Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-44
22Ô7 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2298 dagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülése. Bár az ország az ellenforradalom következtében igen nehéz anyagi helyzetbe került, a kormány mégis módot talált arra, hogy a pedagógusok fizetését emelje, s ezzel a jelentős lépéssel megkezdje a pedagógustársadalom életszínvonalának emelését. Ugyancsak nagy örömet jelentett a nevelőknek az 50 százalékos vasúti kedvezmény visszaállítása. De a kormány nemcsak a működő, aktív pedagógusokra gondolt, hanem azokra is, akik már nem tanítanak, akik egy életen át végzett nevelői munka fáradalmait szeretnék nyugodtan kipihenni hátralevő éveikben. Ezért hozta létre Sopronban a nyugdíjas pedagógusok házát. A kormánynak ezek az intézkedései bizalmat keltettek pedagógusainkban, látják, hogy a párt és a kormány értékeli, megbecsüli munkájukat. Ezért a nevelők többsége becsülettel igyekszik elvégezni a rábízott feladatot. Tisztában vannak azzal, hogy munkájuk mennyire alapvetően fontos a szocialista társadalom felépítése szempontjából, hiszen a ma felnövekedő ifjúságnak kell majd holnap átvenni tőlünk, és tovább építeni a szocialista társadalom minden területén a munkát. Ennek a felelősségnek a tudatában akarnak dolgozni a pedagógusok, s szeretnék, ha ebben a felelősségteljes munkájukban az egész nép bizalma kísérné és segítené őket. Tisztelt Országgyűlés! Az ellenforradalmi események következtében egyre élesebben merült fel a gyermekvédelem ügye. Az elmúlt 13 év alatt államunk jelentős anyagi áldozatokat hozott az elhagyott gyermekek neveléséért. Amíg 1945 előtt csak 55 intézet volt, ma körülbelül 100 ván. 3500-ról 11 200-ra emelte az intézeti férőhelyek számát, s ezáltal.lehetővé vált, hogy az államilag gondozott gyermekeknek körülbelül 65 százaléka nyert intézeti elhelyezést. Bár mint az említett adatokból látjuk, kormányzatunk anyagi erejéhez mérten sokat nyújtott a gyermekvédelem terén, mégis sok még a tennivaló. Még mindig 7000 gyermeket kell nevelőszülőknél elhelyezni. Budapesten évente 10 000— 11 000 kérést kell még ma is elutasítani, pedig ezek a fiatalok a züllés veszélyének vannak kitéve. A gyermekvédelem ma már a társadalom ügye is, a sajtó, a rádió, a film foglalkozik vele, és segít ennek megoldásában. Hogy a társadalom érdeklődésének középpontjában áll, azt legékesebben bizonyítja a Foton létrejött Gyermekváros. Üzemek, hivatalok, intézmények dolgozói, különféle társadalmi szervek összefogásából és adakozásából lelt otthont 150 árva, elhagyott gyermek. Milyen boldogan meséltek az «ott lakók a hatalmas karácsonyfáról s az alatta megbújó játékokról, amelyeket a különböző társadalmi szervek, üzemek, ktsz-ek küldtek, hogy mosolyt varázsoljanak arcukra! Milyen kedves, jóleső látvány a leány-hálószobákban a sok kis fehér ágyon ülő baba, mindegyik kislány most kapta karácsonyra ! Amikor a Gyermekvárosban jártam a sok boldog, tiszta kislány és kisfiú között, önkéntelenül eszembe jutott Móricz Zsigmond kisregénye, az Árvácska, és I .Tózsef Attila gyermekkori évei. Ezek az állami I gondozottak már nincsenek kiszolgáltatva a durva nevelőszülőknek, ezek már nem éheznek, fáznak, nem kell hajnaltól késő éjszakáig ingyen dolgozniuk, mint a múlt rendszerben, hanem megfelelő körülmények között tanulhatnak, s majd pályát választanak. Ugyancsak társadalmi megmozdulásból, a nevelők forintjaiból, a Pedagógus Szakszervezet támogatásával nyitotta meg újra kapuit a kecskeméti pedagógus gyermekotthon. Nekünk oda kell hatnunk, hogy a társadalomnak ez az egészséges megmozdulása a gyermekvédelem ügyében tovább fejlődjék, még szélesebb méreteket öltsön. Nem szabad felednünk, hogy még sok ezer gyermek él rendezetlen körülmények között, kitéve az erkölcsi züllés minden veszélyének. Éppen ezért a társadalomnak mindent meg kell tennie, hogy ezek is mihamarabb otthonra leljenek. A gyermekvédelemhez kapcsolódik a napközi otthonok kérdése. A dolgozó szülők gyermekei a nap legnagyobb részét itt töltik, és így ennek kellene pótolnia az otthont. Sajnos, az iskolákban működő napközi otthonok ezt a feladatot nem tudják mindig betölteni. A legtöbb helyen nem áll megfelelő helyiség rendelkezésükre, egy teremben történik az étkeztetés és a foglalkozás, ami mind egészségügyi, mind pedagógiai szempontból kifogásolható. A helyiséghiány következtében a napközik zsúfoltak, a tanulóknak nincs megfelelő helyük, de a nevelőnek sincs alkalma egyénileg foglalkoznia növendékeivel. Így az itt működő pedagógus nem tudja hivatását betölteni, munkája sablonossá és eredménytelenné válik, tanítványainak nem nevelője, csupán felügyelője lesz. Itt szeretnék megemlíteni egy, a választókerületemben már évek óta fennálló problémát. Az újpesti oktatási intézményeket ellátó konyha olyan épületben működik, amely sem méretben, sem egészségügyi vonatkozásban nem elégíti ki a kívánalmakat. Ezt a tényt a fővárosi tanács is megállapította, sőt a bizottság kijelentette, hogy egészségügyi szempontból a továbbiakban nem vállal felelősséget. A kerületben lenne konyha céljára alkalmas helyiség az Árpád út 152. szám alatt, amelyet a fővárosi tanács bizottsága is megfelelőnek talált. Jelenleg a Munkaügyi Minisztérium hatásköre alá tartozó javítóműhely, ahol négy asztalos javítja az MTH-iskoláknak az ország minden részéből ide szállított megrongálódott bútorait, mintha ezt a helyiipari vállalatok, a ktsz-ek nem tudnák elvégezni. Hosszas huzavona után az ügy a Minisztertanácshoz került, de ennek határozata még késik. Minthogy több mint 3000 gyermek étkezéséről és egészségéről van szó, s erről a vita már szeptember óta folyik, ezúton kérem a Minisztertanács mielőbbi intézkedését. Tisztelt Országgyűlés! Népi demokráciánk egyik legnagyobb kulturális vívmánya volt az egységes, nyolcosztályos általános iskola megteremtése. Ennek megvalósítása során államunknak igen nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. A felszabadulás előtt az iskolák túlnyomó része elhanyagolt állapotban volt, mert csak a
