Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-44
2283 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2284 Nyüzsg, körútra kél, „egységre int" és Mint államférfi, szózatokat intéz. Szegény hazánkat megmenteni készek A megfutott vitézek. És egytől egyig a porondra tódul, A nagykövet, a prelátus, a konzul meg a gróf úr Büszkén kidugja tök fejét a fontoskodó analfabéta, Hát még a sok elfuserált poéta." (Derültség.) Ezeknek csoportjához tartoznak újabban a legutolsó ülésen általam említett Méray Tibor és Aczél Tamás innét disszidált íróink is. akik közben mint a lapokból látom, Méray már nemességet is szerzett magának, mert ipszilonnal írja a nevét, Aczél Tamás pedig tz-vel, archaikus formában. (Derültség.) Akkor kértem az érdekelteket, legyenek szívesek informáljanak bennünket, kiknek és minek az ajánlatára lettek ezek ilyen megbecsült Kossuth-díj ial kitüntetett költőink. Azóta azonban én legalább semmiféle felvilágosítást nem kaptam tőlük. (Derültség.) Gyerünk tovább. A „Független magvarok!' című újság, amelv Buenos Airesben jelenik meg. ugvancsak szomorúan közli olvasóival, hogy a magyar nemzeti képviselet New York-i irodái a 1957. december 1-én bezárta kapuit és gyors felszámolás alatt áll a nemzeti bizottmány New York-i irodája is. Az történt ugyanis, hogv az egész magyar emigráció finanszírozását a Szabad Európa Rádióra bízták, amelv azután egé^z egyszerűen megvonta az anvagi támogatást az összes magyar emigrációs intézményektől. A többi amerikai politikai és hivatalos szervek pedig teljes érdektelenséget jelentettek be a magyar emigrációs politikával szemben. Az ellentéteket az emigrációs táborban az robbantotta ki. tisztplt Oszaggvulps. hogv a németi bizottmány, amelyhez a közelmúltban Bakács-Bessenyei, Fábián Béla és Kállay Miklós is csatlakozott, nem találta meg az egyesülés alapiáit — precíz kifejezések — a múlt esztendőben lótpcült forradalmi tanáccsal. Nemzeti képviselt címén akarták egvpsíteni a k*t szervet és az előkészületek során Párizst jelölték ki úi székhelynek. A szociáldemokrata frakció London fplé gravitált. A nemzeti képviseletben is. mielőtt még megalakult volna, máris megindultak a torzsalkodások, az úgynevezett fúrások. (Derültséa.) S ennek következménye volt az, hogy a szociáldemokraták személyi okok miatt kiváltak már az előkészületek során, mivel az előkészítő bizottság egy része Varga Bélát akarta örökös elnöknek megválasztai. (Derültség.) Az Amerikai Magyar Népszava is állandóan foglalkozik ezzel a kérdéssel és „Se a régi, se az új emigráció ne áltassa magát az egyedülvaló elhivatottsággal" címmel hatalmas vezércikket és tanulmányt közölt. Ugyancsak ez a lap, az Amerikai Magyar Népszava múlthavi számában ,.Hová, hová emigráció?" címmel megemlékezik a Kéthly Anna által vezetett úgynevezett strassbourgi forradalmi tanács működéséről és a két emigrációs tábornak a nemzeti képviselet címen való egyesítéséről ír. Miután a tárgyalások eredménytelenek maradtak a cikk szerint, egy bizottságot alapítottak az ellenétek kiküszöbölésére. Ennek ügyvezető elnöke Kővágó József lett, a tapintatos — ahogyan a külföldi sajtóban Kővágó Józsefet nevezik — s ennek következtében remélik, hogy a megegyezés mégis meg fog történni. De a szociáldemokraták sem panaszkodhatnak — írja a lap —, mivel a bizottság elnöke továbbra is Kéthly Anna maradt. Mint a nyugati sajtóból, de különösen az emigrációs sajtóból kitűnik, ezek a bérhazafiak önmagukat, pontosabban csak saját érdekeiket képviselik kizárólag és elsősorban. Nem törődnek az általuk megtévesztett magyarok ezreivel, akik megalázva, munka nélkül, vagy éhbérért dolgoznak és tengetik életüket az úgynevezett szabad világban. Az Országgyűlés nyári ülésszakán már szóba került a forradalmi események során külföldre távozottak sorsa. Már akkor kialakult az a vélemény, hogy nemcsak a megtévesztetteket, hanem különösen a kiskorúakat, a gyermekeket, a serdülteket kell hazahozni. Meg kell állapítanunk, hogy a kormány és külképviseleti szerveink minden lehetőt elkövettek, hogv az ilyen ámokfutók, de különösen a fiatalkorúak, a gyermekek hazakerüljenek. Hogv ez nem sikerült, annak tisztelt Országgyűlés, kizárólag az osztrák hatóságok az okai, amelyek ölbetett kezekkel nézik, hogy ottlevő serdülő fiainkat különböző kalandokba vigyék és idegen légiókba sorozzák be, elnézik és eltűrik, hogy serdülő lányok pedig leánykereskedők karmaiba kerüljenek. Innen e helyről is kérem az osztrák politika vezetőit és a hatóságok embereit, az emberi humánum nevében tegyenek meg minden lehetőt, hogy elsősorban ezek a szerencsétlen gyermekeink mielőbb hazatérhessenek. A legutóbbi adatok szerint — mint azt Kádár János elvtárs beszámolójából hallottuk — 28 000-en jöttek haza és ez a szám emelkedni fog. ' •] Tisztelt Országgyűlés! A pozsonyi diétája egykor a követek a bajbajutott osztrák császárnőnek életüket és vérüket — természetesen nem az ő életüket és vérüket, hanem a jobbágysorban levő, senyvedő és sínylődő kuruc ivadékok vérét — ajánlották fel az elveszettnek látszó ügy megvédésére. „Vitám et sanguinem, sed avenam non", kiáltották. Életünket és vérünket felajánljuk, de zabot nem adunk! Az emigráció kátyúba jutott szekerének megindításához az imperialisták tábora viszont csak zabot adott (Derültség.), de egy emberét sem áldozta fel sem a 45-ös emigráció, sem az 1956-os ellenforradalom céljaira. Most aztán — mint az előbbiekben ismertettem — ezt a zabolást is beszüntették! (Derültség.) Kíváncsi vagyok tisztelt Országgyűlés, mit szól ehhez Varga Béla prelátus, a lelkipásztor, a nagy számvető, aki Nagy Ferenc disszidálásafkor itt a miniszterelnöki szobában levő kerek asztalt öklével majdnem összetörte és artikulálatlan hangon mindennek lehordta Nagy Ferencet, amiért elhagyta a hazai földet és itthagyta a föld népét, a parasztságot. „Én sohasem megyek el innen!" — üvöltötte és másnap ő is kereket oldott (Derültség) s itthagyta ő is a hazai földet