Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-44

2303 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2304 megvalósításának ütemét lassítanánk, sőt egyenesen veszélyeztetnénk. Ügy látom — tisztelt Országgyűlés —, hogy pártunk és kormányunk irányvonalával az itt elmondottak is egybeesnek, mivel különösképpen felhívta .a figyelmet a minisztertanácsi beszámoló a pedagógusok munkájára, a nevelés és az iskolaügy alig felbecsülhető jelentőségére. A Felsőoktatási és Tudományos Tanács létrehozásával pedig a tudományos kutatás és tudományos utánpótlás rendszeres és rendezett irányítását és koordinálását teszi lehetővé kormányunk. Tisztelt Országgyűlés! Az értelmiséggel kapcsolatos problémák mélyebb elemzésére e rövid felszólalás keretében nem vállalkozhatom. A kulturális élet sokoldalúsága, az értelmiségnek rendkívül tagolt és inhomogén volta különben is igen nehézzé teszi az értelmiségről helyes és egységes kép kialakítását. Az értelmiség, a mérnök, az orvos, a pedagógus, a tudós és a művész, a jogász stb. mind .a munkásosztállyal, mind a parasztsággal, mind a kispolgársággal közvetlen vagy közvetett kapcsolatban áll. Ez a kapcsolat természetesen más a tőkés, és más a szocialista társadalomban. A szocialista társadalomban az értelmiség funkciója döntően megváltozik, és például a műszaki értelmiség szinte összeforrhat az ipari munkássággal, a mezőgazdasági szakember a dolgozó parasztsággal. A szocialista társadalomban az értelmiségnek segítenie és erősítenie kell a rendszert. El kell ismernie és helyesen kell értelmeznie a munkásosztály vezető szerepét. El kell érni, hogy az értelmiség ne parancsszóra, de az eszére, sőt szívére hallgatva döntse el, hogy a szocializmus ügye mellé áll. Elnézést kérek a kissé hosszas fejtegetésért, de úgy érzem, el kellett ezeket mondanom, ha arra a kérdésre akarok válaszolni általánosságban, hogy mi a helyzet jelenleg értelmiségünkkel. Két pontban foglalhatnám ezt össze. Először: azoknak az eredményeknek az elérésében, amiről a kormány beszámolójában hallottunk, a munkásság és a parasztság mellett az értelmiség is kivette a részét. Nemcsak a kultúra, de a termelés különböző területein is. Másodszor: az értelmiség zöme ezzel a magatartásával bebizonyította, hogy a párt és a kormány mellett áll. Látja, hogy a szocialista tábor erős, egyre erősödik, hogy munkája saját népét és saját hasznát, de a békét is szolgálja. Azt is meg kell azonban őszintén mondani, hogy az értelmiség zöme ma még inkább eszével, mondhatni úgy is, hogy racionális okból és nem szívvel-lélekkel áll a párt és a kormány politikája és gazdasági irányvonala, a szocializmus építése mellett. Persze «an egy kitűnő réteg, amely őszinte meggyőződéssel szenteli munkáját a szocializmus ügyének, és van egy kisebb réteg, amely reakciós vagy revizionista kategóriához tartozik — ahogy a beszámoló említette —, vagy egyszerűen ellenséges beállítottságú, sőt a rendszer tudatos ellensége. Megnyugtató számunkra, és a múlt év tényei is ezt bizonyították, hogy a kormány felelősségre vonó, sokszor szigorú intézkedései nem az egész értelmiség, de ezek ellen a kisebb csoORSZAGGYÜLÉSI ERTESlTÖ portok ellen irányultak. És kérjük is, hogy a bűnösöket büntessék meg a törvény szigorával, az ellenséges csoportokat számolják fel, de ne ezeket a csoportokat, még csak ne is az egyes kategóriákat, mint például az írókat vagy a jogászokat, vagy akár az akadémikusokat azonosítsa a közvélemény az egész értelmiséggel. Az értelmiségnek, különösképpen a pedagógusoknak, mint ahogy a beszámoló mondotta, fejlődni és tanulni kell, hogy feladataikat becsületesen elvégezhessék. Ezt a megállapítást csak helyeselhetjük. Ideológiai és politikai felvilágosító munkára van szükség éppen a jóindulatú, együttműködésre kész értelmiségi tömegek megnyerésére, hogy ezek ne csak eszükkel és értelmükkel, de szívvel-lélekkel is a szocializmus ügye mellé álljanak. Az ingadozókhoz és az ellenforradalomban megtévedtekhez pedig legyen szabad Eötvös József szavaival szólnom: „Bármi nagyok korunk bajai, azzal nem segítünk rajtok, ha a kor uralkodó eszméit megsemmisíteni törekszünk; hanem inkább azáltal, ha ezen eszméket valódi értelmükben valósítjuk." Petőfi ezt a gondolatot még dinamikusabban fejezi ki: „Ha valamely eszme világszerűvé lesz, előbb lehet magát a világot megsemmisíteni, mint belőle azon eszmét kiirtani." Eddig az idézet. Hadd fűzzem még hozzá, hogy a szocializmus eszméjét pedig semmi hatalom meg nem semmisítheti és ki nem irthatja többé. (Taps.) összefoglalva: a magyar értelmiség bizalma a párt és a kormány iránt hónapról hónapra növekedett 'ós erősödött a múlt évben. A politikai és gazdasági irányvonalat elfogadta és támogatta, amit munkájával bizonyított. Értelmiségünk bizalma és szocializmust építő munkája növekedni és erősödni fog, ha látja, hogy a párt és a kormány következetesen kitart politikai és gazdasági irányvonala mellett, biztosítja, majd emeli az életszinvonalat, őrködik a törvényesség és az igazságosság felett, és úgy alakítja ki a közösségi szellemet, a közerkölcsöt és etikát, hogy ugyanakkor vigyáz az egyes dolgozók, az egyén emberi méltóságára, vigyáz az ország szabadságára és függetlenségére, és végül, de nem utolsósorban őrködik haladó nemzeti hagyományaink felett, és nagy gonddal fejleszti nemzeti kultúránkat. Ügy látom az elhangzott beszámolóból is, hogy a párt és a kormány irányvonala biztosítja a most elhangzottak megvalósulását, ezért a Minisztertanács beszámolóját örömmel üdvözlöm, elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Máté János képviselőtársunk. MÁTÉ JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Amikor a kormány beszámolóját tegnap végighallgattam, a szemem előtt sorra megvillantak újból egy pillanatra azok a képek, amelyeket az országot nyitott szemmel járó, jó szándékú ember az elmúlt év hónapjaiban lépten-nyomon láthatott. Megvilágosodtak ismét a képek, amelyek az ellenforradalom által megtépázott ország magáhoztérését, talpraállását, gazdasági, társadalmi, politikai megerősödését, és mint pap, különösen hangsúlyozom, lelki megerősödését is 166