Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-44
2315 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2316 szemben az, hogy mondja meg értelmesen, mit akar. (Ügy van!) Azt vagy helyeslik és akkor támogatják, vagy nem helyeslik és akkor tartózkodnak, vagy esetleg küzdenek ellene, de mindenképpen jó tudni azt, hogy a vezetés mit akar. Az elmúlt években a mi demokratikus erőinknek a halálos betegsége többek között az éles kanyarokban volt, mert sem a szolidáris tömegek, amelyek az ország túlnyomó többségét teszik ki természetesen, sem az ingadozó tömegek nem tudták, végül is mit kívánnak tőlük? Én azt hiszem, hogv immár 15 hónapia, ami, én is állítom, sok tekintetben történelmi jelentőségű időszak hazánk és népünk életében, világosabban látnak, az emberek tudják, hogy mit akar a vezetés, megmondja, mit akar. És ezt a következetes erényét a kormányzásnak meg is kell őrizni. Van bíráló észrevétel is a kormány tevékenységével kapcsolatban, ez már finomabb árnyalatokat érint. Gyakran beszélgetünk különböző csoportokhoz tartozó emberekkel, akik egyes kérdésekben egyetértenek velünk, más kérdésekben nem értenek egyet velünk, akik az egyet nem értésüket néha úgy fejezik ki, hogv ezt mondják: Amit fent mondanak, azzal mi egyet is értünk, de az lent nem úgy néz ki! Tényleg hiba. ha valami máskéoo megy fent és máskéon megy lent. De én azt hiszem, a mi körülményeinkre ezt nem lehet mondani, ho^y a nárt Köznonti Bizottsága, a kormány, az Elnöki Tanács, az Országgyűlés mást mond és lent a végrehajtó szervek az ellenkezőjét mondiák. Ez nem így van. Lehetséges, hogv a végrehajtás menetében kicsit gyengül a vonal. Ez, sainos. a dolgok természetében reilik. Ez nincs máikén. Ha egv határozatot, egy döntést több áttételen keresztül kell végrehaitani. az természetesen bizonyos mértékig gyengül. De azoktól is. akik ezt tvm«sz tá^«vává teszik, kériük és elváriuk. gondolák jobban végig a dolgot. Mi Dadául erről a kérdésről beszélfettünk a köz°lmúltban Münnich elvtárssal a Tudománvos Akadémia vezetőivel. Több órás nagvon baráti b°s7 á Wt°sben kid^WVt ott hogy mindazokban a kérdésekben, amelvek a kormány és a Tudományos Akadémia alaove+ő tevékenységét és közös tevékenységét illetik, egyetértés van. Ott is előiöttek a végén azzal: miiven ió volna, ha az. amit a kormány vezetői mondanak, lent is így lenne. Erre én azt kérdeztem az illető tudós barátunktól : most mi is egyetértünk azzal, amit ők mondtak a tudósok, a tudománvos kutatók állásfoglalásáról, de tegyék a szívükre a kezüket és mondiák meg. hogv az ő vonalukon leiiebb nontosau úgv érvénvesül-e ez. ahogv ők mondják. (Derültség.) ök is nevettek egvébként és a vita be volt zárva. Ténvleg törekedni kell arra, és minden vonalon törekednünk kell arra. hogv amit fent a vezetés mond, az lehetőleg azonos módon érvényesüliön a véffrehaitás utolsó pontián is. Ez azonban közös munka. A kormánynak is. de azoknak is. akik ezt a kormánvon roklamáliák. hogv ők a maguk vonalán is gondoskodianak arról. hof*v lefelé ott is úgv mem'en, mint ahogy ők hangoztatják pozitív formában nálunk fent. Itt szóba került, különösen Gásnár elvtárs fel c zólalásánál a munkásosztály állásfoglalása, valamint a munkásosztály életszínvonala, a mi saját korábbi körülményeinkhez viszonyítva és a tőkés országokhoz viszonyítva. Az életszínvonallal kapcsolatban szeretnék még valamit mondani. Súlyt helyeztünk arra, hogy a kormány jelentése az 1958-as évet illetően világosan beszéljen, hogy félreértés ne legyen. Ezért mondottam én azt, 1958-ban munkánk az életszínvonalat illetőleg arra irányulion, hogy szilárdítsuk meg az 1957 decemberére elért nívót és teremtsük meg a termelés vonalán annak feltételeit, hogy később újra előre tudiunk menni. Szeretnék itt egv kritikai megállapítással és önbíráló megáll anil ássál is élni. Meg kell mondanom, hogy 15 hónapnál ezelőtt, amikor a forradalmi munkás-paraszt kormánv megkezdte kormányzati tevékenységét olyan körülménvek között, amikor a termelés maga még bénult állapotban volt. mi foglalkoztunk az életszínvonal kérdésével, hog^ mit kellene tenni, ami helyes, igazságos és jó. Mi akkor — ez még 1956 novemberében volt — kialakítottuk a magunk állásoontiát. Álláspontunk úgy szólt, hogy 10—12 százalékkal kellene az életszínvonalat emelni. Amint tegnapi beszámolómból is hallhatták, ez ÚPV sikerült, ho^v 14—16 százalékra emeltük az életszínvonalat. Herman ered ez az eltérés? Megmondom kedves Elv+ár c ak. hogy ez közös és efvüt+es erőfeszítésünk ^edménv\ Ebben b n nne vannak a kormánvnak bizonvos tagiai. a következő lépcső végrehajtó emberei, a Szakszervezeti Tanács bizonvos emberei és maguk a dolgozó tömegek. Mert 1956 novemberében, derembérében és januárjában olvan módon foglalkoztunk m'ndnváian ezzel a kérdéssel, hogv min-r denkinek el c ősorban és kizárólag az járt az eszében, hogv mit és menuvit lehetne még kérni, adni. illetve kann'. SoniVj sem akart r^ssz ember lenni a vez o+ ők közül. Rossz ember akkor véoig talon egvedíil csak" én voltam. Ezt nem dVsekv-qb^i mondom, hanem így alakult a helyzet. (Derültség.) Mo^t foi VPM tennünk a kódost: szerenc^tIpnsér* történt*? Nem. szerencsétlens á <* nem történt. D Q én már nagvon sokszor b^z^ltpm rmmkás-koHektívakkal, még nem is a leghaladottabb munkásokkal, hanem segédmunkások tömegével erről a kérdésről — ez Dersze még múlt év nvarának eleién volt. amikor még nagv nrobl^máink voltak, hogy mennyire stabil a gazdasági helvzet — és azt mondtam nekik, emberek, hát mondiák meg őszintén, nem aludnának nvu^odtabban ha 14 százalék helvett csak 12 százalékkal emeltük volna az életszínvonalat és azután egv fél év. vacfv egy év múlva meg lenét nézni, horry emelhetiük-e még két százalékkal? Ezt c c ak az°rt említem, hogv az emberek megértsek, mi az oka annak, hopv 1953-ban l^nvecrps nacrv emelést biztosítani nem tudunk. Én nvuerodtan oda merek állni bármelv munkás-kollektíva p 1^i vae*v akárrnolvik dolgozó közössé^ elé és feltes 7p m a kérdóct akkor iár-e el beesül etes^n é<? a doVozók érdek ó b«n a kormánv. ha .»•H; mondja, horrv most a mef^ziláT-dítáq pcztendeiéhez ágiunk hoTzá vapy ba felöl 0*1 önül azt mondja, temnink úiabb pm^Uct mi^lő+t annak reális feltótploi mecrvrVnánal' 7 Biztos vaovnk b^nno booy minden becsüTotes dolgozó, aki saiát érdekeit valóban szem előtt tartja, azt mondaná, szilárdít-
