Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-42
222í) Az országgyűlés 42. ülése 1957. évi december 21-én, szombaton. 2230 Határozatok című folyóirat, amely az ellenforradalom okozta három hónapi szünetelés után 1957. februárjában indult meg ismét. Több mint háromszáz büntető ítéletet közölt ebben az évben, az indokolás lényegével együtt, amelyek sorában több mint 80 határozat az ellenforradalmi bűncselekményekkel kapcsolatos. A büntető kollégium szoros kapcsolatot tartott fenn az ország különböző bíróságaival. Kiküldöttje útján 35 esetben vett részt a megyei bíróságok kollégiumi ülésein, ami lehetővé tette a felvetett kérdésekben az alsóbíróságok nyombani tájékoztatását. A Legfelsőbb Bíróság kapcsolata a Legfőbb Ügyészséggel mind a tárgyalásokon, mind a kollégiumokon kifogástalan volt. Az együttműködés az Igazságügyminisztériummal is több irányú. A kollégium az igazságügyminiszter elvtárs által megküldött egyes jogszabály tervezeteket megvitatja és azokra véleményt ad. Egyes tagjai közvetlenül is részt vesznek az Igazságügyminisztériumban folyó törvényelőkészítő munkálatokban, így a Btk. kodifikációs bizottságában is, továbbá bekapcsolódnak az egyes bíróságoknál tartott időközi felügyeleti vizsgálatokba. A szocialista törvényesség biztosításának sajátos eszköze a törvényesség érdekében emelhető óvás intézménye. Célja a jogerős bírói határozatban netán elkövetett törvénysértés megállapítása és annak az anyagi igazság érdekében való orvoslása. A beszámolási időszakban 742 kérelem érkezett óvás emelése iránt. Ez betegesen nagy szám. Az elmúlt év végén 307 ilyen kérelem maradt elintézetlenül. Így az elintézést igénylő kérelmek száma összesen 1049 volt. Ezek közül elintézést nyert 219 kérelem óvás emelésével, 459 pedig az alaptalannak bizonyult panasz elutasításával. 371 kérelem még elintézetlen maradt. A perújítási eljárás nehézsége, valamint az igazságügyminiszter elvtársnak ama helyes gyakorlata, amely a régebbi állapottal szemben az egyéni kegyelemben részesítés túlburjánzását felszámolta, valamint egyéb körülmények azzal járták, hogy jelentősen szaporodtak az óvás iránti indokolatlan panaszok. Az év első harmadában igen magas volt az óvás iránti panasznak nem minden liberalizmustól mentes elintézése, de 1957 májusától már a magánfeléktől érkezett panaszoknak csupán 16.9 százaléka nyert óvás emelésével befejezést November havában pedig 60 esetben került sor a panasz elutasítására és csupán hat ügyben óvás emelésére. Természetesen különös gondossággal kell törekedni arra, hogy amennyiben a megvizsgált ügyben törvénysértés látszik megállapíthatónak, az óvásra sor kerüljön, irányuljon az akár az első bíróság, akár a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen. 1957. április 23-án a Legfelsőbb Bíróság teljes ülése irányelvként kimondotta, hogy törvényességi óvás emelésének még a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának határozata ellen is helye lehet. Eltérően az egykori királyi kúria csalhatatlanságát valló jogi felfogástól — amely annak határozata ellen a jogegység érdekében való perorvoslatot eleve kizárta —, a teljes ülésnek ez az irányelve jelentős kifejezője a valóban demokratikus igazságszolgáltatás érvényesülésének, a szocialista törvényesség feltétlen biztosításának. Egyébként a Legfelsőbb Bíróság teljes ülésének ez az állásfoglalása tette lehetővé a hűtlenség miatt annakidején jogerősen elítélt hazaáruló Király Béla ügyében az ellenforradalmi bizotmány által október 31-én törvénytelenül összeállított elnökségi tanácsa által hozott törvénysértő rehabilitációs határozat hatályon kívül helyezését. A Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumához ez év november 30-ig 827 ügy érkezett, ebből 34 ügy a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának külön tanácsához, amely lényegében azonos a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsával. A katonai kollégium a felülbírálás céljából eléje kerülő valamennyi ügyet két-három héten beíul elintézi. így a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumánál hátralék az egész év folyamán nem volt és jelenleg sincs. A Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiuma a beszámolási időszakban főfeladatának azt tekintette, hogy egyrészt egységes ítélkezési gyakorlatot alakítson ki a katonai bíróságok elé tartozó ellenforradalmi jellegű bűnügyekben, másrészt pedig nagy ítélkezésén keresztül a Néphadseregnél és a többi fegyveres testületeknél az ellenforradalmi események folytán meglazult fegyelem megszilárdításához is hozzájáruljon. A Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiuma, mint első fokon eljárt bíróság tárgyalta le 1957. január 8-án az első ellenforradalmi bűnügyet: Dudás József és Szabó János ellenforradalmárok ügyét. A katonai kollégium ezzel az ítélettel nagymértékben segítette elő az ellenforradalmárok elleni erélyesebb ítélkezés kialakulását. Még ezt megelőzően, 1956 decemberében a katonai kollégium bírái résztvettek a rögtönítélő bíráskodásban is. A katonai bíróság elé került ügyek vádlottjai egyébként legnagyobbrészt a nacionalista jelszavak és a felsőbb vezetés bűnös intézkedései által , megtévesztett emberek voltak, és nem tudatos ellenforradalmárok. Ez egyébként érthető is, minthogy a Néphadsereg személyi állománya döntő többségében munkásokból és parasztokból áll. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma is az elvi irányítómunkájának ellátása során a beszámolási időszakban azt tekintette központi feladatának, hogy a polgári ítélkezés területén az ellenforradalom által megzavart rend helyreállítását, a népi hatalom megszilárdítását, a múlt hibáinak felszámolását, a társadalmi és termelési viszonyoknak a párt által megjelölt irányban való fejlődését előmozdítsa. Szorosan a megzavart rend helyreállításához tartoznak azok az állásfoglalások, amelyek az ellenforradalom során keletkezett károk megtérítésére vonatkoznak. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma iránymutatást adott a különböző ellenforradalmi szervek, s azok tagjainak kártérítési felelősségére, például, hogy a volt munkástanácsok elnökei és tagjai nem tekinthetők hatósági jogkört gyakorló személyeknek, s e minőségben okozott károkért az általános szabályok szerint felelnek.
