Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-43
2253 Az Országgyűlés 43. ülése 1958. évi január 27-én, hétfőn. 2254 magas volt annak a rendkívüli segítségnek beáramlása következtében, amelyeket népünk a szocialista országok, különösképpen a Szovjetunió testvéri népétől kapott. A kivitel pedig rendellenesen alacsony volt, hiszen az első negyedben maga a termelés is 84 százalékos színvonalon mozgott, kiviteli szállításainkat pedig csak az év derekától, második felében tudtuk — akkor is lassacskán — teljesíteni. 1958-ban el kell érnünk, hogy a minisztériumi iparban a termelékenység 6,4 százalékkal növekedjék, az önköltség pedig 3 százalékkal csökkenjen. A beruházásokat, ha szerény mértékben is, de növelni kell a múlt évihez képest. Az életszínvonalat illetően — azt világosan meg kell mondanom —, hogy az 1958-as terv célja, hogy az 1957 decemberére elért színvonalat szilárdítsa meg, általános emelésére most lehetőség nincs. A reálbér ugyan 4,6 százalékkal nagyobb lesz, mint a múlt évben volt és ennek megfelelően fog növekedni a fogyasztás is, a reálbérnek ez a növekedése azonban főleg az idén először kifizetésre kerülő nyereségrészesedésnek és annak következménye lesz, hogy széles munkás- ós alkalmazotti rétegek az 1957-ben évközben elrendelt emeléseket az idén már egész évben élvezik. Ami az egyes dolgozókat illeti, arra kell törekedni, hogy teljes mértékben érvényesüljön az igazság: akik nem teljesítenek többet, nem juthatnak magasabb keresethez, magasabb keresethez csak a valóban többet és jobban dolgozók juthatnak. Kormányunk vallja és aszerint is dolgozik, hogy a szocializmus építésének folyamata együttjárjon a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Minden egyes dolgozónak ugyanakkor tudnia kell és aszerint is kell dolgoznia, hogy az életszínvonal és a termelés összefügg: többet elosztani, többet kapni és fogyasztani csak akkor és ott lehet, ahol és amikor a munka eredményeként több termék jelentkezik. A múlt évi gazdasági munka fő gyengesége az volt, hogy ugrásszerűim emelkedett a fogyasztás és ehhez képest hátul kullogott a termelés növekedése, ennek következtében nagyon alacsony volt a termelést fejlesztő beruházás. A gazdasági élet törvénye, hogy nem lehet még a termelés tényleges növekedéséből eredő összes többletet sem a fogyasztásra fordítani, hanem annak egy részét a termelés fejlesztésére és a társadalom egyéb szükségleteire, például a közoktatás, a honvédelem és hasonló igények kielégítésére kell fordítani. Most olyan helyzetben vagyunk, hogy az életszínvonalat, a fogyasztást biztonságosan csak akkor lehet tovább növelni, ha az eddig ! színvonalat a termelés oldalán megszilárdítjuk és a termelés fejlesztésével megteremtjük az újabb növelés feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! A kormány és egész társadalmunk közös feladata, hogy az ország 1958-ban határozott lépést tegyen előre a takarékosságra és a közvagyon jobb megóvására. Az egész magyar dolgozó nép helyeselte, amikor népi államunk a bányákat, a bankokat, a nagykereskedelmi vállalatokat, a három nagyipari trösztöt, majd -— éppen ez év tavaszán lesz tíz éve — az egész gyáripart államosította, az egyes kizsákmányoló tőkések tulajdonából köztulajdonná tette. A becsületes dolgozók — és természetesen belőlük áll a nép nagy többsége kezdettől fogva értették, mit jelent az, hogy ami korábban az egyes kapitalistáké volt, az m<> I köztulajdonná lett, de az emberek gondolkozásának fejlődése nem mindenkinél egyforma gyorsasággal megy végbe. Voltak — és még ma is vannak — elmaradt dolgozók is — nem is kevesen —., akik úgy látszik csak a dolog első felét értették meg. Azt értették, hogy a gyár, a jószág már nem Eszterházy grófé, nem Weiss báróé, nem, az Angol—Magyar Banké, de azt már nem értették meg, hogy ez a népé, hanem azt gondolták, és egyesek gondolják még ma is, hogy az most már senkié, és eszerint bánnak is vele. Különös előszeretettel pazarolják és dézsmálják a közvagyont a volt kiváltságos osztályok tagjai közül sokan, akik ugyan számontartják, hogy ez most a közé, mert korábban éppen hogy az övék volt, de talán azért, mert még nem szokták meg, hogy mások kizsákmányolása helyett saját munkájukból kell eltartaniuk önmagukat, nem becsülik a köztulajdont. A kormánynak, a hatóságoknak, a dolgozóknak, az egész tisztességes lakosságnak együttesen kézbe kell vennie ezt az ügyet, és azokat, akik szeretik a nép tulajdonát pazarolni, elsikkasztani és lopkodni, meg kell tanítani arra, hogy ezt nem szabad. Helyre fogjuk itt is állítani a normális rendet. Tisztelt Országgyűlés! Az 1958-as tervben célul tűztük ki, hogy az egyébként nem túl nagy beruházásokat nem szanaszéjjel, hanem a legfontosabbakra központosítva használjuk fel, és ezzel népgazdaságunk szerkezetét kezdjük megjavítani olyan irányban, hogy annak szerkezete hazai adottságunknak jobban megfeleljen. A kisebb anyag- és nagyobb munkaigényes, nemzetközileg is versenyképes iparágakat kell jobban fejleszteni. Például gépgyártásunknak 6,7 százalékkal kell növekednie, de ezen belül az erősáramú berendezések gyártása ll v 6 százalékkal, a gyengeáramú felszerelések és berendezések svártása 16,2 százalékkal, a 600 lóerős Diesel villanvmozdony gyártása kétszeresére, a 400 lóerős Diesel hidraulikus mozdonv gyártása háromszorosára kell, hogy növekedjék. Célunk az is, hogy az ország népgazdasága mindinkább álljon meg önállóan a saját lábán. Legfőbb törekvésünk a fizetési mérleg egyensúlvának megteremtése és véleményünk az. hogy külföldi kölcsönöket époen csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékig szabad igénybevennünk. A kölcsönöknek ugyanis az a velejárója, hogy azokat egyszer vissza is kell fizetni. A barátoknak is, mert velük szemben bennünket a szerződéseken kívül a becsületérzés és a tisztesség is kötelez, a tőkéseknek is, mert mi velük szemben is korrekt kereskedelmi felek akarunk lenni, azonkívül ők nem nagyon érzelgősek és ha mód nyílik számukra, egy adóssal szemben ők bizony a megtetézett kamatos kamatot is bevasalják rajtunk. Tisztelt Országgyűlés! Állítom, hogy a kormány és a gazdasági szervek irányító munkája, gazdaságpolitikánk fő iránya helyes és reális volt. Meg kell azonban mondanom azt is, hogy
