Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-45
2353 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2354 szik, míg a kevésbé anyagigényes, de a külkereskedelem szempontjából nagy jelentőségű iparágaik termelésében a növekedés lényegesen gyorsabb lesz. így az erősáramú villamosipar termelése 11.6 százalékkal, a gyengeáramú villamosiparé 16,2, a finommechanikai iparé pedig 8,1 százalékkal fog növekedni. Egyszóval arra törekszünk, hogy helyes beruházási politikával minél előbb egészséges ipari struktúrát alakítsunk ki. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, hogy e problémával ilyen hosszan foglalkoztam, de úgy érzem, szükséges volt. mert nekünk a lehető leggyorsabban véget kell vetnünk az erőnket meghaladó építkezéseknek, a horribilis összegű tervezési költségeknek és annak a beruházási politikának, ami régebben volt. Arra kell törekednünk, hogy minél több gépet, termelőeszközt kapjon az ipar, hogy nemzetközileg se maradjunk le a műszaki fejlődésben. Csak akkor leszünk gazdagabbak, ha a tényleges termelő kapacitási növeljük, és nem akkor, ha az országban féligkész üzemek tömegei évekig ott állnak. A nehézipari minisztérium termelésében, tervteljesítésében nagvon sok pozitív vonás van. Több mint negyedmillió ember dolgozik a Nehézipari Minisztériumhoz tartozó iparágakban. A minisztérium és a hozzátartozó iparágak egész sora 1957-ben túlteljesítette a tervet. Túlteljesítették a minisztériumban az exporttervet is, a költségek alakulása terén is van javulás. De azért meg szeretném mondani, hogy itt sem állhatunk meg félúton. A Nehézioari Minisztériumban a széntermelési költségek mindig magadak. Czottner elvtársnak egv jelentése van előttem, amely világosan mutatja, hogv 1957 januáriában egy tonna szén kitermelése 283 forintba került és most 199 forintnál tartunk. Kétségtelenül igen jelentős az eredmény, de meg szeretném mondani, hogy 1956 harmadik negyedévében 150.66 forint volt egy tonna szén kitermelési költsége.' Bár itt figyelembe kell venni a béremelést és egyéb költségeket, meg kell mondanom a szénbányászati miniszternek, hogv intézkedéseket kell tennie, hogv itt a költségek tovább csökkenjenek, mert igen nehéz ugyan a mi bánváinkat összehasonlítani a szénvagyonban jóval gazdagabb országok készleteivel, de nemzetközi viszonylatban is nagyon drágán termelünk és ezért a széntermelés költségeit feltétlenül csökkentenünk kell. Én eddig beszédemben egy-két pozitívum mellett nagv részben a kirívó hiányosságokról beszéltem Nem azért tettem, hogy ezeket csak csokorba kössem, és itt elmondiam, hanem a munka megiavítása érdekében. Űgv gondolom, hogy mivel elsősorban az idő rövidsége miatt a két minisztérium problémáinak csak egy részével foglalkoztam, hasznos volna, ha most. a terv tárgyalásának időszakában az említett minisztériumok vezetői. Csergő és Czottner elvtárs, itt az Országgyűlésben választ adnának arra, hogy a gazdálkodás megjavítására miiven intézkedéseket kívánnak tenni, annál is inkább, mert mi a gyárakban, az üzemekben az egyszerű munkásoktól megiköveteliük, vagy ha eddig nem követeltük meg. a jövőben meg fogjuk követelni, hogy takarékosabban gazdálkodjanak, vigyázzanak az anyagra, ne fizessenek ki olyan bért, amely mögött nincs teljesítmény, és ha ilyen igénnyel lépünk fel az egyszerű munkásokkal szemben, úgy gondolom, magunk között is támaszthatunk ilyen igényt, és a miniszterek nyilatkozzanak ezekről a kérdésekről, elsősorban az Országgyűlés fórumán. (Helyeslés) Nem azért bírálok vagy teszem szóvá a hiányosságokat, mert mindenáron a kritika barátja vagyok. Nem szeretem én a kritikát, senki sem szereti. (Derültséq.) De az ügy érdemében, a népgazdaság, a nép érdekében nem hallgathatjuk el egymás hibáit és mivel több mint félmillió embert foglalkoztat az a két iparág, amelyet Czottner és Csergő elvtárs vezet, nem árt. ha ezekről a kérdésekről itt az Országgyűlés előtt nyilatkoznak. A dolgozók között egyébként ezek a problémák nap mint nap felmerülnek, munkásgvűléseken maguk a dolgozók teszik szóvá a megmutatkozó pazarlást, és ebből a szempontból csak üdvözölhetem a diósgyőri, ózdi üzemek munkásainak, a Lenin Kohászati Művek nagvolv^s^+ó részlegének kezdeményezését, amikor az ország dolgozóihoz fordulnak és azt javasolják, tegyük f ársadalmi üggyé, széles népmozgalommá a takar°Vocc;ácrot, leniünk fel a nazavlás. a helvtplon gazdálkodás, a lopás és az úgynevezett fusizás ellen, valamint azok ellen a jelenségek ellen, amelyek a kisiparban megmutatkoztak és amelyekre Kádár elvtárs utalt. De hogy világosabban lássuk a dolgot, az itt mutatkozó visszaélések nem is olyan kicsik. A Gazdasági Figyelő legutóbbi számában egész sora van felsorolva azoknak az iparágaknak, ahol kicsinek mondott, de nagv marosoknak félmillió«; é« eevmillió forinton felüli rendeléseket adnak állami üzemek, amikor egészen egyszerű munkáért, műanyagból gyártott haicsattért több mint egvmillió forintot fizettek ki állami vállalatok kisiparosoknak anyaghiány ideién. Ebben a cikkben olvashatjuk, hogy ezeknek a kicsiknek mondott iparosoknak a havi jövedelme 15—20—50 ezer forintot is kitesz. (RÉVÉSZ GÉZA honvédelmi miniszter: Százezres is van!) Bár a cikk címében százezer forintos jövedelemről beszél, de a vizsgálat eddigi folyamán egy-két ilyen esetet találtak. De nem engedhető meg az sem, és ezt a munkások teszik szóvá, hogy a gyárakból munkaidő után a legjobb szakmunkásokat kisiparosok csaliák el és fizetnek nekik magasabb béreket. Állami anyagból, állami pénzen dolgoznak sok esetben ezek a kisiparosok és e téren is rendet kell teremtenünk. Ügy gondolom, az Országgyűlésnek egyet kell értenie, hasznos, ha egyetért a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak kezdeményezésével. A párt Központi Bizottsága és a kormány nagyjelentőségűnek tartja ezt a kezdeményezést és a társadalmi szervezetekkel együtt azon lesz, hogy központi intézkedésekkel is, a vezetés munkájának megjavításával is hozzásegítsen a kezdeményezésnek az üzemekben, a gyárakban, a falvakban egyaránt széleskörű népi mozgalommá történő kibontakozásához, és ehhez a munkához aktív munkatársként segítségül hívjuk az Országgyűlés tagjait.
