Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-44

2293 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2294 Túlteljesítettük 1957-es tervünket. Megakadályoztuk a mezők elvizesedését. Kiderült, hogy a mező nincs elhatárolva. A két irányban folyó újabb kutatások újabb olajkutakat tártak fel, és így évről évre előbbre tudunk lépni, tervünket mindig nagyobb mennyiségben tudjuk meghatározni. Nyugodtan jelenthetem az Országgyűlésnek és a kormánynak, hogy az ország bizton számíthat az ésszerű termelés mellett, a reális lehetőségeken belül a zalai olajra s ennek nem utolsósorban az az alapja, hogy olajbányászaink nyugodtan dolgoznak, bíznak a pártban, a kormányban, magukénak érzik olajkútjaikat, megszilárdult a munkafegyelem, s a társadalmi tulajdon védelmére öntudatos munkásaink körében elindult társadalmi tömegmozgalom Borsodtól Zaláig élénk egyetértésre, visszhangra talált. De nyugodt és megelégedett megyénk dolgozó parasztsága is. Előre tervez, bízik a rendszerben, bízik a kormányban. Viszont az is igaz, hogy ez a megelégedettség, bizalom még nem hat jelentős mértékben pozitív irártyban a termelőszövetkezetekre. A bizalom, biztonság és megelégedettség jeleként hadd említsem meg, hogy megyénk túlteljesítette 1957. évi adótervét, felszámolva az előző évi tartozások jelentős részét, hogy mindössze két esetben került sor végrehajtásra. Jelentős mértékben növekedett az ingatlanforgalom, a földvásárlás, majdnem háromszor annyi adás-vétel történt nálunk 1957ben, mint 1956-ban. Megindult az előző években súlyosan elmaradt szőlő- és gyümölcstelepítés. Az állami gazdaságok megyei gyümölcsfa lerakatai 17 000 gyümölcsfa-csemetét adtak el 1957-ben. A gazdálkodás a belterjesség irányában fejlődik. Míg 1956-ban egy katasztrális hold szántóra 17,8 kilogramm műtrágya jutott, addig 1957-ben 23.8 kilogramm. Növekedett a szerződéskötések száma. Termény- és állatfelvásárlásból Zala megye dolgozó parasztsága 45 millió forinttal kapott többet vállalatainktól, mint 1956-ban. Volt például nem egy olyan dolgozó paraszt, aki az elmúlt esztendőben két darab tenyészbikát eladott s több mint 35 000 forintot kapott érte. Dolgozó parasztságunk termelési kedve, biztonságérzete hosszú évek óta nem volt a maihoz hasonló. Egyes járásaink savanyú talajának javítására naponta alakulnak talajjavító szakcsoportok, a megyében nincs egy darab föld sem parlagon, versenyeznek egymással a tartalékföldekért. Komoly beruházásokat végeznek. Kroll Imre zalaszentgróti középparaszt például gyümölcstermeléssel foglalkozik, az idén újabb 200 gyümölcsfát ültetett, magas nyomású villanymotoros permetezője van, most járt nálunk, hogy kerti traktort akar venni. Orosztonyban Tömpe János mindent géppel végez, még szőlőprései is villannyal dolgoznak. Fokozatosan növekszik a dolgozó parasztságnak a közösségért érzett felelőssége, részvétele a közösségi feladatok megoldásában. Jól lemérhető ez a községfejlesztési tervek végrehajtásában. 1957-ben például 7 250 000 forintot fij zettek be községfejlesztési hozzájárulásként és | több mint két és fél millió értékű társadalmi munkát végeztek. Sok iskola, tanácsház, út született így helyi anyag- és erőforrásból. E mind biztatóbban alakuló politikai és gazdasági összképen belül azonban lemaradás van megyénkben a termelőszövetkezetek fejlesztése terén. A fő kérdés: hogyan vigyük parasztságunkat a termelőszövetkezetek felé úgy, hogy azt a számukra nyugodt, politikailag kedvező helyzetet, amely parasztságunknak a párt és a kormány iránti bizalmát fejezi ki, fenntartsuk és tovább erősítsük. Ma egyénileg dolgozó parasztjaink közül sokan még így vélekednek: most rendben mennek a dolgok, érdemes tervezni, dolgozni — de csak a jelenben gondol! kodnak, nem néznek, nem gondolkodnak előre. j Ebből még a termelőszövetkezettől való idegenkedés, félelem, meg nem értés csendül ki. Kevesen látják még a maguk szűk parcelláinak fejlesztési, termelési határait. A termelési kedv, a mezőgazdaság szeretete ma még főleg a mezsgyehatárokon belül hat. A magántulajdonban mozgó gondolkodásmód megváltoztatására az egyre szilárdabb gazdasági feltételek mellett a máról a holnapra, a holnaputánra kell fordítanunk dolgozó parasztjaink figyelmét és gondol* kodását. Az ellenforradalom után ennek a munkának eredményeképpen elértük ugyan, "hogy az 1956. decemberi állapotokhoz képest mintegy 25—30 százalékkal növekedett megyénkben a termelőszövetkezetek száma, de ezek kezdeti, korántsem elégséges eredmények. A párt és a kormány helyes politikája, a hozott igen jelentős rendelkezések és határozatok, Kádár elvtárs barcsi beszéde élénk visszhangot váltott ki falvainkban. Szegényparasztságunkat a „ma" viszi be a termelőszövetke! zetbe, vagy viszi közelebb a termelőszövetkezet1 hez, középparasztságunkat a „holnap". A hol| nap tudatos felismerése és akarása azonban neí héz és igen bonyolult folvamat. Nem merev el\ zárkózásról, hanem fontolgatásokról, bizonyos | fenntartásokról van szó. Gondolkodnak a parasztok 'és még félnek, hogv rosszul nyúlnak sai ját dolgaikhoz. Esti beszélgetéseiken, a göcseji dombok apró borpincéiben, a pincézéseken egyre j többször kerül szóba — s egyre nagyobb gondj dal, törődéssel, s nemegyszer a múlt tapasztalatai miatti aggódással — a jövő, a szövetkezés, , a (nagyüzemi gazdálkodás útia. Pártmunkások i és agronómusok, falusi tanítók legjobbjai segíí tenek ezekben a vitákban, esti beszélgetésekiben megmutatni, megértetni és megszerettetni az újat. Legmesszebb látó, okos, a kisparcellák lehetőségeit már kihasználó és annak határaiba ütköző parasztjaink felelősségteljesen hányják-vetik meg magukban ezeket a kérdéseket, vitatkoznak, tervezgetnek. Termelőszövetkezetet ! akarnak, de mindent úgy akarnak előkészíteni, ; hogyha odaállnak a parasztok elé terveikkel. j kor minden kérdésre meglegyen a válasz, hogy j egyetlen dologban se csapják be őket tudatlanság, hozzá nem értés miatt, vagy felelőtlen ígér' getéssel. Ez a mi politikánk is. Azt akarjuk el-