Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2359 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2360 a reális gazdasági alap is. Javaslom a terv elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nánási László képviselőtársunk. NÁNÁSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Az 1958. évi népgazdasági tervnek a mezőgazdasági termékek felvásárlására vonatkozó részével kívánok foglalkozni. Természetesen érintenem kell a mezőgazdasági termelés és a falusi lakosság iparcikkel való ellátásának egyes problémáit is, mivel ezek a kérdések szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A mezőgazdasági termékek felvásárlásánál abból kell kiindulnunk, hogv biztosítanunk kell a lakosság élelmiszerszükségletének zavartalan ellátását, valamint a termelési és a felvásárlási lehetőségek fi évelem bevételével a mezőgazdasági exportunk kieléfrítését. Az 1958. évi tervjavaslat ezeknek az alaovető szempontoknak az alkalmazásával készült és éppen ezért reálisnak, megvalósíthatónak tartom. Tisztelt Országgvűlés! Az ország lakossága élelmiszerszükséglptének biztosítása éveken keresztül a beszolgáltatásra, a kötelező beadásra énült, az állami és a szövetkezeti felvásárlás csupán annak kiegészítésére szolgált. Kádár János elvtárs, a kormánv munkáiáról tartott beszámolóiéban a mezőgazdasági felvásárlásról szólva azt mondotta: ..Igen komoly kérdésként merült fel előttünk az ország kenvérellátásának gondja egv évvel ezelőtt, amikor arról kellett dönteni, hoov áttén'ünk a begvüitési rendszerről a szabadfelvásárlás rendszerére. Mi — mondotta Kádár elvtárs — bízva parasztságunkban, a szab^dfelvásárlási rendszer mellett döntöttünk " Nvugodtan hozzátehetjük egv év tapasztalata alanián, hogv ez a döntés hplves volt. A beszolgáltatás eltörlése óta eltelt időben b^bizonvosodott. hogv a magvar parasztok méltók voltak a kormánv bizalmára. A mezőgazdasági termelők az általuk megtermelt iavakat készséggel vitték és viszik a oiacra. az állami és a szövetkezeti felvásárló szervek útián oedig a mezőgazdasági termékek eljutnak a fogyasztókhoz. Az 1957-es esztendő fényes bizonvítékát adta annak, hogv a dolgozó narasztsag tprmpl^sj kedvét nagvmértékben lerontó beszolgál tatási rendszer nélkül is megvan hazánkban a lehetőség a lakosság élelmiszerszükségletének teljes és zavartalan biztosítására. Az állami és a szövetkezeti felvásárlás útián az elműlt esztendőben a dolgozó parasztok termelési kedvének zavarása, s a begvűitéssel járó különböző zaklatások nélkül — aránylag kevés hibával — elégítettük ki a lakosság ellátását. Lénvegesen iobb volt a lakosság élelmisz^rszükségletének kielégítése az elmúlt esztendőben és iobb ma is. mint volt azokban az években, amikor a begvüjtési. illetve beszolgáltatási rendszer életben volt. Miért tartom én szükségesnek ennek a hangsúlyozását? Nem azért, hogy egy megszüntetett rendelkezésről bírálatot mondiak, hanem azért, mert egyszer-máskor ma is találkozunk még olyan nézetekkel, amelyek szerint a lakosság élelmiszerrel történő ellátására megfelelőbb volt a begyűjtési, mint a felvásárlási rendszer. Az ilyen nézetek csak arra jók, hogy csökkentsék a dolgozó parasztok termelési kedvét, és nehezítsék a felvásárlási szervek munkáját. Holott erre semmi szükség nincs. Ellenkezőleg, éppen arra van szükség, hogy még biztosabbá tegyük a szabadfelvásárlást, könnyítsük a felvásárló, a lakosság élelmiszerrel történő ellátását végző állami és szövetkezeti szervek munkáját. Természetesen ezalatt nem azt kell érteni, hogy növeljük a felvásárlás költségeit, mert azok szerintem jelenleg is túlzottak. Gondolok itt elsősorban a sok esetben indokolatlanul magas prémiumokra. Népgazdasági tervünk megvalósításának egyik, és szerintem nem is utolsó feltétele a takarékos gazdálkodás minden területen. S ha van, mint ahogyan van lehetőség és szükség takarékosságra, a felvásárlással kapcsolatos prémiumoknál különösen van erre lehetőség is, szükségesség is. Félreértés ne essék, nem a felvásárlási munkát közvetlenül végző, s nem túl magas keresettel rendelkező emberekre gondolok, amikor a prémiumok csökkentésének a lehetőségét és szükségességét felvetem, hanem azokra, akik kevés munkával jutottak eddig és jutnak ma is magas összegű prémiumokhoz. A felvásárlási terv teljesítése szoros összefüggésben van a termeléssel, a termelési eredményekkel. Szükséges tehát minden lehetőséget felhasználni a termelési eredmények növeléséhez, a dolgozó parasztok, a termelőszövetkezeti és az egyéni gazdák termelési kedvének fokozásához. Ennek egyik igen alkalmas módja a mezőgazdasággal foglalkozóknak, a falusi lakosságnak a termelést elősegítő eszközökkel és fogyasztási cikkekkel -történő zavartalan ellátása. Nagyjában és egészében az elmúlt esztendőben ebben sem volt különösebb hiba, különösen ha a falura került iparcikkek mennyiségét nézzük. Minőség és választék tekintetében a falusi lakosság, de kisebb mértékben a városi lakosság szempontjából is már jóval bővebben találhatunk hiányosságokat. A minőség és választék további javítására, szélesítésére az 1958-as népgazdasági terv végrehajtása során állandóan komoly figyelmet kell fordítanunk, mert ha elegendő, jóminőségű iparcikkel látjuk el a falu lakosságát, az jelentős mértékben növeli a dolgozó parasztok termelési kedvét, s ennek természetes következményeként növeli a mezőgazdasági termelést. A több termésből pedig több jut a piacra, könnyebb, olcsóbb lesz a felvásárlás, tovább javul a lakosság élelmiszerellátása, ez pedig kedvező hatással lesz a bérből és fizetésből élő városi lakosság munkateljesítményeire, termelési eredményeire is. vagyis egész népgazdaságunkra. A felvásárlási terv teljesítése jó szervezőmunkát is igényel. A felvásárlással foglalkozóknak, de különösen a felvásárló szervek vezetőinek ismerniök kell a terven kívül a piacokat, a felvásárlási és értékesítési helyeket, a különböző termel vények érési idejét, és még nagyon sok