Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-44
2281 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2282 győzedelmeskedik mindenfelé, az a békepolitika, amelyet a Szovjetunió kezdeményezett és amelynek alapján a népi demokratikus államok sorra kötötték meg egymással a barátsági és megnemtámadási szerződéseiket. A mi külDolitikánknak is alapia az a magyar—szoviet barátsági szerződés, amelyet tíz évvel ezelőtt kötöttünk meg a Szovjetunióval és amelynek tartósságát az eltelt tíz esztendő máris igazolta. Azok a baráti szerződések, amelveket a néni demokráciák kötöttek egvmással. tették viszont lehetővé a varsói szerződés megkötését. Az eimúlt évben szomszédainkkal tovább építettük baráti kapcsolatainkat, s azok a legbensőségesebh«k. Nehézségeink csupán Ausztriával és Jugoszláviával merültek fel, de ezek is — mint örömmel látiuk — szűnőben vannak. Szükséges, hocrv Ausztriával is a jószomszédi vi^zonv mielőbb *» elvreál lion, örömmel állapíthatjuk mec. ho«v kancsolataink az utolsó hónanokhan i avultak, és Wílönösen külügyminiszterünk decemberi bérsi látogatása után reméljük, hoffv a jószomszédi viszonvumk kulturális, gazdasági és politikai téren is hamarosan helyreáll. Jugoszláviával is javulnak kapcsolataink és a két nén és a két ország évtizedes baráti kancsolatai biztosan odafeilődnek. hogv soha többé nem lesznek olvan ellentéteink, mint aimilvének a közelmúltban voltak. Népünk a legnagyobb örömmel üdvözölte Bulganyin marsallnak, a Szovietunió minisztertanácsa elnökének a világbéke érdekében a NATO-országok vezetőihez intézett leveleit. Mi magvarok nagvon jól tudiuk. mi a háború. Éppen ezért mi mindenképpen békét akarunk. Az államfők magas szinten folyó tárgyalásai biztosan eredményesek lennénelk. miként az eredménves volt két évvel ezelőtt Genfben ahol sikerült a háborús veszélvt nemcsak elhárítani, de egy olvan fontos kérdésben is megegyezni, mint az osztrák probléma volt. Éveket nvert az egész világ a genfi konferencia nyomán a békés életre, és ha a Bulganvin-levelek alapján az államfők ismtH összeülnének, biztos, hogy a fegyverkezési verseny és a hidegháború üteme kisebb lenne, az atomrobbantási kísérletek, ha nem is szűnnének meg sajnos teljesen, de legalább számuk csökkenne. A szovjet Ikormánvnak a leszerelés ügvében tett intézkedései — elsősorban a csapatok létszámának csökkentése — nem egv matematikai probléma, hanem bizonyítéka a Szovjetunió békeakaratának. És amíg a Szovjetunió leszerel, az imperialista körök nyomására a Fehér Házban éppen a napokban emelték a hadikiadásokat. A háborús kiadások emelése helvett helvesebb lenne, ha katonai leszerelést hait ana végre a többi nagyhatalom is a saiát területén. Mi magyarok kis nép vagvunk a népek táborában, de nekünk is nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is a leszerelés és a béke mellett hallatni szavunkat. És szilárd meggyőződésünk, hogy a most folvó akciók eredményesek lesznek és a feszültség csökkenésére, a béke megvédésére fognak vezetni. Mióta az ENSZ tagjai vagyunk, jobban kinyilváníthatjuk állásfoglalásunkat az ENSZ plénuma előtt és módunk van egyben visszautasítani az ellenforradalmi úgynevezett emigrációs körök hazug és hamis állításait. Nézzük meg, tisztelt Országgyűlés, hogy is néz ki ez az úgynevezett .,magyar emigráció". Elöljáróban le kívánom szögezni, hogy ennek az emigrációnak az 1848-as szabadságharcos kossuthi emigrációhoz az égvilágon semmi k^ze nincs. Azzal a célzattal vették fel már az emigrációs nevet is, hogv ezzel a maguk számára bizonyos szimpátiát keltsenek. Az 1945-ös emigráció vezetőségének tagjai közül a legtöbben a? általuk szidott és becsmérelt demokratikus kormányzat jóváhagyó elnézésével menték ki Nyugatra, másik részük pedig félve a megérdemelt büntetéstől, szökött meg. Kint Amerikában az-, után megalakították a patinás c-engésű nemzeti hizottmánvt. Ennek elnöke Varga Béla lett Na"-' Ferenc pedig a politikai vonal vezetőié, a többiek kisebb-nagvobb pozíciókban helvezkedték el. d°. valamennvien dollárt adó gazdájuk száiaíze szerint folvtatták nemzetgyalázó és hazaáruló működésüket. Ez a nemzeti bizottmány az 1945-ös státusauón alapul és nem ismeri el a földreformot, sem pedig az államosítá°okat. Ebben a legreakciósabb emigrációs gyülekezetben mé^ ölvan arisztokraták és dzsentrik is szén számmal vannak, akik nemcsak hitbizománvaik és ezer holdiaik visszakaoásában, hanem magának a királyság intézményének visszaállításában is hisznek. Az 1956-os ellenforradalom során Nvugatra távozott politikai ágensek már radikálisabb vonalat képviselnek. Forradalmi tanács néven Strassbourgban ütötték fel tanváiu^at. A nemzeti bizottmány, valamint ez a forradalmi tanács, ha sok tekintetben nem is ért egyet, de tökéletesen egyetért a szocializmus és a népi demokráciák elleni vak és ádáz gyűlöletben. A Magvar Népköztársaság fékezhetetlen és féktelen rágalmazásán kívül egyetértenek mé* abban is. hogy minden áron viasza ak^riák szerezni hatalmi pozícióikat és hol ide, hol oda adják el magukat, lehetőleg mindig a legtöbbet ígérőknek. A politikai kaméleonok legtipikusabb példája Királv Béla tábornok, aki. amikor kiszökött az országból, előbb Strassbourgfoan a forradalmi tanácsnak, majd később Varga Béla feudális és reakciós elemekből összeverbuválódott nemzeti bizottmányának lett támasza. E két disszidens tábor marakodásából a Magyarország című amerikai emigráns lap is többek között egyik múlt év végi számában megemlékezik és a következőket írja: ..Az itteni egység kialakulásáról szó sem lehet, hanem csak egv új aréna létesítéséről, amely a fizetett pozíciók elfoglalására irányuló harcok színtere lesz". Mindezek alapján nagyon érthető Horváth Béla emigráns költőnek egy verse, akinek klerikális-reakciós beállítottsága közismert. (KOSSÁ ISTVÁN közlekedés- és vostaüqvi miniszter: Közi-Horváth! — BERESZTÓCZY MIKLÓS: Az vápái csendőr lett! — Derültség.) Ver-e ígv hangzik : „Miniszterünk van már nekünk is temérdek Ágaskodik az alacsony önérdek. Csattognak a fakardok, Nyilatkozik a nyomorult akarnok!