Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-44
2309 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2310 hogy az esetleg felmerülő problémák a jövőben is megoldhatók lesznek. összefoglalva: tisztelt Képviselőtársaim, amikor az elmúlt egy év eredményeit végigszemléljük — mint papi ember, aláhúzott an hangoztatom — nagy eredményt értünk el az állam és .az egyház viszonyában: jelentős utat tettünk meg; azon kell lennünk, hogy az elért eredményeket megőrizzük és tovább menjünk a kezdett úton. A külső és belső ellenség acsarkodik mindenfajta, az ilyenfajta konszolidáció láttán is, és mindenkor kész torpedózni, zavart kelteni. Az éberség ezen a téren is igen fontos! Bízom benne, hogy mindkét részéről lesz éberség! Felszólalásom végéhez jutva, egyébként legyen szabad bejelentenem, hogy szívesen csatlakozom Dinnyés kéoviselőtársam indítványához Kádár miniszterelnök úr és a kormány más tagjainak kitüntetését illetően az Elnöki Tanács részéről. Mert szép a szerénység, de valahogy eszembe jut: Vére dignum et iustum est! — Valóban méltó és igazságos, abból kiindulva, hogy pap társaink közül is immár 12-en kaptak a konszolidáció terén és az ellenforradalom alatt t>núsított magatartásukért magas kormánykitüntetést. Mennyivel inkább méltó és igazságos akkor részünkről is. az egész ország részéről is. hogy méltó kitüntetés érje azokat, akiknek áldozatvállalása, kiállása biztosította azt a sok jótéteményt, amelyekre a beszámoló is és magam is utaltam. Tehát szívemből csatlakozom az indítványhoz. Hiszem, hogy kormányunk politikája és sikeres munkája nyomán tovább szépül hazánk arca és gazdagodik népünk élete. Az ilyen törekvést továbbra is kísérje a Mindenható bőséges áldása. A szívesen hallott kormánybeszámolóval egyetértek. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Tisza József képviselőtársunk. TISZA JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolója foglalkozott a mezőgazdasági termelés, a szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztok helyzetével. A magam részéről a legteljesebb mértékben egyetértek a megállapításokkal, s azokat csak megerősíthetem. Az elmúlt 14 hónap a mezőgazdaságban, falun is a kemény küzdelem időszaka volt a haladó erők és a dolgozó nép ellenségei között. Ebben a küzdelemben dolgozó parasztságunk i'ól vizsgázott. Bebizonyította, hogv nem kívánja vispza a múltat, megérti a mát és építeni akarja a iövőt. Az ellenforradalmi erőkkel szemben védte 13 év alatt elért eredményeinket, a helyi államhatalmi szerveket, a termelőszövetkezeteket, a 12 évvel ezelőtt kiosztott földeket. Így foglalt állást társadalmi rendszerünk mellett. A beszámoló foglalkozott a kormány iránti bizalom, a tömegbázis kérdésével. Falusi dolgozóinkra vonatkoztatva a kérdést, nagyon sok ténnyel lehet igazolni, hogy bíznak a kormányban, s úgy gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy a kormány tömegbázisa — az 1948—49-es időktől eltekintve — talán sohasem volt olyan széles, mint most. Ezt bizonyítja az az optimista hangulat is, amellyel ma találkozunk a falun. Pedig mindannyian jól tudjuk, hogy a jobb- és | baloldali elhajlások, a külső és belső ellenség ellenforradalomba torkolló munkája milyen sok zavart okozott falun is. Az utóbbi években falura a gazdaságpolitika hibáiból a szélsőségek következtében a bizonytalanság volt jellemző. Ennek ellenére rövid 14 hónap alatt — a kormány helyes intézkedései következtében — megváltozott a hangulat, s azáltal, hogy a kormány is sokkal több bizalmat előlegezett a falusi dolgozóknak, mintegy ennek kölcsönhatásaként, falusi dolgozóink is sakkal nagyobb bizalommal vannak a kormány iránt, mint bármikor az utolsó években. A.7 ellenforradalom után, 1956 novemberétől, körülbelül egy fél évet Szolnok megyében töltöttem. A munka során közvetlenül tapasztalhattam, hogy az ellenforradalmi erők szétverése alatt, s az azt követő időkben napról napra hogyan nőtt a bizalom a forradalmi munkás-paraszt kormány és annak intézkedései iránt. Ettől szinte nem lehet elválasztani azt a tényt, hogy milyen szorgalommal dolgoztak falusi dolgozóink, hogyan alakították újjá az ellenforradalom által szétvert termelőszövetkezetek százait, hogyan vettek részt az ország gazdasági, politikai helyzetének konszolidálásában. A kormány helyes politikájának, a bizalomnak kifejezője az a tény is, hogy 1957-ben 2000 katasztrális holddal több szőlőt és 6000 kat. holddal több gyümölcsöst telepítettek, mint 1956ban. Országosan mintegy 61 000 katasztrális hold savanyú és sziktalaj javítását végezték el, ami körülbelül kétszerese az előző évek átlagának. Mindjárt hozzátenném azt is, hogy a nagyobb arányú szőlőtelepítések akadálya a kevés szőlőoltvány, amelynek mennyiségét az elkövetkezendő időkben növelnünk kell. Ügy gondolom, a dolgozó parasztság döntő többségének véleményét tükrözi az egyik dévaványai parasztember mondása, amely szerint „a parasztság életkedve, termelési biztonsága és munkaszeretete egy csapásra visszatér". Ez a megállapítás felelet arra is, hogy a párt és a kormány gazdaságpolitikája helyes és jó, s hogy van bizalom. A 14 hónap alatt megváltozott a termelőszövetkezeti tagság hangulata is, mert ebben az időben nagy lépésekkel mentek előre a termelőszövetkezetek a gazdasági, politikai megerősödésben, A termelőszövetkezetek tagsága ma jobban él, mint a szervezésüktől, megalakulásuktól számított időszakban bármikor. A termelőszövetkezetek tagsága érzi, hogy ez a gondoskodás, ez a politika valóban biztosíték arra, hogy gazdáivá váljanak a szövetkezeteknek. Nagyobb az önállóságuk, gazda módjára gondolkodhatnak, hogyan tudnak ésszerűbben, többet és jobbat termelni, hogyan tudják gazdaságukat még tovább növelni, erősíteni, ami végső soron a termelőszövetkezetek tagságának életszínvonalát is emeli. Megváltozott a hangulat az egyénileg dolgozó parasztok között is. Biztonságosabban, nyugodtabban termelnek, érzik, hogy a párt és a kormány ^helyes politikája lehetővé teszi, hogy többet termeljenek, s ezáltal jobban is éljenek.
