Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1757 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1758 sunk azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyeket részben az ellenforradalom okozott, a dolgozóknak segítsünk azokat a sebeket begyógyítani, amelyeket az ellenforradalom okozott a mi népünknek. Ügy érzem, kedves Elvtársak, hogy az a képviselőtestület, amely nagyon nehéz tűzpróbát állt ki, most sokkal összekovácsoltabb, hiszen olyan tűzpróbán ment keresztül, amikor a népi hatalom volt megtámadva, á népi hatalom forgott kockán — és ebben a nehéz tűzpróbában állta meg a helyét ez a képviselőtestület. Ügy érzem, hogy erre a testületre a magyar nép, a magyar dolgozók szilárdan támaszkodhatnak és úgy érzem, hogy maga a kormány is erre a képviselőtestületre bátran és szilárdan építhet. Én a magam részéről a Kádár elvtárs által előterjesztett beszámolót elfogadom és minden erőmmel igyekezni fogok annak szellemében dolgozni. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Beresztóczy Miklós képviselőtársunk. BERESZTÓCZY MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Amikor kormányunk beszámolójához hozzászólok, arra a kérdésre szeretnék — hozzáteszem Z. Nagy képviselőtársunk gondolataitól mélyen meghatva — választ adni, hogy nekem, a pártonkívüli hivő katolikusnak van-e legfőbb elvi szempontokból mondanivalóm e beszámolóhoz anélkül, hogy részletekbe bocsátkozzam, és így elveszítsem szavaim közt a részlet cselekedeteket is irányító alapvető gondolatokat. Válaszom két negatív és két pozitív tételt tartalmaz. Az első negatívum: nem követem a kormányt világnézetében. Mint hivő katolikus nem vagyok és nem leszek, mert hitem megtagadása nélkül nem lehetek materialista. Hozzáteszem: eddig nem is kívánta senki, hogy az legyek. Második negatívum: Nem követem a kormányt olyan már kiadott, vagy esetleg kiadandó rendelet vagy törvény helyeslésével, amelv ellenkezik vallásos világnézetemmel. így például megjelenésekor nem kísértem helyesléssel az abortus-rendeletként ismert jogszabályt. Hozzáteszem: eddig nem is kívánta senki, hogy például akár a gyóntatószékben, vagy akár a szószéken mellette nyilatkozzam. (Derültség.) A világnézet és a világnézettel ellentétes, egyes ilyen erkölcsi tételek különbözősége áthidalhatatlan. Itt nincs egymást meggvőznivaló. Én megszűnnék hivő lenni, a materialista megszűnnék materialista lenni, ha egymás hitére térnénk. (Derültség.) Ilyen áttérést elérni miszszionáriusi feladat lehet mindkettőnk számára. Misszionáriuskodni azonban meggvőzéssel, de nem gyűlölködéssel lehet. Ezért kívánhatunk egymástól kölcsönös lojalitást, az elvek fenntartásával gyakorolható társadalmi barátságot és az elveket meg nem tagadó kérdésekben pedig országépítő, életgazdagító, sorsot javító egyetértést. Hangsúlyozom: mindezt a részletekben is kölcsönösen, az erőszak politikájának kikapcsolásával és az igazságosság érvényesítésével minden vonalon. Hogy így megérthetjük és segíthetjük < mást, ez annak is következménye, hogy vannak közös pozitív alapvető tételek is életünkben. A mi feladatunk pedig, hogy azt keressük és azt szolgáljuk, ami összeköt, nem pedig ami elválaszt egymástól. Az első pozitívum: A békét minden erővel, egész odaadással meg akarom védeni és vallom, hogy hazám, de az egész emberiség számára is ennek biztosításához minden erőmmel hozzájárulni lelkiismereti kötelességem. Nem fontos számomra, hogy kinek javaslata eredményezi a béke megszilárdulását. Kitörő örömmel fogadom a szovjet leszerelési javaslatokat éppen úgy, mint a nyugat-német atomtudósok nyilatkozatát a nukleáris fegyverek elleni harcban, XII. Pius pápa megrázó figyelmeztetését és Albert Schweitzer professzor szavait, amelyek egyaránt arról tesznek félelmetes bizonyságot, hogy az atomkísérletek folytatásával, a föld légkörének megmérge.zésével nemcsak a jelen, hanem az emberiség jövője is már most: csírájában, génjeiben is pusztulásra lehet ítélve. Nem engedhetjük az emberiséget egy újabb világháborúval újra szakadék szélére, vagy mélyére rohanni. Legyen az szuezi kérdés, vagy magvarországi október, Jordánia ügye, vagy a közép-amerikai államok egymásra törése: hálás vagyok azoknak az erőknek, amelyek a háború kitörését megfékezték és megfékezik — nálunk a Szovjetuniónak! —, amelyek a vórontásnak megállj-t kiáltanak és vallási érvekre, gazdasági érdekre, politikai rezonra, humanitásra, vagy akár erőszámításra hivatkozva gátat vetnek a pusztításnak és a pusztulásnak. A magyar kormány legfőbb törekvései közé tartozik hazánk és a világ békéjének előmozdítása. A magyarországi római katolikus püspöki kar — amelivel való tárgyalásokról a kormány beszámolója is megemlékezett — ez év április 10-én adott nyilatkozatában a kormányt e béketörekvéseiben" támogatásáról biztosítja. Meggyőződésem, hogy e támogatás nemcsak a püspöki kar tagjainak, hanem a mögéjük sorakozó és iránvításukat követő római katolikus papságnak és hivő seregnek is szilárd elhatározása. A második pozitívum: A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét, a kialakulóban levő szocializmust történelmi fejlődésünk egyik állomásának tekintem. Ezért helyeslem a magyarországi római katolikus püspöki kar már előbb idézett nyilatkozatának egy másik, igen hangsúlyos kijelentését, amely „elítél minden olyan törekvést, amely a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendje ellen irányul". A szocializmus nem ízlés dolga, nem divatkérdés. Az utóbbi évtizedekben a társadalmi életformákat különböző színű ingnek, vagy ha tetszik, nyakkendőnek viselésével jelezték. A fasiszta rendszerek fekete, barna, vagy zöld ingének és velük szemben a munkás nemzetköziség piros nyakkendőjének viselését nem az úri divat szeszélyei szabályozták, hanem az, hogy a társadalmi rendben az ország népe a fejlődés mely fokára érkezett. Ebben a fejlődésben zökkenők lehetnek. Egyesek, vagy külső-belső erők megkísérelhetik, hogy a fejlődés ütemét lassítsák, vagy megakadályozzák. A történelem kerekét azonban nem lehet visszafelé forgatni. Ennek pillanatnyi eredménye is a társadalom, a