Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1435 Az országgyűlés 29. ülése A pártunk javaslatára megszervezett ügyészség nagy szerepét kapott az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatánál. Az alaptalanul elítéltek ügyük felülvizsgálásának befejezése után, sokan már a vizsgálat alatt is, szabadlábra kerültek. A Legfelsőbb Bíróság eddig 149 elítélt ügyében hozott döntést, amelynek során 124 elítéltet minden vádpont alól jogerősen felmentett, 15 személy ügyében marasztaló ítéletet hozott, 10 személy bűnösségét kisebb súlyú bűncselekményekben állapította meg, s ennek megfelelően lényegesen enyhébb büntetést szabott ki. Bejelenthetem, hogy azok is szabadlábon vannak, akiket a Legfelsőbb Bíróság elítélt, mert már korábban letöltötték a kiszabott büntetést, illetve egyéni kegyelmet kaptak. A felülvizsgálat folyamán még 156 személy került szabadlábra, részben kegyelemmel, részben büntetés-félbeszakítással. A Legfelsőbb Bíróság perújítási eljárásban olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, akiket annakidején a koholt vádak alapján halálra ítéltek és kivégeztek. Felmentette a bíróság minden vádpont alól Rajk László, Szőnyi Tibor, Szálai András, Szebenyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és másokat. Ők jóvátehetetlenül áldozataivá váltak a törvénysértéseknek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek velük szemben kötelezettségeink. Kivégzett elvtársaink rehabilitálásán túlmenően intézkedéseket tettünk és teszünk hozzátartozóik erkölcsi és anyagi támogatására. Továbbmenően, az áldozatokat megillető tiszteletadásban lemossuk róluk azt a gyalázatot, amelyet a törvénysértéssel rájuk kentek és így szolgáltatunk elégtételt nekik. Mintegy 300 alaptalanul elítélt szabadult ki a börtönökből a felülvizsgálat folyamán, túlnyomó többségüket koholt vádak alapján tartóztatták le és ítélték el a „Rajk-ügyben", a „Kádárügyben", a „Sólyom-ügyben", a „volt szociáldemokraták ügyében", a „volt jugoszláv emigránsok ügyében" és más ügyekben. Túlnyomó többségük pártunk tagja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy — mint köztudomású — évtizedes munkásmozgalmi múltra tekinthet viszsza. Feladatunk továbbra is gondoskodni arról, hogy az ártatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erkölcsi és anyagi segítség biztosítása mellett foglalják el az őket megillető helyet társadalmunkban. Pártunk és állami szerveink anyagi vonatkozásban sokat segítettek eddig is a rehabilitáltakon, de szükség van arra, hogy kártalanításukat a törvény előírta módon rendezzük. Erre az igazságügyminiszter megtette a szükséges intézkedéseket. Intézkedés történt, hogy a rehabilitáltakat munkába helyezzék, részükre lakást biztosítsanak, a betegeket orvosi kezelésben, gyógyüdültetésben részesítsék, az idősebbeknek megfelelő nyugdíjat folyósítsanak. Intézkedés történt arra vonatkozóan is, hogy a rehabilitáltak munkaügyi jogfolytonosságát elismerjék, kitüntetéseiket visszakapják. Az ügyészséghez érkezett panaszok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehaORSZAGGYOLÊSI BRTESITÖ 1956. július 31-én, kedden. 1436 bilitációra, akiket a bíróságok alaptalanul elítéltek. A törvénytelen perekkel egyidejűleg a bizalmatlanság egészségtelen légkörében sok elvtársat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bocsátottak el felelős funkciókból, illetve munkahelyükről. Anélkül, hogy a munkájukat jól végző mai vezetőket, beosztottakat leváltanánk, indokolt az, hogy a korábban alaptalanul leváltottakat olyan munkakörbe állítsák, amelyet képesítésüknél, képzettségüknél fogva elláthatnak. Az ártatlanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálata azt bizonyítja, hogy népi demokratikus rendszerünknek van ereje ahhoz, hogy a visszaéléseket, a törvénysértéseket felfedje, hogy érvényt szerezzen a szocialista törvényességnek, hogy helyrehozza az elkövetett hibákat. Rendszerünk erejét bizonyítja az is, hogy nem állunk meg az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatánál. Ennél tovább megyünk. Megkezdtük az összes politikai elítéltek ügyeinek felülvizsgálatát. Szabadlábra helyezzük nemcsak azokat, akiket ártatlanul ítéltek el, de azokat is, akikre valóban elkövetett bűncselekményeikért a múltban túl súlyos büntetéseket szabtak ki. Rendszerünk megszilárdulása lehetővé teszi, hogy kegyelmet gyakoroljunk és az igazságosan kiszabott büntetés letöltése előtt helyezzünk szabadlábra olyanokat is, akiket a háború utáni években háborús és népellenes bűntettekért és más politikai bűncselekményekért ítéltek el a bíróságok. Ezeknek az ügyét egyénileg bíráljuk el. Nem gyakorolunk kegyelmet olyanok esetében, akiknek kiszabadulása népünkre, államunkra veszélyt jelentene. Az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttesen döntenek abban, hogy kit kell szabadlábra helyezni. Ez a munka folyamatban van. Eddig HOO^nál több személyt helyeztünk így szabadlábra. Megvizsgáltuk annak a 250 elítéltnek az ügyét is, akiket háborús bűntettekért a szovjet bíróságok ítéltek el és akiket a szovjet hatóságok nemrég átadtak a magyar szerveknek. Az 1953 júniusi központi vezetőségi határozat megkövetelte a pártellenőrzés megerősítését és az állami ellenőrzés megvalósítását az állambiztonsági szervek munkája felett. Egyidejűleg az állambiztonsági szerveket, az ügyészi szervezetet, az igazságügyi apparátust a párthoz hű, öntudatos és gerinces dolgozók százaival erősítettük meg. Köztük számos olyannal is, akiket rehabilitáltak. Az új ügyészi szervezet állandó felügyeletet gyakorol az államvédelmi szervek munkája felett. A hároméves tapasztalat azt igazoli a, hogy az államvédelmi szervek munkájában gyökeres változás történt. A szocialista törvényesség itt is megszilárdult. Az ügyészi felügyelet során észlelt minden törvénysértés miatt pedig felelősségrevonás történik. Ez alatt az idő alatt 34 államvédelmi nyomozóval szemben kezdeményezett az ügyész fegyelmi eljárást, míg a súlyosabb törvénysértések miatt 13 személyt katonai bíróság elé állított. Az ügyészi szervezet feladata, hogy minden erővel segítse az államvédelmi szervek munkáját. Az a munka, amelyet az újraszervezett és 107