Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1755 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1756 az utolsó töltényig harcoltak a népi hatalom oldalán. Elvtársak! Mi ott nem tudtuk megvédeni a munkáshatalmat, a pártot, s amikor a Köztársaság téri pártház elesett, akkor már az összes budapesti, kerületi pártszervezeteket fegyverrel vagy fegyver nélkül szétszórták. De szeretném hangsúlyozni, hogy bár a pártot szervezetileg szétszórták és megsemmisítették, de a kommunistákat, a becsületes hazafiakat, az öntudatos munkásokat még a legkegyetlenebb terrorral sem tudták eltántorítani a népi hatalomtól, mert november 4-én folytatták a harcot. November 4-e után pedig, miután baráti segítséget kaptunk a szovjet néptől, a szovjet hadseregtől, s miután lehetővé tették számunkra, hogy újra elkezdjük az életet, ezek a kommunisták, ezek a becsületes hazafiak újra dolgozni kezdtek. És most arról szeretnék néhány szót beszélni, hogy sokan szinte érthetetlennek tartják, hogy azután a szörnyű tragédia után, hogy a pártot szétverték, a munkáshatalmat néhány napra megsemmisítették, ebből a mély válságból fél év alatt ki tudtunk emelkedni. Különösen május elseje után vetették fel sokan: hogyan lehetséges az, hogy bekövetkezett október 23-a, hiszen május elsején 500 000 ember vonult fel és tett hitet a népi demokrácia mellett, továbbá hogyan lehetett november 4-e után ilyen mélységből aránylag rövid idő alatt felemelkedni. Azért volt ez lehetséges, mert az üzemekben, gyárakban, hivatalokban voltak becsületes hazafiak, akik november 4-e után felsorakoztak a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett, s a párt hívó szavára nagyon nehéz körülmények között, még az ellenforradalom terrorjának közepette hozzákezdtek az ország építéséhez. Mert nagyon sok tekintetben november 4-e után az 1944. évihez hasonló állapotok uralkodtak. Az örökség, amit kaptunk, akkor is kiégett gyárak, tönkrement ország, megbénított közlekedés, kifosztott raktárak voltak. November 4-e után — bár ilyen súlyos nem volt a helyzet —, de nagyon sokban hasonlított a 45-ös állapotokra- De akadtak munkások, parasztok, értelmiségiek, akik az első szó után hozzákezdtek az országépítéshez. És szeretném megmondani, hogy ezek az emberek a munka mellett, a munkapadok mellett, hősökké lettek. Mert olyan körülmények között, amikor november 10-én — november első napjaiban — szinte terrorral kényszerítették a munkásokat arra, hogy ne dolgozzanak, hogy sztrájkoljanak — most már ilyen módon akarták aláásni a forradalmi munkás-paraszt kormányt —, akkor akadtak olyan bátor asszonyok és férfiak az üzemekben, akik a legnagyobb terror ellenére is felvették a munkát. És ezekről kell beszélnünk, mert ez a magyarázata annak, hogy ilyen gyorsan és ilyen rövid időn belül konszolidálni lehetett Magyarországon a politikai és a gazdasági helyzetet. A Lőrinci Fonóban Moldoványi Istvánné az előfonódában, amikor felvetette a munkástanács, hogy a dolgozók döntsék el, sztrájkolnak vagy dolgozni fognak, akkor ez az asszony odaállt és megmondotta a munkásoknak, hogy itt egy út van a kiemelkedéshez — ha dolgoznak, odaállnak a munkapad mellé. Vagy a Magyar Pamutiparban Komlós Jenőné csévézőnő, aki a sztrájk ellenére is felvette a munkát. Akadtak a többi üzemekben, gyárakban is olyan munkások és dolgozók, akik nehéz körülmények között hozzáfogtak a munkához. És ezeknek az embereknek a köre egyre jobban bővült. Ahogy a pártnak a szava eljutott a munkásokhoz, egyre többen lettek, akik az országot ki akarták emelni a nehéz gazdasági helyzetből. És így lehetett eljutni március 29-éhez, amikor Budapesten több mint százezer munkás ment el meghallgatni a párt vezetőit, hogyan is, mint kell tovább mennünk, hogyan kell újra az országot felépíteni. Ma már beszámolhatunk arról, hogy a párt iránti növekvő bizalom anyagi erővé válik az üzemekben, a hivatalokban, a laboratóriumokban, a kutató intézetekben. Ma már beszámolhatunk arról, hogy Budapesten az üzemekben normális termelés folyik, és lassan helyreáll az összes iparágban az október 23. előtti termelés állapota. Ma már a munkások legjobbjai, a legöntudatosabbak, a mérnökök, az igazgatók és egyre inkább a munkástanácsok is azon fáradoznak, hogy az üzemben hogyan lehetne a termelés helyzetét megjavítani, a belső tartalékokat feltárni. Üj munkamozgalmak születnek az üzemekben. És amikor itt, meghallgatva Kádár elvtársnak a beszámolóját, amelyben vázolta, hogyan akarja a kormány az országot kivezetni nehéz gazdasági helyzetéből — akkor úgy gondolom, hogy nekünk képviselőknek most az a feladatunk, hogy a munkások között, a dolgozók között őszintén tárjuk fel az ország helyzetét, az ország gazdasági helyzetét. Sokat beszéltünk és beszélünk arról, hogy nagy eredményeket értünk el, s ez kétségtelen. Azonban úgy érzem, hogy most nekünk, képviselőknek az a feladatunk, hogy a munkások előtt, a dolgozók előtt őszintén és tisztán mondjuk meg és mutassuk meg, hogy milyen nehézségekkel küzd az ország, milyen nehézségeink vannak a termelés frontján, mert nekünk most kell megalapozni a magyar népnek a jövőjét. És hogy így állunk, azt is meg kell mondani világosan, elsősorban a baráti segítségnek, a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak köszönhetjük amellett, hogy a magyar nép is helytállt a munka frontján. És nekünk meg kell mondanunk a dolgozóknak nyíltan és világosan, nem tartható az a helyzet, hogy a többi népi demokratikus országokban a dolgozók túlórákat dolgoznak azért, hogy a magyar népnek segítséget küldjenek. Ügy gondolom, akkor a magyar munkásoknak is többet kell ezen a területen vállalniuk. És úgy gondolom, hogy az ötnapos munkahétről a legtöbb üzemben — ott, ahol lehetséges, a feltételek megvannak — át kell térni a hatnapos munkahétre, hiszen ez biztosítja az egyenletes és normális termelést, ez biztosítja a munkásoknak is a normális munkafeltételeket. Ezt azért kell nekünk őszintén és nyíltan megmondani a munkásoknak, mert nekünk meg kell védeni a munkásokat, a dolgozókat az inflációtól, egy újabb gazdasági nehézségtől. Ugyanakkor nekünk, képviselőknek az is feladatunk, hogy a dolgozóknak segítséget nyújt-