Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1759 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1760 nép életében csak dekadencia, pusztulás lenne. Pózért hatott rám megdöbbentően, amikor az októberi ellenforradalmi események alatt kül­földön tartózkodva, közvetlen hírforrásból olvas­hattam Horthy bejelentését, amellyel a magyar nép vezetését magának igényli, vagy Habsburg Ottónak nyilatkozatát a királyi trónra való visz­szatéréséről. Viszont megerősített a magyar nép józanságába vetett hitemben az, hogy november derekán hazatérve itt ugyanaz a gondolat foga­dott, amellyel Pöstyénben egy csehszlovákiai paraszt búcsúzott tőlem, aki azt mondta: „Nem akarunk újra nagyurak cselédje lenni!" (Taps.) Az a nyolc párt, amely a múlt év októberé­ben nevébe a katolikus jelzőt is felvette és így indult a szocializmus ellen harcba, nem a kato­likus milliók egyesülése volt. (Helyeslés). A múltban is, október óta is barátaim, választóim és katolikus híveim is nem egyszer csoportosan kértek, hogy csak katolikus név alatt ne indít­sunk valaha is pártot, mert a párt szinte elke­rülhetetlen politikai hibái súlyosan kompromit­tálhatják a név alá esetleg jóhiszeműen seregi ők vallási meggyőződését is. Katolikus hadastyá­nok, foglalkozásszerűen-katolikusok, bársony­szék-keresők, vagy főkegyúri katolikusok pártja helyett mi híveink között úgy akarjuk megőrizni a katolikus hitet, hogy annak elvei a nem mar­xista tömegekben a több emberiesség, a lelki­ismeretes kötelességteljesítés, a felebaráti szere­tet vonalán gazdagítsák társadalmunkat és ezzel tegyék tökéletesebbé szocialista fejlődésünket. (Taps.) A magyar paraszt, a magyar munkás és a magyar értelmiség gondolkodó rétege nem akar és nem fog e fejlődés útján megállni, még ke­vésbé azon visszakanyarodni. A szocializmus fejlődésében nálunk is — tagadhatatlan — vol­tak hibák. Honfitársainkat úgy is, mint honpol­gárokat, úgy is, mint hívőket sérelmek is érték. Ki nem óhajtaná szívből és ki nem dolgoznék teljes erőből azért, hogy ezek többé ne fordul­janak elő? A magyarországi papság és hívő se­reg e téren is biztatást nyert a püspöki kartól, amely leszögezte: „A püspöki kar bizalommal nézi a kormány törekvéseit, amelyek a múlt hibáinak felszámolására és a sérelmek orvoslá­sára irányulnak." Ezeknek a törekvéseknek a megvalósulása a magyar nép jólétének fejlődé­sét és a szocializmus megerősödését jelentik. A magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány november óta egész sereg intézkedést tett, rendeletet hozott, amelyek munkásságunk, pa­rasztságunk és értelmiségi dolgozóink életszín­vonalának emelését, sorsának jobbulását hiva­tottak előmozdítani. Ezek az intézkedések két­ségkívül kedvezően érintették a munkásság, parasztság, vagy az értelmiség soraiban élő ka­tolikus híveinket is. Mint a népéhez hű papság képviselője, paptársaim és híveink nevében is köszönetet mondok ezekért az intézkedésekért, azzal a bizalommal, hogy népgazdaságunk meg­szilárdulása, közös munkánk várható eredménye népünk javának további emelését fogja bizto­sítani. Tisztelt Országgyűlés! Hallottuk kormá­nyunk beszámolóját és programjának felvázolá­sát, őszintén és nyíltan leszögeztük azokat a negatívumokat, amelyek területén mint párton­kívüli, hivő katolikusok nem járhatjuk a kor­mány útját. De ugyanekkor két alapvető kér­désben hitet tettünk amellett, hogy meg tudjuk találni részünket az országépítésben, népünk jóléte fejlesztésében, kormányunkkal való együttműködésben. A két negatív és a két pozi­tív tétel a gyakorlati élet területén ezer meg ezer konkrét feladat megoldásában és állásfogla­lásunk kialakításában ad eligazítást számunkra. Kormányunk beszámolójában a magyar nép dolgos igyekezete, sorsát építő törekvése és jö­vőjét védő elszántsága nyert hangot. A mi sza­vunkban pedig ugyanez az igyekezet, törekvés és elszántság visszhangzik. Lehet-e mással össze­foglalni mindazt a készséget, segíteni akarást és elismerést, amelyet népünk és kormányunk tö­rekvéseivel szemben érzünk, mint a magyar püspöki kar nyilatkozatának ünnepélyes záró­szavaival: ,.Kérjük a Mindenható áldását e békés törekvések sikeréhez!". (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Klujber László képviselőtársunk. KLUJBER LASZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Én a kormánybeszá­moló bányászokkal foglalkozó részéhez kívánok hozzászólni. Kádár elvtárs a kormány beszámo­lójában részletesen ismertette az ellenforrada­lom célját, aljas, módszereit és tevékenységét. Megmondom, hogy e tekintetben az én választó­kerületem, a móri járás sem volt kivétel. Jól tudta az ellenforradalom és jól tudták az ellen­forradalom irányító vezetői, hogy olyan hely is, mint a móri járás, amelyikben öt nagy létszám­mal dolgozó bányaüzem van, országos szemszög­ből is milyen fontos, milyen nagy jelentőségű. Ahogy a többi szénbányáknál az erőszakot, az erőszak mellett a terrort, a megfélemlítést és az ellenpropaganda minden eszközét felhasználták, ugyanúgy nálunk is felhasználták arra, hogy a termelést leállítsák, s ezzel párhuzamosan a többi, dolgozni akaró üzemek is megbénuljanak energia hiányában. Ha a mi bányászkollektívánk összetételét tekintjük, azt látjuk, hogy nagy többségükben egyszerű, becsületes bányászemberek, akik a proletárhatalom mellett szilárdan kiállnak, akik nem akarják vissza a tőkésrendszert, a horthysta úrivilágot. Egyébként, jól ismerem őket. közöt­tük nőttem fel. Ezek az emberek bebizonyítot­ták már akkor, amikor az ellenforradalom javá­ban dúlt, hogy a proletárhatalom hívei. Három­napos sztrájk után már megjelentek a bányák­nál és dolgozni akartak. Sajnos, a pusztavámi szénbányákhoz mindössze hat kilométerre esik az oroszlányi rabtábor, ahonnan fegyveres bű­nözők százai jelentek meg a bányaüzemnél és terrorisztikusan megfélemlítették a dolgozni akaró bányászokat. Kijelentették: ha leszállnak az aknákba dolgozni, rájuk robbantják az aknát. Ilyen terroreszközök mellett található volt más jelenség is. Például a kisgyóni bányánál meg­jelent a volt főrészvényes. Elment a bányászok közé, agitálni kezdett, magyarázta, hogy ő a jövőben is azért szociális gondolkodású ember lesz, magyarázta, hogy ő azért mégiscsak jó fő­nök volt abban a régi világban, mert ő kenyér-

Next

/
Thumbnails
Contents