Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-29
1433 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1434 geire vonatkozóan, elsősorban Vas, Somogy és I Zala megyében. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk 49. szakasza kimondja, hogy „a Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármely hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek, vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti." Az ügyészi szervezet elsőrendű kötelessége, hogy a polgárok alkotmány-biztosítottá jogai felett éberen őrködjék, hogy e jogok valóban minden területen érvényesüljenek, nem csupán formálisan, mint a burzsoá államokban. A törvény előtti tényleges egyenlőség alapja országunkban az, hogy a döntő termelőeszközök a nép tulajdonában vannak, hogy hazánkban a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály van hatalmon; hogy államunk munkás-paraszt állam, hogy népi demokratikus rendünk alapja a munkás-paraszt szövetség, és ezen belül a munkásosztály a vezető erő; hogy alapjában megszűntek nálunk a kizsákmányoló osztályok, és ezeknek csupán maradványai vannak; hogy társadalmunk két alapvető, egymást barátilag segítő osztálya, a munkásosztály és a parasztság, a számban és jelentőségében hatalmasan megnövekedett értelmiséggel kéz a kézben építi új otthonunkat, a szocialista Magyarországot. Erre a szilárd alapra épül nálunk a törvény előtti tényleges jogegyenlőség. Elmondhatjuk, hogy a nők egyenjogúságát biztosító törvényes rendelkezések megszegésével szinte alig találkoztunk. Ugyanígy ténylegesen érvényesül a vallásszabadság is, ami annyit jelent, hogy mindenki szabadon vallhatja vallásos, vagv ateista me ggyőződését. Törvényeink maradéktalanul biztosítják a minden magyar állampolgárt megillető jogokon túl az ország területén élő minden nemzetiség számára az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét. De a jogok gyakorlati érvényesítését akadályozták a múltban főleg a délszláv nemzetiségiekkel szemben elkövetett törvénysértések. Ezek nagy részét kormányzatunk már orvosolta, illetve orvoslásuk folyamatban van. Az ügyészi szervezet e vonatkozásban is teljesíteni fogja kötelességét. Az állampolgárok jogainak védelme a szocialista törvényesség egyik oldala. A törvényesség másik oldala, hogy az állampolgárok is eleget tegyenek minden törvényes kötelezettségüknek. A szocialista törvényesség megköveteli, hogy tovább erősödjék és szilárduljon a munka, a begyűjtési és az adózási fegyelem. Megköveteli minden állampolgártól a hatósági személyek megbecsülését, és felelősségteljes munkájuk segítését. Alkotmányunkban lerögzített alapelvekre, törvényeinkre, a Központi Vezetőség határozataira támaszkodva az ügyészi szervezetnek az eddiginél bátrabban, következetesebben kell folytatnia a harcot mindenki ellen, aki törvényeinket megsérti. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk szerint „a legfőbb ügyész gondoskodik arról, hotry a Magyar Népköztársaság rendjét, biztonságát és függetlenségét sértő, vagy veszélyeztető mindennemű cselekmény következetesen üldöztessék". Az az éles harc, amelyben népi demokratikus állami és társadalmi rendünk kialakult, az ellenséges erők elszánt és veszedelmes támadásainak visszaverését követelte meg. Közvetlenül a felszabadulás után gyökeresen új bűnüldözési és igazságszolgáltatási szervekre volt szükség. A politikai rendészeti szervek, népügyészségek és népbíróságok leleplezték és megbüntették a háborús és népellenes bűnöket elkövető fasiszta gonosztevőket, gyilkosokat. A népügyészi és népbírósági szervek megfelelő felelősségrevonást alkalmaztak az ellenforradalmi bűntettesekkel szemben is. 1948 után azonban a feszült nemzetközi helyzetben nálunk is károsan hatott az a téves nézet, hogy az osztályharc állandóan és minden területen élesedik. Kialakult a kritikát elfojtó személyi kultusz és ezzel együtt a bizalmatlanság légköre, amelynek rossz hatását csak fokozta az államvédelmi szervek különleges helyzete. Ebben a légkörben az államvédelmi hatóság irányítói, vezetői és tisztjei közül sokan visszaéltek hatalmukkal, a megfelelő ellenőrzés hiányában. Erkölcsi és fizikai kényszert alkalmazva, egy sor esetben hamis és koholt bizonyítékokat készítettek, valótlan beismerő vallomásokat csikartak ki. Ezzel a szocialista törvényességet a legdurvábban megsértették. Lehetővé tette a törvénysértéseket az is, hogy sem az ügyészség, sem más állami szervezet nem gyakorolt ellenőrzést az államvédelmi szervek törvényessége felett, hiszen az ügyészi szervezetet ezzel a feladattal csak 1953-ban bízták meg. A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata megkövetelte a szocialista törvényesség megszilárdítását, az elkövetett törvénysértések kivizsgálását és jóvátételét. Ezután került sor az államvédelmi szervek munkájának felülvizsgálatára. A vizsgálat fényt derített a korábbi államvédelmi vezetők bűnös tevékenységére. A katonai bíróság 1953 decemberében hozott ítéletében megállapította, idézem: „Péter Gábor és társai vezető beosztásukkal járó hivatali hatalmukkal visszaélve, egyrészt az áDamvédelmi munkában súlyosan törvénytelen módszereket honosítottak meg, ezáltal tudatosan népellenes irányban ferdítették el az állam büntetőpolitikáját, másrészt mérhetetlen személyes igényeik kielégítése érdekében éveken keresztül óriási mértékben fosztogatták és pazarolták a társadalmi tulajdont." Ezután megkezdődött azoknak az ügyeknek a felülvizsgálata, amelyekben az elítélt, volt államvédelmi vezetők irányították az eljárást. A bonyolult, nehéz, súlyos törvénysértések és bűncselekmények feltárását eredményező vizsgálat hosszú ideig' tartott. A felülvizsgálat nem ment könnyen; lassan indult, vontatottan haladt. Az utóbbi időben azonban a vizsgálat meggyorsult és ma már a végére értünk. A vizsgálatok alapján beigazolást nyert, hogy elvtársaink, akiket a törvénytelen perekben elítéltek, nem voltak árulók, kémek, kártevők. De beigazolást nyert az is, milyen rendkívül súlyos károkhoz vezet a szocialista törvényesség megszegése, az ügyészi szervezet hiánya.
