Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-44
2333 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2334 Az 1958. évi terv a termelés növelése mellett bizonyos szerkezeti változásokat is előirányoz. A szerkezeti változások nem a termelő kapacitások összetételének változásából erednek, mivel ez csak több év munkájával érhető el. E szerkezettel tehát, mint adottsággal kell számolnunk. A gyártmány-összetételt azonban a gazdaságosság irányában változtatni lehet a nem kedvező kapacitások részleges kihasználásával is. Ismeretes, hogy az elmúlt években aránytalanság keletkezett az energia-, fűtő- és alapanyagtermelő iparágak viszonylag lassú, s a feldolgozó iparágak viszonylag gyorsabb ütemű fejlődése miatt. Az 1958. évi terv az energia- és alapanyagtermelő iparágakban az importszükségletek csökkentése érdekében a kapacitások teljes kihasználását irányozza elő. A' feldolgozó iparágak termelését viszont az határoz?-} meg, hogy a rendelkezésre álló energia- és alaoanvanmennyiséget a gazdaságosság követelményei és a fogyasztói igények figyelembevételével osztottuk el. Ez biztosítja a munkaigényes és az exportra alkalmas termékeket előállító iparágak részarányának növekedését. Az ipari termelés egész volumenéből a nehézipar részesedése az 1955. évi 54,6 százalékról, illetve az 1957. évi 54 százalékról 55,6 százalékra emelkedik. A munkaigényes és exportra alkalmas cikkeket gyártó iparágak részarányainak viszonylagos növekedése különösen a gépiparban mutatkozik meg jelentősen. A gépipar termelése átlagosan 10 százalékkal emelkedik, ezen belül az erősáramú ipar termelése 11,6 százalékkal, a gyengeáramú iparé 16,2 százalékkal, a gépgyártás pedig 6,7 százalékkal. Az ipari termelés belső arányainak ilyen alakulása javítja az alapanyagipar és a feldolgozóipar egymáshoz való arányát és elindulást jelent azon az úton, amelv iparunk szerkezetét a jelenleginél előnyösebbé, népgazdasági adottságainknak megfelelőbbé fogja tenni. Ez a szerkezeti átalakulás a Szovjetunió által nyújtott beruházási hitel felhasználásával a hároméves terv további éveiben meg fog gyorsulni. Az ipar termelési terve megalapozott. A zavartalan és ütemes termelés feltételei a tervben az anyagellátás oldaláról is biztosítva vannak. Gazdasági irányító szerveinken múlik, hogy az anyagellátás tényleg zökkenőmentes legyen,. A folyamatos anyagellátást minden tervszerűtég, szükségtelen túlteljesítés, az anyagok idő előtt, vagy a tervtől eltérő célra való felhasználása komolyan megzavarhatja. Ezért fegyelmezett, jó munkára, nagyfokú takarékosságra van szükség. Meg kell akadályozni az olyan tervtúlteljesítéseket, amelyek a tervben meghatározott feladatoktól vonnak el eszközöket más, kevésbé fontos célokra. Csak olyan termékekben kívánatos a terv túlteljesítése, amelyekre a népgazdaságnak valóban szüksége van. Takarékoskodni kell minden anyaggal -.— különösen az import anyagokkal. A tervszerűség megsértése, a lazaságok, a pazarlás, komoly zavarokat okozhat az ipar egyes ágainak összehangolt működésében, a lakosság ellátásában, a kivitel ütemes teljesítésében, általában az egész népgazdaságban. Az elmúlt évnél nagyobb erőfeszítésre van szükség az ipar termelékenységének emelése terén. A terv szerint az egy munkásra eső termelésnek a minisztériumi, iparban 6,4 százalékkal kell'emelkednie, ez mindössze 1,8 százalékkal haladja meg az 1956. I— III. negyedévben elért színvonalat. E kitűzött cél elérése érdekében tovább kell szilárdítani a munkafegyelmet, fel kell tárni a haladóbb, jobb munkamódszerekben rejlő tartalékainkat. A termelékenység növelése, valamint az anyagfelhasználási fajlagos számok megjavítása lehetőséget ad a 100 forint termelésre jutó költségek csökkentésére. A terv előirányozza, hogy ezek a költségek, amelyek 1957-ben 102 forintot tettek ki, 1958-ban 99 forintra csökkenjenek, ami körülbelül 3 százalékos költségszint-csökkenést jelent. A tervnek ezen célkitűzésével kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy amikor a különböző termelési előirányzatok meghaladják az ellenforradalom előtti színvonalat, ugyanakkor a termelékenység és a költségszint-előirányzat nem mutat ilyen kedvező képet. Ez a tény felhívja a figyelmünket arra, hogy a termelékenység és az önköltség területén sok a tennivaló és komoly erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy elérjük azt a színvonalat, amely a további fejlődésnek szilárd alapját képezheti. Rátérek a mezőgazdasági terv ismertetésére. A mezőgazdasági termelésnek 4,6 százalékos növelését irányoztuk elő. A növénytermelés színvonala körülbelül az 1957. évinek felel meg, az állattenyésztésé viszont 11,4 százalékkal emelkedik. A mezőgazdaság termelésének előirányzott emelkedését különösen reálissá teszi az, hogy az állattenyésztés szemestakarmány-bázisa az 1957. évi termésből már rendelkezésünkre áll. A növénytermesztést — ahol a bizonytalanság általában nagyobb — viszont nem az 1957. évi igen jó eredményekből, hanem a sok évi átlagból kiindulva terveztük, ennek megfelelően az 1958. évi termésátlag-előirányzat búzából az 1957. évi 9 mázsával szemben 1958-ban 8,8 mázsa, őszi árpából 12,7 mázsával szemben 10,5 mázsa, kukoricából 14 mázsával szemben 12,2 mázsa. Cukorrépából a tervezett termésátlag ugyancsak kisebb, mint 1957-ben volt. A növénytermelés anyagi megalapozását még elősegíti, hogy a műtrágyafelhasználást 25 százalékkal, katasztrális holdanként körülbelül 10 kilogrammal tervezzük növelni. A tervben i löirányzott termelést tehát a tavalyihoz hasonló kedvező időjárás esetén lényegesen túl lehet teljesíteni. A vetésterület szerkezete nagyjából azonos az 1957. évivel. Őszi árpából mintegy 37 000, olajosmagvakból mintegy 20 000. zöldségféléből mintegy 13 000 katasztrális holddal magasabb vetésterülettel számolunk. A szőlőtermelésben mintegy 8000 katasztrális hold telepítéssel számolunk, ami a szőlőterület állagának fenntartásához szükséges. Az üzemi gyümölcsösök területe várhatóan 10,6 százalékkal nő, mintegy 9100 hold nagyüzemi gyümölcsös telepítését tervezzük 1958-ban. Az állattenyésztés és az állati termékek termelésének fejlődését kedvezően segítik elő az