Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-44

2305 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2306 mutatták. Nem voltak hiábavalók az erőfeszítések, a sok szorgalmas munkát siker koronázta, szinte minden vonalon célba jutottak kormányunk számításai, tervei. Egyházi ember lévén, legyen szabad ezt így kifejeznem: kormányunk törekvéseit Isten áldása kísérte. Dolgos népünk összefogása és munkája nyomán megújult szeretett hazánk élete, sokat szépült arculata minden tájon, különösen itt a fővárosban. Ezekre gondolva joggal hangoztatta a magyar püspöki kar újévi szózatában: Hálát adunk Istennek a jótéteményekért, amelyekkel egész évben elhalmozott és külön megköszönjük, hogy megóvta számunkra a békét. Tisztelt Országgyűlés! A kormánybeszámoló az elért sok irányú örvendetes eredmény között foglalkozott azzal a jelentős jó irányú fejlődéssel is, amely egy év alatt létrejött-az állam és az egyházak viszonyában, így az állam és a katolikus egyház viszonyában is. Felszólalásomban mint egyházi ember szeretnék megemlékezni a viszony javulásának néhány kiemelkedőbb momentumáról. A dolog természetéből folyik, hogy jó viszony például két ember között csak akkor alakulhat ki, ha mindketten törekszenek egymás kölcsönös megértésére, megbecsülésére és segítésére. így volt ez az állam és a katolikus egyház között is. Kölcsönös megbecsülés, a belőle fakadó bizalom készítette a járdát kormányunk és a katolikus egyház vezetőinek találkozásához, majd a felmerült problémák megoldásához. A találkozáshoz és a tárgyalásokhoz a kezdeményező lépést a forradalmi munkás-paraszt kormány tette, amikor múlt év január 6-i nyilatkozatában hangoztatta: A kormány az egyházak és vallásfelekezetek szabadságát biztosítja, támogatja és védi, és az állam és egyházak viszonylatában felmerülő vitás kérdések megoldását tárgyalások és megegyezések útján kívánja rendezni. Ez a kormánynyilatkozat félreérthetetlenül leszögezte, hogy a magyar népi demokrácia nemcsak elméletileg helyezkedik az alkotmányosan garantált vallásszabadság álláspontjára, hanem mindent meg akar tenni, hogy a vallásszabadságot gvakorlatilag is biztosítsa és a felekezetek normális életének fenntartását támogassa. A nvilatkozatot mint vezérelvet, kormán vin téziked esek követték. Az állam 1957-ben 63 millió forintot mint államsegélyt juttatott az egyházaknak. Ebből az összegből 32 millió fori îlot a római katolikus egyház kapott. De ezen túlmenően is hajlandó volt az állam rendkívüli államsegélyeket adni. A legújabban engedélyezett ilyen államsegélyek évi összege 12 millió forint. További 14 és félmillió forintot adott az állam múlt évben a különböző felekezetek templomainak újjáépítésére és tatarozására, amelyeket különösen az ellenforradalmi harcok alatt rongáltak meg vagy romboltak le. Jellemző, hogy az ellenforradalmárok rongálták, pusztították a templomokat, a forradalmi munkás-paraszt kormánv oedig helyreállítja azokat. A jóakaratú segítőkészség tanúbizonyságai voltak ezek az intézkedések. A rendes és rendkívüli államsegélyek tették lehetővé, hogy a régi megállapodás alapján már esedékessé vált 25 százalékos államsegély-csökkentés nem következett be, és így lelkipásztorkodó papjaink ma is teljes összegben megkaoiák azt a havi kongruát, amelyből döntő többségükben élnek — főleg a falusi papokra gondolok —, akiknek megélhetését nagyobbrészt az államsegély biztosítja. Bár a püspöki kar részéről a kormány megértő, szociális gondoskodását annak idején megköszönték, ezt az alkalmat mégis megragadom, hogy az elsősorban érintett egyszerű, lelkipásztorkodó papság nevében hálás köszönetet mondjak a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a jóindulatú segítségért. De nemcsak anyagi téren láthattuk a kormány jóakaratát. A múlt esztendőben a Minisztertanács határozatot hozott a vallásoktatás problémájának megoldására is. A határozat rendelkezései kiküszöbölték mindazokat a félreértéseket és panaszokat, amelyek a múltban nemegyszer zavarólag hatottak az állam és a katolikus egyház kapcsolatára. Az Elnöki Tanács ismételt jóindulatú gesztusa volt deoember elején Grősz József kalocsai érsek magas kitüntetése, majd az év végén 23, különböző felekezethez tartozó kitüntetett egyházi férfiú között, újabb 11 katolikus pap kitüntetése. A kitüntetések átnyújtásakor Dobi elnök úr azt emelte ki, hogy ,,a békemozgalom területének kiszélesítése, az állam és egyház jó viszonyának erősítése érdekében végzett munkájukért, valamint az ellenforradalom, majd a konszolidáció idején tanúsított magatartásuk, munkájuk elismeréseként részesülnek kormánykitüntetésben". Ezek a jó viszony kialakításának kiragadott főbb tényei az állam részéről. Ezek a főbb lépések, amelyeket az egyházak felé tett. A bizalom bizalmat szül. Jótett helyébe jót várj. Régi, bevált igazságok ezek, amelyek ide is érvényesek. A kezdeményező lépésekre a katolikus püspöki kar kora tavasztól tárgyalásokat folytatott a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalával a kölcsönös megértésre való törekvés szellemében. Egyes kérdéseket hamarosan kedvezően sikerült megoldani, amiben zálogát látta mindkét fél a többi függőben levő kérdés rendezésének. Április 10-i közleményében a püspöki kar kijelenti: „Támogatja a kormányt a magyar nép jólétére irányuló törekvéséiben, hazánk és a világ békéjének előmozdításában. Elítél minden olyan törekvést, amely a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendje ellen irányul." Április 26-án azt olvashattuk, hogy az Országos Béketanács és a püspöki kar képviselői a békemozgalom általános kérdéseiről, valamint katolikus békebizottság megalakításáról folytattak megbeszélést, és az alapkérdésekben egyetértés alakult ki. A barátságos légkörű tárgyalások gyümölcseként máius 24-én megjelent a Magyar Katolikus Püspöki Kar határozata a római katolikus egyháznak a békemozgalomban való részvételéről. Tisztelt Képviselőtársak, nagy jelentőségű ez a határozat. Több fontos kijelentés és argumentum mellett benne találjuk a püspöki kar állásfoglalását:„Mi hőn óhajtjuk, hogy az atomkorszakot a béke napja ragyogja be, amelynek fénye elűzi a felettünk le-