Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-42

2227 Az országgyűlés 42. ülése í957. évi december 21-én, szombaton. 2228 sőbb Bírósághoz 1957 november 30. napjáig összesen 1717 ellenforradalmi tárgyú bűnügy érkezett, amelyből a Legfelsőbb Bíróság november 30-ig 1432 ügyet befejezett és így 285 ügy maradt folyamatban. Az 1432 befejezett ellenforradalmi bűnügyből 70-et a gyorsított tanácsok, 200-at a népbírósági tanácsok, 1162 ügyet a rendes tanácsok intéztek el. Egyes esetekben a Legfelsőbb Bíróság mind a rendes, mind a hépbírósági eljárásban több eltúlzott elsőfokú büntetési leszállított, sőt ahol félrevezetett dolgozókról veit szó, az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés büntetés végrehajtását fel is függesztette. Az ellenforradalom a népi demokratikus államrend létének súlyos veszélyeztetése mellett mérheteten károkat okozott egyéb téren is, így elsősorban az erkölcs rombolásával, a fegyelem meglazítása val. Meg kell állapítani, hogy a bíróságok ítélkezési gyakorlatában, különösen a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elbírálásánál liberalizmus kapott lábra. A társadalmi tulajdon Népköztársaságunk gazdasági alapja. Nem véletlen tehát, hogy az ellenforradalmi támadás egyik élével éppen ez ellen irányult. A fővárosban és vidéken hónapokon át szervezetten és szemérmetlenül fosztogatták a nép vagyonát és okoztak abban rendkívül nagy károkat. A társadalmi tulajdon védelmének még a tudata is széles körökben megrendült. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma az alsóbb bíróságokkal közölte azt az állásfoglalását — idézem —, hogy ,,a társadalmi tulajdon fosztogatásánál súlyosbító körülmény, hogy a bűncselekményt az ellenforradalom idején, vagy azt követően hajtották végre. Az ellenforradalom alatt, valamint a későbbi időkben elkövetett ilyen támadások rendkívül súlyos károkat okoztak a társadalmi tulajdonban, amelynek tisztelete és megóvása hosszú időn át meglazult. Erre tekintettel a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények társadalmi veszélyessége különösen fokozott, ami súlyosbítóként értékelendő." Az irányítás tehát az, hogy a társadalmi tulajdon elleni támadásokkal szemben a legszigorúbb törvényes rendelkezéseket kell alkalmazni. A társadalmi tulajdon büntetőjogi védelme terén azonban a helyzet távolról sem kielégítő. Különösen a vállalati és állami ellenőrzés terén mutatkozó súlyos hibáknak eddig rendszeresen nélkülözött büntetőjogi üldözését tartom szükségesnek. Itt említem meg, hogy a büntető kollégium a közelmúlt napokban, december 12-én tartott ülésének egyébként egyetlen tárgya a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos egyes kérdések megvitatása volt. Az ellenforradalom egyébként az állampolgári fegyelemnek úgyszólván minden síkján a társadalmi együttélés szabályainak olymérvű meglazulásához vezetett, amely a bűncselekmények nagyfokú szaporodásával is járt. A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata mutat rá arra, hogy valaha is alig követtek el annyi, szinte minden motiváció nélkül véghezvitt emberölést, mint éppen az ellenforradalmat követő hónapokban. Az ellenforradalom az emberi életet értéktelennek tekintette. A gazdasági élet, a közellátási helyzet válsággal fenyegető megrendülése idején felbukkantak a spekulánsok, csempészek, árdrágító üzérek, akik a gazdasági rend zavaraiból igj^ekeztek munkanélküli jövedelmet szerezni. A büntető kollégium az üzérkedéssel kapcsolatosan is állásfoglalásával irányította a gyakorlatot. A Legfelsőbb Bíróság mindezeknek a vázlatosan érintett körülményeknek értékelésével nenícsak a politikai bűncselekmények, de általában az egyéb kriminalitás terén is szigorúbb büntetéskiszabásra adott irányítást, a társadalom tagjainak megfelelő átnevelése és az általános visszatartás érdekében. A Legfelsőbb Bíróság maga is hozott egyes esetekben kifogásolható döntéseiket indokolatlanul enyhe büntetések kiszabásával, de ítélkezését jelenleg már semmiképpen sem az enyheség jellemzi. Nem mond ellent ennek az a statisztikai adat sem. amely szerint a Legfelsőbb Bíróság számos esetben szállított le büntetéseket. Ennek tárgyilagos magyarázatát az adja meg, hogy a politikai ítélkezésben ezidőszerint *még kevés gyakorlattal rendelkező alsófckú bíróságok igen sokszor eltúlzott büntetésekben nyilvánuló indokolatlan szigort alkalmaznak. Alkotmányunk, valamint a Bírósági Szervezetről szóló törvény értelmében a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok működése és ítélkezései tekintetében. Eltérően a régebbi évek gyakorlatától, 1957-ben maradéktalanul megvalósult a szocialista törvényesség szempontjából nagyfontosságú ama követelmény, hogy az érdemi ítélkezés elvi irányítását Alkotmányunknak megfelelően kizárólag a Legfelsőbb Bíróság gyakorolta. Az igazságügyminiszternek a bíróságok feletti főfelügyeleti jogkörében tett intézkedései egyfelől, az érdemi ítélkezésnek a Legfelsőbb Bíróság által tör! egyöntetű irányítása másfelől, általában zökkenő nélkül, jól kiegészítette egymást. A felmerült ítélkezési problémákat az igazságügyminiszter elvtárs számos esetben bocsátotta a büntető kollégium elé, amely állásfoglalásaival megadta a szükséges irányítást. A szocialista törvényességnek minden vonalon érezhető jelentős megszilárdulása egyben biztos záloga annak, hogy a régebbi években előfordult törvénysértések, amelyek koncepciós pereket és ítéleteket szültek. Népköztársaságunk jogéletéből egyszersmindenkorra kizártak. Irányító tevékenysége során ez időszakban a Legfelsőbb Bíróságok számára kötelező két büntető elvi döntést hozott. Mindkét elvi dö> hatásköri kérdéseket rendezett. A büntető kollégium 1957-ben összesen tizenegy ülést tartott. Hatvanhét kollégiumi állásfoglalást tett közzé a Bírósági Határozatokban, amelyek a büntető ítélkezés területén nyújtottak irányítást, jogmagyarázatot az alsó bíróságoknak, köztük jelentős számú állásfoglalás vonatkozik az ellenforradalmi bűncselekményekkel kapcsolatban felmerült problémákra. Az alsóbíróságok irányításának igen fontos eszköze a Legfelsőbb Bíróság szerkesztésében immár V. évfolyamában megjelenő Bírósági «