Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-44

2301 Az Országgyűlés 44. ülése 1Ù5B. évi január 28-án, kedden. 2302 szólni, amelyben a Jcultúra és a közművelődés kérdéseiről volt szó. Ezekkel a területeikkel szorosan összefüggnek az értelmiséggel kapcsolatos problémák, amelyekkel a beszámoló is részletesebben foglalkozott, amidőn a közművelődés és a kultúra minőségi és tartalmi kérdéseit tagiul ta. A kulturális eredmények valóban imponálók, globális adatai önmagukban is megcáfolják ellenségeink — vagy ahogy a beszámoló mondotta, rosszindulatú bírálóink — azon állítását, hogy politikai és gazdasági sikereink és eredményeink mellett nálunk stagnál a kulturális élet, pang a kultúra. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a számadatok mögé nézve, a lényeget illetően is van javulás a múlthoz képest. Jobbak és, a való élethez közelebb állnak újságjaink. Szakfolyóirataink szerte a világon ismertek és elismertek, könyvkiadásunk pedig egészen elsőrendű eredményeket tud felmutatni az elmúlt évben. A burzsoá giccs és szemét, amire a beszámoló utalt, szerencsére egyre inkább visszaszorulóban van, ha még nem is tűnt el teljesen. Véleményem szerint mindezekhez meg kell említeni, hogy könyveink, kiadványaink ára alacsony, hangverseny-, színház-, mozijegyeink általában nem drágák, összehasonlításul szolgálhat egy-két adat. Az Egyesült Államokban nemrégen megjelent három és féldolláros könyv magyar fordításban, azonos kiállításban 10 forint 50 fillérbe kerül. A mozijegyek ára például Franciaországban 30—40—50 forintnyi összegnek felel meg. Mindez, de sok más ismert tény is azt bizonyítja, hogy nálunk a kultúra és a közművelődés mindenki számára biztosítva van, és mindenki számára könnyen hozzáférhető. örömmel üdvözölhetjük azt a kormányhatározatot, amelyet Kádár elvtárs is említett beszámolójában, amely a Tudományos és Felsőoktatási Tanács megalakítását rendelte el. A tanács munkája elé nagy várakozással nézünk, hiszen a tudományos kutatás és a tudományos képzés egységes irányítása és koordinálása eddig nem volt kielégítően megoldva. Ennek fontossága és rendkívüli jelentősége különösen a mai időkben válik egyre inkább nyilvánvalóvá. A tudomány és a tudományos kutatás szerepét és jelentőségét a szocializmus építésében a párt mindig elsőrendű fontosságúnak tartotta. A tudományos eredmények alapján megvalósítható technikai forradalom a termelésben, döntő jelentőségű a szocializmus építésében és joggal állíthatjuk, hogy ez a tudományos fejlődés fogja eldönteni a szocializmus és a kapitalizmus harcát. A Tudományos és Felsőoktatási Tanács lesz hivatva arra, hogy a tudományos kutatás helyzetét és feltételeit megvizsgálja, most már jóval szélesebb szinten, mint azt a Magyar Tudományos Akadémia tette. Meg kell vizsgálnia a tanácsnak, hogy a — becslésem szerint körülbelül fél-, egymilliárdos — kutatási költségek helyesen vannak-e megosztva és koordinálva az akadémiai kutatóintézetek, egyetemi intézetek és tanszékek, s az egyéb nagyszámú, különböző minisztériumokhoz tartozó ipari kutatóintézetek között. Igen fontos feladata lesz a tudományos tanácsnak például az egymással összefüggő. egymásra épülő kutatások összehangolása. Meg kell vizsgálni, hogy a laboratóriumtól a kísérleti üzemen át a gyárig, a felfedezéstől, a tervezéstől a realizálásig következetesen végigvisszük-e a kutatásokat. Foglalkoznia kell a tanácsnak természetesen a felsőoktatás, a szakemberképzés, a szakembernevelés, a továbbképzés, általában a káderfejlesztés problémáival. Eléggé közismert, de röviden itt is utalhatunk arra az általános jelenségre, amely ma a nyugati világot rendkívüli mértékben foglalkoztatja. A nyugatiakat kétségkívül megdöbbentették az utóbbi időben elért újabb és újabb, mind nagyobb és nagyszerűbb szovjet tudományos eredmények. Míg az atomes hidrogénbomba-kísérletek, az atomenergia békés célokra való felhasználása terén elért eredmények arra döbbentették rá a Nyugatot, hogy saját propagandájuktól eltérően, a Szovjetunió tudományos tekintetben nincs elmaradva a Nyugathoz képest, addig az interkontinentális irányitható rakéta és a műholdak megjelenése rendkívül komolyan megrázta az egész közvéleményt, mert bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió tudománya megelőzte a Nyugatot. Midőn ezeknek az eredményeknek az okát kutatták, rátapintottak a lényegre, ami a szocialista állam, a Szovjetunió oktatási rendszerében rejlik. Napilapok éppen úgy, mint a legkülönbözőbb szaklapok, boncolgatják ,ezt a kérdést, s tanulmányozzák a Szovjetunió oktatásának helyzetét. A New York Times egyik nemrégiben megjelent cikke például megírja, hogy az Egyesült Államok oktatási hivatalának, hivatalos szervének tapasztalatai szerint a Szovjetunió messze felülmúlja az Egyesült Államokat a műszaki és tudományos oktatásban. A cikk sok összehasonlító adatot sorol fel, ami a fenti állítást igazolja. Ezekre azonban itt nem térek ki. Két szempontra szeretnék ezekkel kapcsolatban rámutatni. Az egyiPK az, hogy az oktatás olyan mértékű kiszélesítése, elmélyítése és eredményessé j tétele, amilyen mértékben a Szovjetunióban beI következett, csak a szocialista rendszerű államI ban valósulhatott meg. A főiskolai oktatás nem I a jómódú, tőkés osztályok privilégiuma itt, és I ugyanakkor biztosítva van a tanulás és a korI szerű oktatás minden feltétele. A másik gondolat, amelyet ugyanitt kívánok megemlíteni, az, hogy az oktatásra fordított összegek nem jelentenek kidobott pénzt, nem jelentenek „ráfizetést". Ezek a ráfordítások, ha nem is máról holnapra, de igenis megtérülnek. Mi is szocializmust építő országban élünk és ez arra kötelez bennünket, hogy széles és mély, helyes és biztos szakmai és ideológiai alapokon nyugvó oktatási lehetőségeket biztosítsunk az arra érdemes, tehetséges gyermekeinknek, elsősorban a munkás- és parasztfiataloknak. Tehetséges fiataljainkból kell a dolgozó néphez és a szocializmus ügyéhez hű értelmiséget felnevelnünk, minél nagyobb számban. Ez az a terület, amelyet úgy neveznék, hogy „szel; lemi fegyverkezési verseny", és ebben nem sza| bad lemaradnunk, mert ezzel a szocializmus táborát gyengítenénk, és saját szocializmusunk