Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-42

2225 Az országgyűlés 42. ülése 1957. évi december 21-én, szombaton. 2226 bűncselekménynek is a büntetlenségéről szólt volna. Azután annak az „elméletnek" voltak hir­detői, amely szerint október 23. és november 4. között elkövetett emberölésért senkit sem lehet gyilkosság miatt elítélni, mert ezekben az izgal­mas napokban senki sem fontolhatta meg előre szándékát. (Derültség.) Holott nyilvánvaló, hogy mindazoknál, akik az ellenforradalom idején fegyvert ragadtak, azzal embert öltek, vagy ölni megkíséreltek, az ölési szándék előre megfontolt­sága már a fegyverszerzés időpontjában meg­volt. (Helyeslés. — Felkiáltások: Ügy van!) Bíráink közül sokan nehezen ismerték fel az eléjük került ellenforradalmi cselekmények po­litikai jellegét és enyhébb büntetéssel fenyege­tett köztörvényi bűntetteket állapítottak meg. így például állami és pártfunkcionáriusok el­hurcolását személyes szabadság megsértésének, a tanácsháza megrohanását garázdaságnak, a nemzetőrök bűncselekményeit hivatali hatalom­mal való visszaélésnek, az emlékművek lerom­bolását ingó dolog megrongálásának minősítet­ték. (Derültség.) — És így tovább, és így tovább. Mindezekben és egyéb kérdésekben is a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma állásfog­lalásaival irányította a helyes ítélkezés kialakí­tását. Hónapok teltek el, mire a mind kevesebb hibát felmutató helyes ítélkezés kialakult. A bírák tisztánlátását és helyes gondolkodásának kialakítását gátló körülmények fokozatos meg­szűnése, a kormány helyes igazságügyi intéz­kedései, az Igazságügyminisztérium segítőkész­sége, okos és emberséges személyi politikája és nem utolsósorban a Legfelsőbb Bíróság irányító működése a maga összességében biztosította annak az eredménynek az elérését, amely még korántsem kielégítő ugyan, de reményt nyújt a további javuláshoz. 1956 december 11-én a rögtönbíráskodás meghirdetése, majd a rögtönítélő bíróságok ha­tározott és szigorú ítélkezései; 1957 január 15-én a gyorsított eljérás bevezetése, majd a külön ta­nácsok felállítása a Legfelsőbb Bíróságon is, és e tanácsoknak népi ülnökök alkalmazása melletti hathatósabb működése; 1957 márciuis 28-án or­szágos bírói értekezlet tartása a Legfelsőbb Bíró­ságon az ellenforradalmi bűncselekmények tár­gyában a helyes ítélkezést gátló téves nézetek leküzdésére, majd az irányt mutató állásfoglalá­sok közlése a megyei bíróságokkal; 1957 április 6-án a népbírósági tanácsok felállítása a Legfel­sőbb Bíróságon, majd az egy szakbíróból és négy népbíróból álló népbírósági tanácsok példa­mutató, osztályharcos ítélkezése az eléjük utalt legjelentősebb ellenforradalmi bűnügyekben: mindezek olyan tényezők, amelyek a helyes ítél­kezés kialakítását elősegítették. Ezt követően 1957 június 15. napján életbe­lépett az 1957. évi 34-es számú törvényerejű ren­delet, amely a megyei népbírósági tanács meg­szervezéséről intézkedett. E törvényerejű rende­let miniszteri indokolása — amely egyébként a törvényerejű rendelet bevezetésével csaknem szó­szerint egyezik — megállapítja, hogy ,,a Legfel­sőbb Bíróság népbírósági tanácsának ítélkezése bebizonyította, hogy ez a bírósági szervezet leg­alkalmasabb a politikai indító okokból elköve­tett bűntettek elbírálására. Ezért az ellenforra­dalmárok elleni következetes küzdelem, az el­lenforradalmi elemek végleges felszámolása ér­dekében az ilyen bűntettek elbírálását átmene­tileg a megyei bíróságoknál is népbírósági taná­csokra kell bízni." A büntetés-kiszabás területén természetesen nem könnyű az irányítás, hiszen az adott eset összes körülményeinek tüzetes ismerete alapján lehet csak állást foglalni. Egyik legfőbb irányelv az, hogy alapvetően különböztetni kell a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetői, kezdeményezői, országos irá­nyítói, a külföldi szervezetek ügynökei, az em­beri élet kioltói, a börtönökből szabadult huli­gán elemek között egyrészt, s azok között a meg­tévedt dolgozók között másrészt, akik súlyos bűncselekményt nem követtek el. Előbbieknél a kérlelhetetlen szigor, utóbbiaknál a nevelő ha­tású büntetés az indokolt. Rendkívül tanulságos lesz annak kimutatása, hogy milyen kiemelkedő számban állottak a népbírósági tanácsok előtt — de a rendes tanácsok előtt is — súlyosan bünte­tett élőéletű egyének. Az osztályhelyzetnek természetesen az el­lenforradalmi bűncselekmények tárgyalásában való ítélkezés körében is jelentősége van. A Leg­felsőbb Bíróság azonban kifejezésre juttatta azt, hogy aki a munkásosztály hatalma, a népi demokratikus államrend biztonsága ellen irá­nyuló bűncselekményt követ el, sikerrel nem hivatkozhat enyhítő körülményként arra, hogy ő maga is a munkásosztály tagja. Ilyen esetben ugyanis az elkövető saját osztályának árulójává vált, annak alapvető érdekei ellen támadt. Szá­mos határozat adott irányítást a párt- és kor­mányellenes uszító röpcédulák terjesztésének még az év elején is fennállott nagyfokú társa­dalmi veszélyességére, amellyel nem áll össz­hangban a felfüggesztett büntetés kiszabása. Kollégiumi állásfoglalás mutatott rá a fegyver­rejtegetés kiemelkedő veszélyességére is. Ugyanakkor ki kellett mondani azt is, hogy egymagában az a körülmény, hogy valaki az 1956 október-novemberi események során egyes kérdésekben nem látott tisztán és politikailag téves nézeteinek kifejezést adott, nem lehet a bűnösség megállapításának alapja, feltéve ter­mészetesen, hogy téves nézeteit nem uszító módon juttatta kifejezésre. Enyhítő körülmény­ként értékelte a Legfelsőbb Bíróság a korábban ellenforradalmi tevékenységet kifejtett vádlott javára azt, hogy később a termelő munka meg­indítására jelentős erőfeszítéseket 'tett. Nem egy határozat foglalkozik az ellenforradalmi propa­ganda hatása alá került, őszinte -megbánást tanúsító fiatalkorúakkal szemben kiszabandó enyhébb büntetéssel is. Az utóbbi hónapokban nemcsak a népbíró­sági tanácsok, hanem szakbíráink is mind a Legfelsőbb Bíróságon, mind az alsó bíróságokon, mind határozottabban ismerik fel az ellenforra­dalmi bűncselekményekkel szembeni céltudatos büntetőjogi küzdelem alapvető körülményeit. Az ellenforradalom elleni küzdelmet a sta­tisztika tükrében nálunk, a Legfelsőbb Bíró­ságon a következő adatok mutatják: a Legfel-

Next

/
Thumbnails
Contents