Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-44

2291 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2292 további erősítéséért a szakszervezetek fáradtságot nem kímélve munkálkodni fognak. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Darabos Iván képviselőtársunk. DARABOS IVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kádár elvtársnak a kormány munkájáról szóló beszámolójából végig gyakorlati politikánknak az az alapelve csendült ki, hogy a kormány sikereinek, eredményeinek forrása az, hogy a benne bízó tömegekkel együtt oldotta meg nehéz feladatait a vezetés és a dolgozók kölcsönös bizalma alapján. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt az ellenforradalom leverése óta helyes, következetes politikát dolgozott ki, s a kormány jól oldotta meg, helyesen valósította meg a gyakorlatban pártunk politikáját. Ahogy tisztult az ellenforradalom által megfertőzött levegő, ahogy a dolgozókban egyre jobban visszhangra talált a párt, a kormány őszintesége, józan politikája és szilárd következetessége, úgy ismerték fel egyre és egyre nagyobb tömegek, hogy a kormány az ő —. és csakis az ő — érdekeiért dolgozik, hogy a párt az ország építését, az egyes ember érdekeit szolgáló politikát képvisel. Ennek az egészséges, a bizalom alapját megteremtő légkörnek a kialakításában nem szabad megfeledkeznünk a párt politikáját képviselő és a gyakorlatban megvalósító kommunisták munkájáról, helytállásáról; arról a nehéz, kemény munkáról, amely őszinte hangjuk nyomán áttörte a kezdeti ellenállást, a bizalmatlanság falát, s ezzel megteremtette az eredmények, a kibontakozás, a konszolidáció alapjait. Az utolsó félév munkája nyomán ma a dolgozók becsületes tömegei tisztán látják, hogy 1956 októbere a nép ellenségeit, a város, a falu szemetjét, a börtönök lakóit dobta felszínre, s a megzavarodottak is kijózanodtak. Egvre többen és többen értették meg a párt szándékait, a kormány politikai vonalát s nemcsak egyre többen és többen bólintottak erre igent, hanem kemény, aktív munkával valósították meg ezeket a célkitűzéseket. A párt és a kormány mögé napról napra jobban felsorakozó tömegek munkája, a munkások és parasztok, értelmiségiek zömének aktív egyetértése és támogatása teremtette meg a konszolidáció eredményeit, teremtette meg azt a kedvező képet, amelyet a mutatkozó nehézségek, problémák mellett is Kádár elvtárs beszámolója az 1957-es esztendőről mutat. Amikor egyik oldalon megállanítiuk — s hadd hivatkozzam a mi megyénk, Zala megye politikai és gazdasági munkájának tapasztalataira —, hogy napról napra nagyobb tömegek helyeslik cselekvően a párt, a kormány politikáját, hogy napról napra fokozódik a bizalom a kommunisták, a párt, a kormány iránt, ugyanakkor nagyon reálisan azt is látnunk kell, hogy csak a kezdetén vagyunk egy aktív, egészséges politikai légkör megteremtésének, s ennek tartósítása nagyon bonyolult, ennek továbbfejlesztése nagyon szívós, türelmes munkát igényel a velünk még véleménykülönbségen lévő, alapjában becsületes emberek között. Ügy gondolom, hogy országosan általánosíthatók azok a kedvező tények és jelenségek, amelyek megyénkben is jellemzői a mai helyzetnek, amelyre reálisan kell építenünk további politikai, gazdasági munkánkat. Ma nálunk is rendes kerékvágásba kerültek a dolgok, az emberek nyugodtan élnek és dolgoznak, egyre többen meg is mondják, hogy elégedettek. A párt politikájának őszinte hangja, a kormány igen jelentős, átgondolt intézkedései — a gazdasági konszolidációval párhuzamosan — aktív, kedvező politikai légkört teremtettek megyénkben is. A politikai érdeklődés a világban elfoglalt helyünk, a nemzetközi kérdések, a béke iránt nőtt. Nyugodtan mondhatom, hogy a Szputnyik áttörte a legeldugottabb zalai falvakban is a világpolitika kérdései iránti előző közömbösséget. A Szputnyik nemcsak a világűrt hozta közelebb számunkra, hanem mindenek előtt a Szputnyik szülőjét, a Szovjetuniót, s azt a reális erőt és bizakodást, amely érezhetően ott van dolgozóink minden szavában és jövőről szóló terveiben, s amelyet csak fokozott a moszkvai békefelhívás és a kommunista és munkáspártok nyilatkozatából áradó erő és magabiztosság. Ennek eredménye volt, hogy esztendők óta nem voltak olyan népes, bensőséges ünnepségek, mint november 7-én, az Októberi Forradalom évfordulóján, amikor is falvaink apraja-nagyja ünnepelte a Szovjetunió nagy, tudományos és diplomáciai sikereit, népünknek nyújtott nagy segítségét. Ezek a sikerek a zalai emberek fejében sok ellenséges rémhírre fogalmazták meg a választ: bízni a pártban, a kormányban, hinni a békében, tisztelni és szeretni a Szovjetuniót, örülni sikereinek, és azokat a mi erőnknek, sikerünknek is tekinteni. A külpolitikai kérdések iránti érdeklődés mellett egyre aktívabb politizálás folyik belső ügyeink, problémáink megértésére és megoldására. A politikai érdeklődés olyan jelenségei állandósulnak megyénkben is, mint a népes gvűlések, a falusi újságolvasók számának megkétszereződése, a tanácstagok munkájának aktivizálódása, a tanácsi pótválasztások szinte százszázalékos sikerei, a pártohkívülieknek a párt iránt megnyilvánuló bizalma és fokozódó őszintesége. E kedvezően alakuló politikai hangulat alapja és következménye, hogy a kormány intézkedései végrehaitásában rendet teremtettünk megyénk gazdasági életében, a termelésben, a mezőgazdaságban is. Üzemeink dolgozóinak munkafegyelme, felelősségérzete egyre szilárdabb. Ez vonatkozik legfontosabb területünkre, az olajbányászatra is. Az előző években sokan meghúzták legnagyobb olajmezőnk, Nagylengyel felett a lélekharangot. A kormány reális segítségével, a Szovjetunió műszaki és gépi segítségnyújtásával, műszaki értelmiségünk komoly, tudományos munkájával, s olajbányászaink derekas helytállásával ma már leküzdöttük a nagylengyeli nehézségeket.