Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-35

1783 Az országgyűlés 35. ülése 1957. évi május 11-én, szombaton. 1784 állammal. Itt van az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok, amely tényleg világhatalom és nagy erővel rendelkezik, egy kézlegyintéssel elintézheti Magyarországot, mert — gondolják az Egyesült Államok vezetői — mi ez a Magyarország, még ez is számít valamit a világon? Nagyon tévednek, mert számít. (Taps.) Pénzzel, csellel, puccsokkal — amit most Jordániában is piszkálgatnak és erőszakolnak, és amit Magyarországon is megkíséreltek — tud átmeneti sikereket elérni az imperializmus. Ámde ezzel készítik elő világméretekben a teljes vereségüket, mert ezekkel az imperialista törekvésekkel már ma nemcsak az úgynevezett kommunista államok állnak szemben, hanem mindazok az államok és népek, amelyek szabadon és függetlenségben akarnak élni. (Ügy van! Taps.) Nem szükséges részletesen indokolni, hogy a Magyar Népköztársaság kormánykörei nem foglalkoznak mondjuk például Ausztria társadalmi rendjének felforgatásával. (Derültség.) Azt hiszem, még a kérdés felvetése is feleslegesnek látszik. De hogy bizonyos államokban, például az Egyesült Államokban igenis a kormánykörök feladatai között szerepel a Magyar Népköztársaság belső társadalmi rendjének felforgatása, az szintén mindenki előtt világos. "Úgyhogy, amikor mi azt mondjuk, hogy a békés egymás mellett élés hívei vagyunk, akkor nálunk a szó és a cselekedet egybevág. Az amerikai imperialisták is, még inkább sajtójuk emberei, a békés egymás mellett élésről beszélnek és a béke híveinek tüntetik fel magukat. De ebben a kérdésben náluk a szó és a tett homlokegyenest ellenkező. Népünk nyugalma és élete szempontjából, további fejlődésünk szempontjából nagyon fontes és jó dolog, hogy ezekben az alapvető fő kérdésekben teljes egység van az ország legfőbb törvényhozó szervében. Meg vagyok győződve arról is, hogy ez a teljes egység nemcsak az itt jelenlevő 298 képviselő véleményét, szándékát és akaratát fejezi ki, hanem a magyar nép óriási többsége is egyetért ezekben az alapvető kérdésekben. (Helyeslés.) Ebből az egyetértésből — ami ezekben a fő kérdésekben megnyilvánult, logikusan és értelemszerűen következik, hogy az országgyűlés abszolút többsége élesen elítéli a Nagy Imre kormány politikáját, amely mindezekben a fő kérdésekben — végső következtetésben — elárulta a munkásosztály hatalmát, a szocializmust, elárulta a népet és a nemzet függetlenségének ügyét. Nagyon sok éles, kritikus megállapítást hallottunk itt a vitában a Nagy Imre kormány politikájáról, s megmondom őszintén, az itt elhangzott kritikák, vélemények már egy kicsit a parlamenti légkör által kifinomított változatai annak az éles és szigorú megítélésnek, amellyel ezzel kapcsolatban ott találkozunk, ahol a dolgozó nép ereje — a tömegekben —i összejön! És teljesen igazuk van. (Ügy van!) A fő kérdésekben megnyilvánult egyetértésből értelemszerűen következik — s ezt a képviselők kifejtették felszólalásaikban — annak felismerése és helyeslése is, hogy az akkori adott helyzetben elkerülhetetlen és törvényszerű volt egy olyan új vezetőszervet teremtenünk, amelyik síkraszáll a nép ügyéért és megvédi a nép alapvető érdekeit. Tehát, ha jól értettem a vitát — és azt hiszem azt nehéz félreérteni —, az országgyűlés helyesli a forradalmi- munkásparaszt kormány létrehozását és azt a fő vonalat, amelyet eddig követett. (Ügy van! Hosszantartó taps.) És rögtön megmondom azt is, hogy az országgyűlés megadta nekünk azt az erkölcsi és politikai támogatást, ami a munka további sikeres viteléhez a kormány számára elengedhetetlenül szükséges. És ezt köszönöm a tisztelt Országgyűlésnek. A vita visszatükrözte, hogy a fő kérdésekben egyetértés van, de bizonyos kérdésekben más nézetek is vannak. Szerintem hasznos és helyes dolog, hogy ez visszatükröződött a vitában. Megmondom őszintén, ha az ilyen vonás általában máris egészséges velejárója jelenlegi belpolitikai fejlődésünknek, akkor ez a későbbiekben még inkább így lesz. Van a mi mostani összejövetelünkben valami ünnepélyes és helyes, hogy ez így van, mert most egy történelmi forduló mérlegét vonta meg az országgyűlés. De a munka hétköznapjaiban is szükség lesz, majd arra, hogy az egyes kérdésekben levő nézeteltérések még jobban kifejezésre jussanak. Miért mondom ezt? Üdvözlöm Beresztóczy képviselőtársunk felszólalásának a módját, amely szerint azzal kezdte, hogy leszögezte, mi az, amiben nincs egyetértés. Miért jó ez? Véleményeltérés feltétlen van. Az országgyűlés tagjainak túlnyomó többségét olyan világnézeti eltérés nem választja el egymástól, mint amit Beresztóczy képviselőtársunk a maga részéről szerintem helyesen hangsúlyozott. De hogy egyes kérdésekben van véleményeltérés, ezt mindenki tudja, aki az életet ismeri. Van véleményeltérés kommunisták és nem kommunisták között és lehet kommunisták között is. Gondolkozó emberek között van árnyalati, kisebb-nagyobb véleményeltérés. És ez nem helytelen. A helytelen az, ha ezt elhallgatjuk. Az a helytelen. Én azt gondolom, hogy bizonyos értelemben az országgyűlésre is vonatkozik az, amit — mondjuk — mi kommunisták pártunk központi bizottságára értünk, vagy akár a Hazafias Népfront országos vezetőségének ülésére, vagy bármilyen társadalmi funkciót betöltő szervre. Ezzel nem a demokratikus centralizmus leninista elvét akarom ajánlani az országgyűlésnek, de tényleg a dolog úgy van. Mi à dolgok helyes menete? Az, hogyha az élet egy kérdést napirendre tűz, vitassuk meg és utána határozzunk. De ha határoztunk, azt a határozatot hajtsuk végre és védjük együttesen becsületesen. (Ügy van!) Azt hiszem, ez nem azt jelenti, hogy itt valami kommunista terroruralmat vezetünk be, éppen fordítva: azt szeretnők, hogy kellő időben vitatkozzunk, kellő időben határozzunk és kellő időben lássunk neki együttes erővel a határozat végrehajtásának, a feladat megoldásának. (Helyeslés és taps.) Vagy mondjuk ezt más vonatkozásban. Az országgyűlés ülése a legnagyobb nyilvánosság mellett folyik, a rádió és sajtó útján a nyilvánosság ismeri tanácskozásainkat, mégis van egy ilyen kérdés: mi a jó, ha itt bent vitatkozunk egy kicsit valamilyen kérdésekben — amelyekben nincs egyetértés, vagy még nincs kialakulva az álláspon-