Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-44
2307 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2308 » begő rémet és melege elhozza a félelemmentes, emberhez és keresztényhez méltó életet, és ezért támogatjuk a Béke-Világtanács fáradozását és minden más törekvést, amely az egyetemes béke ügyét szolgálja." Ezen határozat alapján jött létre az Országos Béketanáccsal egyetértve az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága és az Opus Pacis, vagyis a békemunka egyházi kerete. Tisztelt Országgyűlés! Az Opus Pacisszal a katolikus békemunka hazánkban új szakaszához érkezett. Félreértés ne essék, az Opus Pacis magában foglalja az előbbi, Katolikus Papok Békebizottsága vezetőit és tagjait is, és tevékenységükből magában foglalja mindazt, ami most is időszerű és időtálló. Viszont tagjai azok a papok is, akik azelőtt különféle aggályok és gátlások miatt a békemozgalomtól tartózkodtak. Az Opus Pacis olyan katolikus békemozgalmi keret, amely a püspöki kar akaratából és püspökeink vezetésével létesült, tehát érvényesült benne az egyház hierarchikus szerkezete. Jellemzésére felhozom, hogy az intéző bizottság elnöke Grősz József kalocsai érsek, tagjai között vannak: dr. Hamvas Endre csanádi, Kovács Sándor szombathelyi, Papp Kálmán győri megyéspüspökök, dr. Endrey Mihály püspök, speciális apostoli delegátus — de az intéző bizottságban van Beresztóczy prépost képviselőtársunk is, aki az előbbi Katolikus Papok Békebizottságának országos elnöke volt és tagja, sőt ügyvezető-igazgatója az Opus Pacisnak Mag Béla apát, aki az előbbi papi békemozgalomnak országos központi titkára volt, és mások is a régiek közül. Az előbb említett püspökkari határozat értelmében az Opus Pacis az Országos Béketanács által a Béke-Világtanácshoz tartozik, annak irányvonalát követi, annak programját valósítja meg. Tehát nem egy elvonatkoztatott, levegőben lebegő szervezet. Az Oouts Pacis keretében szélesebben, kiterebélyesedve folyhat tovább a papi békemunka. Mindez annak ellenére valósult meg, hogy a belső ellenség és külföldről különféle naonvugati körök próbálták és most is megpróbálják ferdén beállítani, rágalmazni, lekicsinvélni és elgáncsolni. De hála Istennek, sikertelenül, mert az Opus Pacis nemcsak megalakult és nemcsak a kerete jött létre — de mindinkább telítődik tartalommal is. Bizonvítéka ennek, hogv a iúliusi pesti értekezlet óta, amelven mintegy 300 pap vett részt egvházmegvékből, a most ianuárban eddig megtartott papi békegvűléseken — szerte az országban, amire beszámolójában Kádár miniszterelnök úr is hivatkozott — több mint 2000 katolikus par» ielent meg főpásztoraival együtt. Négy egvházmegye pedig még ezután, a közeli nabokban tartja békegyűlését. Az eddig megtartott Opus Pacis-gyűléseken figyelemre méltó előadások hangzottak el. Az előadók között megyéspüspökök és neves atomtudósok is vannak. Január 16-án, a kalocsai papi gyűlésen Grősz József érsek többek között azt mondotta: „Az atomfegyver-kísérletek tovább folynak és az atomfegyver gyártásának és alkalmazásának betiltása érdekében nem történt komoly intézkedés. A világot pusztulással fenyegető rém itt lebeg a fejünk fölött. Mindkettőt tehát tovább kell sürgetni és mindkettőért tovább kell harcolni. A katolikus papság támogat minden becsületes törekvést, amely a bóké ügyét szolgálja." Dr. Endrey Mihály püspök, az esztergomi főegyházmegye speciális apostoli delegátusa, a budapesti békegyűlésen a minap 500 pap előtt nagyhatású beszédében elmondotta, hogy: „Mi, papok, a béke szolgálatában együtt vagyunk az egész földkerekség minden békeszerető emberével, együtt vagyunk a békéért harcoló milliókkal — ugyanakkor együtt vagyunk egyházunkkal és hazánkkal is. Mert ez a magatartás illik az emberhez. És ha én a békében összefogok nemre, fajra, vallásra, nemzetiségre, bőrszínre való tekintet nélkül mindenkivel— idézem tovább Endrey püspököt —, akkor legelőször itt, magyar földön kell szolgálnom a békét. Új társadalmi rend alakult ki nálunk, gépi művelés van és a gépi .művelés csak akkor vezet eredményre, ha az új rend, a szociális új rend kibontakozik. A haladást azonban gátolják a múlt csökevényei. Csodálatos a mi új világunk — mondotta a püspök —, amely bevezetni törekszik az energiákkal való bánni tudást — rendet kíván az emberben, erkölcsiséget, felelősségtudatot, szolgálatot, önzetlenséget. Ezeknek kimunkálása a közeli esztendőknek, a közeli perceknek, pillanatoknak a feladata, hogy el ne késsünk a jövendőről." Szívesen hallott igék ezek püspökeink ajkáról. A papság fogékony lélekkel, szívesen hallgatta. A felszólalások, a gyűlések határozatai a katolikus papság békeszándékainak, hazaszeretetének őszinte voltát hangoztatták. Tisztelt Országgyűlés! Ezeket a kiragadott eseményeket és idézeteket annak szemléltetésére mondtam el, hogy a magyar katolikus papság részéről milyen lépések, megnyilatkozások segítették elő az állam és egyház közötti jó viszony kialakítását, valamint egyházunknak a békemozgalomban való részvételét. Hozzáfűzöm: A katolikus hívek, az egész társadalom, a papság döntő többsége igen nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy í'őpásztoraink a kormánnyal folytatott megbeszélések során a béke védelmének fontos kérdésében is, az országépítésben való részvétel kérdésében is megtalálták a gyakorlati tennivalók alkalmas módját és keretét. A papság örül annak, hogy a viszony az állam és egyházunk között inegj avult és egyre tovább fejlődik, mert nagyon fontosnak tartja a kölcsönös együttműködést. Örül a papság, hogy minden gátlástól mentesen, elveinek feladása és hivatásának legkisebb sérelme nélkül védelmezheti a békét, egyházi lelkülettel, de ugyanakkor aktívan és eredményesen, mert százmilliók kszét fogja, örül, mert a múlt év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy kölcsönös jóakarattal, barátságos légkörű tárgyalásokkal minden nehézséget le lehet győzni — annál is inkább, mert ahogy Grősz érsek mondotta, jóindulatot lát az állam részéről. Megvan tehát a lehetőség, 166*
