Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2355 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2356 Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék még néhány szót szólni a szocialista országokkal folytatott gazdasági, tudományos-műszaki együttműködésünkről is. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1949-ben alakult. Sokoldalú gazdasági együttműködés folyik itt az országok között. Ezekben a szervekben résztvesznek a szocialista táborhoz tartozó országok. A tanács üléseit hol az egyik, hol a másik ország fővárosában tartja — a közeljövőben a jelek szerint Bukarestben fogja tartani — és ezeken a tanácskozásokon igen jelentős nemzetközi megállapodásokat kötünk. Az a tény, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa mind jelentősebb szervező szerepet tölt be a szocialista országok közötti gazdasági együttműködésben és azok az eredménvek, amelyeket ezek az országok gazdaságpolitikájukkal elérnek, bizonyítják, hogy milyen nagyjelentőségű ez a szervezet, milyen hasznos munkát végez a szakosítás, a kooperáció, ' az országok közötti együttműködés szempontjából. örömmel kell eltöltsön bennünket az. hogy mi részesei lehetünk az együttműködésnek, hogy a szocialista világrendszerhez tartozásunkkal hozzájárulhatunk a tőkés országokkal való békés egymásmellettélés közepette megvalósítandó gazdasági versenvhez. Látni kell azonban azt is, hogy Magyarország kis ország, természeti, gazdasági adottságai viszonylag kedvezőtlenek. Népgazdasági fejlődését el se kéozelhetnők másként), mint ezekkel az országokkal együttműködve, hiszen a szükséges nyersanyagok egész sorát, valamint a gépek egy részét és a lakosság ellátásához szükséges közszükségleti cikkeket imnort útján szerezzük be. 1957-ben a szocialista tábor országaiból származó importunk a behozatal 75 százalékát tette ki, míg az ugvanoda irányult kivitelünk a kivitel 79 százalékát jelentette. Jellemző az is, hogy nyersanyagimportunk 71 százaléka a szocialista táborból ered, míg az egész gépipari exportunk 90 százaléka a szocialista tábor országai felé irányul. 1958-ban nem feledkezünk meg ugyan a kapitalista világpiaccal Való kapcsolataink erősítéséről, de a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán keresztül a hoszszúlejáratú megállapodások egész sorát kötjük a testvéri országokkal. Mint ismeretes, a Szovjetunióval már meg is kötöttük hosszúlejáratú, az 1958—1960. évre szóló kereskedelmi megállapodásunkat. Ennek keretében biztosítottuk számos olyan fontos anyag és félkészáru behozatalát, mint a vasérc, a nyersvas, a nyersolaj, a ferro-ötvözetek, a kohókoksz, a bányafa, a fűrészáru, a cellulózé, a színesfémek stb., melyek népgazdaságunk fejlesztése szempontjából nélkülözhetetlenek és beszerzésüket kapitalista országokban nehezen lehetne biztosítani. Jellemzi e megállapodást az, hogy a Szovjetunió felénk irányuló szállításainak több mint 90 százalékát nyersanyagok és félkészáruk teszik ki. Ami az exportoldalt jellemzi, az az, hogy a megállapodás értelmében mintegy 75 százalékát fém- és finommechanikai iparunk gyártmányai teszik ki és a fennmaradó 25 százalékban közszükségleti cikkeket szállítunk. A Szovjetunió kormányával megállapodást kötöttünk arra vonatkozóan is, hogy tovább szélesítjük az erősáramú, a gyengeáramú villamosberendezések, műszerek, a Diesel-motorok gyártása területén már kialakított kooperációt, s a műszaki együttműködést is továbbfejlesztjük. A Szovjetunió nagyértékű műszaki dokumentációkat bocsát rendelkezésünkre, amelyek felhasználásával iparunk korszerűsítését, strukturális átalakítását jelentős mértékben előre vihetjük. A Szovjetunióval kötött egyezmények közül különösen nagy jelentősége van annak a megállapodásnak, amely szerint a Szovjetunió a Magyar Népköztársaság részére ipari üzemek építése, rekonstrukciója, valamint közlekedésünk fejlesztése céljából segítséget ad. Ez az összeg mintegy 300 millió rubelt tesz ki. Ezzel lehetővé válik, hogy a Dunai Vasmű hengerművét megépítsük, s ezáltal megoldjuk finomlemezszükségletünk kielégítését, amelyről tudni kell, hogy az egész világon hiánycikk. Ez már önmagában is nagyjelentőségű dolog, ha figyelembe vesszük azt az igényt, amelyet a fogyasztási cikkekben éppen a finomlemezből készíthető mosógépek, s egyéb háztartási berendezések hazai gyártásával kívánunk kielégíteni. Ezen túlmenően egyben a Dunai Vasmű teljes vertikalitásának kiépítésével megvalósul a kombinát, a bevitt vasérc finomlemezzé feldolgozva hagyja el az üzemet. Ezzel elérjük azt, hogy a vasmű jelenlegi veszteségét megszüntetjük. Néhány mondatban beszélni akarok a Dunai Vasműről, mivel ez az országban sok esetben kerül szóba. A Dunai Vasmű építése idáig 4 milliárd forintban van. Építettünk mellé egy várost, 35 ezer lakossal — ez mintegy 800 millió forintba került. Működik már az érctömörítő, két nagyolvasztó, három Martin-kemence, dolgozik a gépgyár, az öntöde, a kokszoló évi 300 ezer tonna kokszot termel és most indul két jelentős vegyiüzem. Azzal a szovjet segítséggel, amit kaptunk, befejezzük a Dunai Vasmű építését, 1962—63-ban 256 ezer tonna hidegen hengerelt lemezt, finomlemezt ad a vasmű, s a meleghengerdéken mintegy 400 ezer tonna lemezféleség megy át. A 300 millió rubel további része lehetővé teszi a magyar ipar hagyományos, külföldön is igen iónevű Diesel, híradástechnikai műszeripari és erősáramú gépi gyártásának igen nagyarányú felfuttatását, lehetővé teszi gördülőcsapágy gyártásunk jelentős fejlesztését. Ismeretes, hogy milyen nagy gondunk volt a műtrágyagyártás fejlesztése, hogy hiányoztak pzek az anyagok a mezőgazdaságban. Nem akarom elhallgatni, hogy e téren évekkel ezelőtt tett helyes kezdeményezésünket menetközben milyen kudarc érte. 800 millió forintért építjük Kazincbarcikát. Ez a műtrágyagyár — ahogy Czottner elvtárs mondja — évi 130 ezer tonna nitrogén műtrágyát fog adni. Óriási beruházás ilyen kis országban egy ilyen nitrogén műtrágyagyár, d^ Elvtársak, ennél az építkezésnél — nem akarok