olyan feladatok elé állítsuk dolgozóinkat, hogy a tervteljesítés necsak a százalékok növelésében nyilvánuljon meg, hanem a selejtmentes munka elvégzésére is ösztönözze dolgozótársainkat. Ezt a helyes kezdeményezést a járásunkban levő Szerszám- és Készülékgyárban már kezdik bevezetni, s eredménye az 1957. év második negyedévében 5 százalékos termelésnövekedés, amely szám a harmadik negyedévben 9 százalékra növekedett. Ez az egészséges fejlődés is azt bizonyítja, hogy ha a szocialista munkaverseny a dolgozók önkéntességén alapul, a dolgozók helytállása tettekben nyilvánul meg a munkaverseny kiszélesítésében. Ezzel egyszerre két feladatot tudunk megoldani. Azt hiszem, számunkra sem lehet közömbös, hogy az anyagfelhasználás gazdaságosságát hogyan tudjuk biztosítani, áruinkat minél olcsóbban előállítani. Meg kell jegyeznem, hogy mindezek a feladatok a korszerű gyártás fontos feltételei, s e feladatok nálunk és az ország összes üzemeiben, hasonló módon minden üzemrészben megtalálhatók. Minden törekvésünknek arra kell irányulnia, hogy az elkövetkező években olyan önköltségi színvonalat biztosítsunk, amely kiegyenlíti azt a bérnövekedést,