Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-44

2289 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2290 Az ellenforradalom okozta károkat és a termelő erők fejlettségét figyelembe véve, ha összefüggésében nézzük és minden tényezőt számításba veszünk, a kialakult életszínvonal Magyarországon kibírja az összehasonlítást bármelv kacitalista országban levő életszínvonallal. Bátran kijelenthetjük, hogv nincs egyetlen tőkés ország sem, ahol közvetlen és közvetett formában a nemzeti jövedelemiből annyit kannak a dolgozók, mint nálunk, vagy más. szocializmust építő országban. Ezen még az a körülmény sem változtat, hogv egves tőkés országokban vannak munkás kategóriák, vékonv munkásrétegek, amelyek életszínvonala magasabb lehet, mint nálunk. Az életszínvonallal kapcsolatban elmondottakat nemcsak a hivatalos statisztika igazolja, hanem azok a Nyugatról visszatért dolgozók is, akik szemé]vesén tapasztalatokat szereztek arról, hogyan élnek a tőkés országokban a munkások. A szakszervezetek egyik nagyon fontos feladata, hogy állandóan magyarázzák az összefüggést a termelőerők fejlettsége, a termelt javak minősége, mennyisége és az életszínvonal alakulása között. Nem szabad teret engedni semmiféle szociális demagógiának. A szakszervezetek fontos feladata az is. hogv érvénvt szerezzenek a szocialista állam valamennvi. a dolgozókat érintő törvénveinek és rendeleteinek. Ezen a területen az eddiginél nagyobb állhatatosságot kell tanúsítani. Az elmúlt hónapokban a dolgozók életéit munkakörülményeit szabályozó törvények és rendelkezések betartása növelte a kormány iránti bizalmat. A szakszervezetek ezen a területen ielentős eredménveket értek el. Az erőfeszítéseket azonban tovább kell fokozni. Bátorítanunk kell az üzemi szakszervezeti tisztségviselőket különösen a bizalmiakat, hogv megalkuvás nélkül képviseljék a dolgozók érdekeit, a törvényekben és rendeletekben biztosított jogaikat. Hangsúlvoznunk kell a törvén verség másik oldalát is. Mindannyian szemtanúi vagvunk annak a támadásnak, amelv szinte szervezetten folyik a társadalmi tulaidon a nén vagyona ellen. Csak 1957 harmadik negyedében a társadalmi tulaidon ellen elkövetett és leleplezett vétségek okozta kár értéke meghaladia a 130 millió forintot. Következetesen harcolni kell azért, hogv a társadalmi tulaidon ellen vétők. hArki legven is az, el ne kerülhessék q felelősségrevonást. Természetesen a szakszervezetek nem elégedhetnek meg a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban csak adminisztratív intézkedésekkel. Ezek mellett a szakszervezeti aktívák százezreit kell mozgósítani a széleskörű és rendszeres felvilágosító-nevelő munkára. A jelenlegi helyzetben egyik legfőbb feladatunk, hogv fejlesszük a dolgozók felelősségérzetét a társadalmi tulaidon iránt. Az a célunk, hogy olyan légkör alakuljon ki, amelyben a közösség megveti azt, aki lop. aki dolgozó társai kárára fegyelmezetlenül viselkedik. A szakszervezetek gazdasági munkájuk mellett fő feladatuknak tartiák politikai és kulturális életünk tevékenységében a fokozott munkálkodást. Kétségtelen ugyan, hogy a legöntudatosabb munkások ma már tisztán látiák az eseményeket, országunk helyzetét, azonban ez távolról sem jelenti azt, mintha már nem lennének olyanok, akiknek a nézetei tévesek és zavarosak, az ellenforradalom hatását még nem minden vonatkozásában ismerik fel. Ez nyilvánvalóan következik abból a tényből, hogy a munkásosztály összetétele ma összehasonlíthatatlanabbul sokrétűbb, mint volt a felszabadulás előtt. A hatalom megszilárdításáért folvó harc osztályharc. Ez a harc gazdasági, politikai és ideológiai téren egyaránt folyik. A magyar szakszervezetek osztnlvharcos szakszervezetek, amelvek saiátos eszközeikkel minden erejükkel segítik társadalmunk vezető ereje, forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány célkitűzéseinek megvalósítását. Tisztelt Országgyűlés! Kádár elvtárs kormányelnöki beszámolóiában szólt az ENSZ és az egyes nyugati kormánykörök akcióiról, amelvek arra irányulnak, hogy újra közvéleményt formáljanak a magyar eredményekkel kaDcsolatban. Kádár elvtárs e kérdéssel kaocsolatos állásoontjávai egyetértek és egy más közvéleménv formáló ténvezőről szeretnék szólni közelebbről, a nemzetközi munkás közvéleményről. Az elmúlt év végén a Német Demokratikus Köztársaságban tartották a szakszervezetek IV. világkongresszusát. Ezen a kongresszuson a föld minden táiáról összesereglett küldöttek több mint 100 millió szervezett munkást képviseltek. ŰPV gondolom, hogv ezt a kongresszust jobban lehet a világ munkás közvéleményének tekinteni. Itt is szereDelt az úgynevezett mafvar ü<*v. természetesen más módon, mint az ENSZ ülésszakán. A IV. szakszervezeti világkongresszus küldöttei irnn*»rialista mesterkedésnek bélvegezték és elítélték a magvarországi ellenforradalmi puccskísérletet, örömüket fejezték ki a munkáshatalom megerősödése felett és a legteliesebb támogvitásukról. szolidaritásukról biztosították a magvar mun • kásosztálvt. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg néhány szót azzal kapcsolatban, amit Kádár elvtárs a felmentésével kapcsolatban tett szóvá tegnapi beszédében. Kádár elvtárs a magyar munkásmozgalom, a szervezett munkások neveltje. A magyar szervezett munkások, a szakszervezetek büszkék a forradalmi munkás-paraszt kormány több mint egy esztendős tevékenységére, büszkék Kádár elvtárs több mint egy esztendős tevékenységére, amelyet nagyon felelősségteljes poszton, mint a Minisztertanács elnöke látott el. Ha a szervezett munkásokat, a szakszervezeteket megkérdeznénk, hozzájárulnak-e Kádár János felmentésihez, azt hiszem, a válasz egyértemű lenne. Hozzájárulnak, de csak azért mert továbbra is fontos helven marad Kádár elvtárs. A szakszervezetek nevében kívánok Kádár elvtársnak jó egészséget és erőt, hogy azt a felelősségteljes posztot sikerrel tudia betölteni, ahová kerül. Ugyanezt teszem a szakszervezetek nevében — ha a tisztelt Országgyűlés a változtatáshoz hozzájárul — Münnich elvtárssal kapcsolatban is. Egyébként a Minisztertanács elnökének beszámolójával, az abban foglalt feladatokkal a magam és a szakszervezetek nevében egyetértek. Azok megvalósításáért, a munkáshatalom