Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-43

2257 Az Országgyűlés 43. ülése 1958. évi január 27-én, hétfőn. 2258 mindenki másnál pontosabban tudnia, hogy az , egyes dolgozókategóriák közül az ellenforra- | dalmi métely, a burzsoá nézetek, a marxizmus— j leninizmus revizionista meghamisítói épp az ér- j telmiség soraiban végezték a legnagyobb rombolást. Bár képviselői ott is erős kisebbségben vannak, mégis tudni kell, hogy viszonylag az értelmiség körén belül vannak a legnagyobb számban olyanok, akik a burzsoázia nézeteit hordozzák és a népi demokráciával, a szocializmussal, a proletár internacionalizmussal szemben reakciós álláspontot képviselnek. Mi folytatni, sőt fokozni fogjuk az ideológiai harcot ezek ellen a burzsoá és revizionista nézetek ellen, de nem adminisztratív eszközökkel, hanem a marxizmus—leninizmus eszmei fegyvereivel. Mi nem az emberek ellen, még kevésbé az értelmiség ellen akarunk harcolni, de következetesen harcolni akarunk és fogunk is az egyes csoportjaikban fellelhető reakciós nézetek ellen. Ami az irodalmat illeti, már világosan kifejtettük, hogy mi nem akarunk parancsszóval vagy kormányrendelettel eldönteni stílusvitákat. De ellene vagyunk annak, hogy egyes írói csoportok a stílusok és törekvések harcában, vagy annak ürügyén a szocializmus törekvéseit leghívebben kifejező, a haladás és a nép ügyét leginkább szolgáló szocialista-realista alkotói módszert támadják; sőt világnézetünkhöz híven eszmei eszközökkel harcolni fogunk a szocialista-realizmus győzelméért. Ellene vagyunk az irodalom, vagy a kultúra más területein a reakciót, vagy a politikai maradiságot képviselő politikai csoportosulásoknak. Mi — példának okáért — nem irodalmi stílusirányzatnak, hanem politikai csoportosulásnak, mégpedig a haladással ilyen, vagy olvan formában szemben álló politikai csoportosulásnak tartjuk az úgynevezett népies írói csoportosulást. Ennek a csoportnak ugyanis az elvi kiindulópontja kimondva, vagy ki nem mondva szemben áll a munkásosztály vezető szerepével a társadalom életében és ez semmiképoen sincs összhangban a szocialista társadalom építésével, amelynek vezetője a munkásosztály. Az ilyen kérdések eszmei tisztázása nélkül, az eszmei harc nélkül nem vethetünk véget a kulturális élet egv sor területén ma még fennálló hiányosságoknak és visszásságoknak, például az irodalomban, a filmgyártásban jelenleg is fennálló bizonyos megtorpanásnak, vagy a színházaink életében, sőt a szakszervezetek kulturális tevékenységében még bőven megtalálható burzsoá giccsnek és szemétnek. Meggyőződésünk, hogy az eszmei harcnak és vitának végső eredménye a szocialista kultúra teliéi győzelme lesz. Meggyőződésünk az is. hogv e harcnak, az eszmei tisztázásnak feltétlenül meglesz az az eredménye is, hogv a kultúra munkásai közül azok is, akik ma még a burzsoá reakció eszméinek ködében élnek, zavarodottságukban, vagy megtorpanva az út szélén állnak, előbb-utóbb a párttal, a néppel fognak haladni a szocializmus útján. Tisztelt Országgyűlés! Beszámolómban, amolvben számot adok a kormány eddigi tevékenységéről, néhánv kérdés kaocsán kifejtettem a kormány véleményét a legközelebbi tenniva, lókról; foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel is, I amely nemcsak a tegnapot és a holnapi napot, j hanem népünk egész jövendőjét érinti; szólni | kívánok a szocialista társadalom alapjainak továbbépítéséről. Népi demokratikus államunk szocialista állam, a proletárdiktatúra államtípusainak egyike, amelyben kizsákmányolástól mentes, szocialista, osztály nélküli társadalom épüí. Mivel hazánk ipara — néhány százalék kivételével — szocialista, a mezőgazdaságban azonban még a kisárutermelők egyéni gazdasága a döntő, nem kétséges tehát, hogy a szocialista társadalom építésének központi kérdése jelenleg a mezőgazdaság szocialista átalakítása. A forradalmi munkás-paraszt kormány mezőgazdasági politikája arra irányult és irányul, hogy fejlessze az egész mezőgazdaságot a népgazdaság általános érdekeinek megfelelően, tehát fejlessze mind az állami gazdaságokat, mind a termelőszövetkezeteket, mind az egyéni parasztgazdaságokat. Politikánkkal a munkás-paraszt szövetséget erősítettük, mégpedig az egész dolgozó parasztsággal, tehát a termelőszövetkezetekbe tömörült és az egyénileg dolgozó parasztsággal is. Ez helyes is. A népi demokratikus állam e politika következtében jelentékenyen megerősödött. Hogyan alakult azonban a szocializmus alapjainak építése falun az elmúlt másfél esztendőben? Az ellenforradalmi hullám, a burzsoá reakció a népi hatalom átmeneti gyengesége időszakában sok termelőszövetkezetet erőszakkal feloszlatott, ennél lényegesen kisebb' számú pedig a régi hibák következtében a tagság akaratából feloszlott. Az ellenforradalmi puccs-kísérlet leverése után az ilyen, vagy olyan módon felbomlott termelőszövetkezeteknek több mint a fele ismét újjáalakult. Mint látható, sok tekintetben kedvezőbb, egyes vonatkozásokban hátrányosabb helyzetben folytatjuk a mezőgazdaság szocialista átalakítására irányuló munkánkat. Most. az átmeneti megtorpanás után megindulunk és meg is kell indulnunk a fejlődés útján előre. Meg vagyunk győződve róla, hogv okos szóval, megfontolt, józan intézkedésekkel falun is győzelemre visszük a szocializmust. Ezt a meggyőződésünket többi között az is alátámasztja. Hogy termelőszövetkezeteink fele olyan körülménvek között, amikor sem a párt, sem az állam nem tudja nyújtani számukra az őket megillető támogatást, úgyszólván a saját erejére támaszkodva helvtállt, és megedződött az ellenforradalmi támadás viharában. Ez bizonyítja, hogy a szocializmus eszméi a magyar falvakban gyökeret vertek és a szocializmus falusi őrsei és úttörői, a termelőszövetkezetek legszilárdabb tagjai rendíthetetlenül kitartottak a szocializmus zászlaja alatt. Az 1957. év a termelőszövetkezetek stabilizálódásának éve is volt. Ezt mutatják a számok is. 1956. december 31-én 2089 termelőszövetkezet és szövetkezeti csoport volt az országban, 119 000 taggal. Egy évvel később, 1957. december 31-én nedig 3465 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport volt, 164 000 taggal. Az egyénileg dolgozó parasztgazdaságok 1957-ben megerősödtek, mégpedig nem a véletlen következtében, ha-