Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-43
2255 Az Országgyűlés 43. ülése 1958. évi január 27-én, hétfőn. 2256 helyes gazdaságpolitikánkat különösen a múlt év elején nem vittük keresztül elég következetesen. Sok állami gazdasági funkcionáriusunkból — és velük együtt sok szakszervezeti funkcionáriusból — hiányzott kezdetben a kellő bátorság és határozottság. Egyesek közülük nem tárták fel elég bátran és nyíltan a dolgozók előtt a nehézségeket, nem támaszkodtak eléggé az öntudatos dolgozók segítőkészségére, nem utasították vissza kellő határozottsággal a kevésbé öntudatos dolgozóknak az ellenforradalmi zavartkeltés hatásaként jelentkező jogtalan igényeit. Az 1957-es év folyamán a helyzet etekintetben nagyon sokat javult, de még mindig vannak maradványai ennek, amit gyorsan le kell küzdenünk. Népgazdaságunkról a maga egészében állíthatom, hogy egészséges irányban fejlődik. Ha a kormány a felelős gazdasági funkcionáriusok s maguk a dolgozó tömegek ugyanolyan eltökélt céltudatossággal és egységben fognak hozzá a meglevő gazdasági kérdések megoldásához, mint ahogy a ránk törő ellenséggel szemben a politikai csatákban küzdöttek. Népköztársaságunk ezen a téren is teljes győzelmet arat. Az 1958-as terv jó, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializmus építésének megfelelő célokat ad, s ha a magyar bányászok, ipari munkások, parasztok, alkalmazottak, értelmiségiek támogatják megvalósítását — a magam részéről ebben biztos vagyok — nem kétséges, hogy megvalósítjuk és jó irányban túl is fogjuk teljesíteni. Tisztelt Országgyűlés! Rosszindulatú bírálóink, amikor látták kormányunk és népünk munkájának és harcának letagadhatatlan politikai és gazdasági eredményeit, azzal vigasztalgatták és csalták önmagukat, és azokat, akik még hittek nekik, hogy „igen, de a közérdeklődés és a kultúra pang Magyarországon. . ." Nézzük csak meg, hogyan alakult a helyzet ezen a téren a múlt évben: Megjelenik nálunk 24 budapesti és vidéki napilap 1500 000 példányban; 16 politikai jellegű hetilap 2 000 000 példányban, 15 kulturális hetilap 500 000 példányban. 128 szaklao 600 000 példányban. Színházaink 1957-ben 10 700 előadást tartottak 1 900 000 néző előtt. A mozilátogatók száma 116 millió volt 1957-ben. Könvvkiadásunk 1957-ben 686 széoirodalmi. 114 ifjúsági és gyermekkönyvet. 776 tankönyvet, 1680 tudományos és szakművet adott ki összegen több mint 32 millió példányban. Zenei életünk élénk, művészeink alkotnak. Ennek egvik és i°en örvendetes mulatója, hogv a moszkvai világifjúsági találkozón fiatal művészeink 40 zenei díjat, közöttük hét első díiat nyertek el. Érdemes megemlékezni arról is. hotry sportéletünk is visszatért rendes medrébe. A magvar snortolók 1957-ben 500 nemzetközi találkcr/ó? vettek részt és 34 ország sportolóival mérték össze tudásukat. A világ- és Euróoa-bainoksá<*okon 9 első. 14 másnHik és 14 harmadik díiat nyertek. A nagymúltú magvar munkás sportegyesület, a Vasas labdarúgó-csapata 1957-ben egymás után másodszor nverte meg a Köz ó oeurópai Kupát. (Taps.) A Vasas hívei! (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! A kulturális eletünk tehát sokoldalú, széles kiterjedésű és eleven. A közművelődés, a kultúra és a sport területén eredménnyel vívják harcukat azok az alapvető és feltétlen többségben levő haladó erők, amelyek a szocialista műveltség, kultúra győzelméért küzdenek. A művelődést és a kultúrát szélesítenünk és mélyítenünk kell. Ami a szélesítést illeti, annak természetesen anyagi akadályai is vannak. Ilyen például az oktatási helyiségek aránylag kis száma. Bár lehetőségeink korlátozottak, s a tantermek számának növelése igen komoly erőfeszítést kíván tőlünk, mégis a tervben 3500 új általános iskolai tanterem építését irányoztuk elő. A kultúra szélesítésében másik ilyen anyagi akadály az újság, a folyóirat és a könyvkiadást korlátozó jelenleg fennálló papírhiány. Most ugyanis számos kiadvánnyal az a helyzet, hogy ezek zömét Budapesten vásárolják meg. egy másik részét a vidéki nagyvárosokban, és az ország egész területén jelentkező nagvfokú igényt most nem tudjuk kielégíteni. A kormány erőfeszítéseket tesz. hogy ezen a téren is jobban kielégíthesse a néptömegek kulturális igényeit. Szeretnék itt felvetni egv-két olvan kérdést is. amely közművelődésünk és kultúránk tartalmi munkájának megjavításával függ össze. Különleges és fokozott figyelmet kell szentelni az összes közületeknek a pedagógusok kérdésére. Az a mintegy 60—70 000 pedagógus, aki az ország különböző tanintézeteiben végzi munkáját, jelentőségében alig felbecsülhető szerepet tölt be társadalmunk életében, különösképpen azért, mert ők nevelik a szocialista Magyarország jövőjét, a mai ifjúságot. De éppen ezért, mivel nekik szocialista szellemben kell nevelniük az ifjúságot, biztosítaniuk kell az ifjúság szocialista nevelését, bővíteniük kell saiát ismereteiket is. A kormánv ehhez, a lehetőségekhez mérten, segítséget nyújt a pedagógusoknak. Maga az a látogatás, amelynek keretében a közelmúltban 300 pedagógusunk járt a Szovjetunióban, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogv az utazásban részt vett pedagógusok látóköre bővüljön. A pedagógusok ilven iránvú fejlődését a kormánv a jövőben is elősegíti. De még ennél is fontosabb, hogv maguk a pedagógusok is törekedjenek behatóbban, iobban megismerkedni a szocialista testvemének életével, munkájával, harcával és tapasztalataival. Különösen fontos, hogy egész értelmiségünk, de azon belül is a neveléssel foglalkozó pedagógusok az eddiginél elmélyültebben, behatóbban ismerkedienek meg korunk leghaladóbb társadalomtudományával, a marxizmus—leninizmussal. Mi eddig is minden erővel igyekeztünk megkönnyíteni és előremozdítani az értelmiségi dolgozók eszmei és politikai fejlődését. Ezért a Magvar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormánv a leghatározottabban szembeszáll az öiyan egyoldalú és káros nézetekkel, amelyek az ellenforradalmi felkelés után az egész értelmiséget, vagv az értelmiségen belül egész kategóriákat reakciósnak, vagv revizionistának akartak bélveeezni. A kérdésnek ilven beállítása a Központi Bizottság és a kormánv megítélése szerint egyértelmű volna az értelmiség tömegének olvan megbélyegzésével, amelvre a magvar értelmiség semmiképoen nem szolgált rá. Ugyanakkor magának az értelmiségnek kell
