Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-44

2285 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2286 és nemcsak a föld népét, hanem boglári híveit is. Kint aztán egymás nyakába borultak és kibékültek. (Derültség.) Hogy kik még azok, akik az elmúlt évek során csak gyaláztak és szidtak bennünket — nem mintha fontos lenne személyük — de érdemes a névsorukra egv pillantást vetni. Méltán foglal el előkelő helvét e névsorban Sulyok Dezső, aki a harmincas években a legitimista tábor egyik vezetőié volt. A felszabadulás után azonban már a köztársasági törvényjavaslat előadóiaként ielentkezett és sziklaszilárd érvekkel igazolta itt a Házban az előadói emelvényen a köztársasági államforma helyességét és korszerűdét. Nem emlékszem már pontosan rá, de lehet, hogv nagy igyekezetében idézte Petőfi Akasszátok fel a királyokat" című versét is. (Derültséa.) Majd később személyi okok miatt oártot alakított, s mikor az nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, itthagyott csaoot-oanot, de a pártkasszát macával vitte. (Derültséo.) Kint aztán beperelte a Mar/var Népköztársaságot, elmaradt haszon és fizetés címén. (DerüMsóa.) Ebben a perben koronatanúia — ki lehetett más. mint — Nvá^ádi Miklós aki — mint közf

udomású — a paiát elhagyott javainak érdekében szökött ki 194« őszén nvugatra és minden »Wékét martával vi*te. kivéve azt a 1.6 arany WocVin*.

on svájci órát. amit íróasztala fiókjában feleitett. F fővezémk mellett alaposan kivették még rAqzüket 37 ellenfnrrqrMom előkéri testből és a fékevesztett pusztításból az alvezérek is Czupi Bálint d*\ Keménv Gvörcrv. Jozifovirs László — aVi .Tékei művésznéven volt a^ elnöki iroda vezetője — azonkívül fruWnri GvörfTv ó

s a többiek Különösen az ellenforradalom ideién szerepelt napv hancon előbb itt. maid később kint Adorián József evön<*vösi borkereskedő és Lá"ér Miklós, a Tokaii Borhetek rekedthangú e^vkori főrendezőié. Ezeket idehaza már demizsonpolitikusoknak nevezték (Derültség), mert a demizsont mmdig magukkal vitték a gyűlésekre, az elvekkel azonban bai volt. azokat mindig elhagyták. (Derültség.) Most aztán őket hagyta el a szubvenció és most segély- és demizson nélkül elmerenghetnek pvalázatos, hazaáruló magatartásukon. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Van egy régi magyar közmondás: „Édesanyánkkal és hazánkkal nem szabad és nem lehet perbeszállni". Ezek a gyászmagvarok perbeszálltak, megtagadták édesanyjukat, hazájukat, de őket is elérte a nemezis, most mepkanták méltó büntetésüket. A feledés szemfedője borul majd rájuk, miután idehaza már jóformán mindenki elfelejtette őket. Mint oldott kéve hullott szét az egész emigrációs tábor és bezárt irodájuk ajtajára kiírhatiák: „Finita la Comedia", vége a dalnak. (Derültség.) A minisztertanácsi beszámolé végén tudomást szereztünk a kormány részleges rekonstrukciójáról. Lényegileg ez nem jelent semmi változást a kormány politikáiéban, mert Münnich Ferenc, az úi, és Kádár János a régi miniszterelnök együtt alakították meg a legnehezebb időkben a forradalmi munkás-paraszt kormányt, s annak megalakulása óta is együtt dolgoztak. De Münnich Ferencnek, a Minisztertanács új elnökének személyében a jogfolytonosság is megvan, s mindentől eltekintve Münnich Ferenc egész forradalmi, harcos élete és múltja, valamint mindazok az elévülhetetlen érdemei, melyeket a felszabadulás óta különböző beosztásban szerzett, biztosítékok arra. hogy azok a feladatok és célok, amelyek a szocializmus építésében megvalósításra várnak, az ő kormánya alatt is töretlenül meg fognak valósulni. Midőn kérem javaslatomnak az elfogadását, a minisztertanácsi beszámolót tudomásul veszem. ELNÖK- Szólásra következik Gáspár Sándor képviselőtársunk. GÁSPÁR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kádár János elvtárs kormánvelnöki beszámolóiában számot adott a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a legutóbbi nvolc hónapban végzett munkáiáról. A beszámoló egvik leglényegesebb megállapítása az volt, hogy hazánkban az élet normalizálódott. A magvar munkásosztály, az egész dolgozó nép. de a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából is. a legdöntőbb jelentőségű a munkáshatalom léte. fennmaradása, szocialista vívmányainak megőrzése. Az 1957-es év eredményeit vizsgálva azonban megállapítható, hogy többről is van szó, mint a konszolidáció tény érői. Egy sor olyan intézkedésről és eredményről lehet beszélni, amelyek meghatározzák a szocializmus fejlődését hazánkban még annak ellenére is, hogy kétség kívül számottevő nehézségeink vannak, mindenekelőtt a gazdasági építőmunkában. Az ellenforradalom elleni harcban olvan feladatokat is megoldottunk, amelvek nagy lépéssel előrevitték politikai fejlődésünket, gyorsították a konszolidálás folyamatát. Nem egy közülük régebben olyan problémát jelentett, amely gátolta szocialista fejlődésünket, társadalmi, politikai és gazdasági életünk előrehaladását. Közismertek azok az intézkedések, amelyeket a Magvar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormánv tett a munkáshatalom, a proletárdiktatúra alapja, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása érdekében. Ezek az intézkedések fokozták dolgozó parasztságunk termelési kedvét és hatásukban kétség kívül a mezőgazdaság szocialista feilődésének irányába hatottak. Nagyon jelentősek azok az intézkedések is, ^melyeket rendkívül nehéz helyzetben, az ellenforradalom okozta súlyos károk közepette, sokszor erőnkön felül tettünk a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása, a reálbérek emelése érdekében. Arra a több mint ötmilliárd forint kihatású bérücvi intézkedésre gondolok, amelynek eredményeként a bérből és fizetésből élő dolgozók jövedelme átlagosan 14—16 százalékkal növekedett. Egyes területeken ez az emelkedés még nagyobb: a bányászatban például 30. az építőiparban több mint 19, a műszaki dolgozóknál 20. az adminisztratív dolgozóknál pedig 23 százalékos volt a keresetnövekedés. E bérügyi intézkedések jelentősége nemcsak az összegszerűségben nagv. hanem igen figyelemre méltó körülmény, hogy a béralap növelésére szánt összeg felhasználásával megszűnt a bérrendszerünkben régebben meglevő jó néhány hiányosság és elmondhatjuk, hogy a bérrend-