Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-34
1751 Az országgyűlés 34. ülése 19 kában.) Akkor azt gondoltam, hogy ezekkel együttműködnöm nem lehet. Hátha ezekkel nem, akkor hol? Láttam, hogy a világ két táborra szakadt. Láttam, hogy az egyik oldalon áll Amerika a maga mérhetetlen gazdasági erejével és hatalmával, a maga tőkés termelésével, a maga elnyomó rendszerével, és láttam, hogy a másik oldalon ott áll a Szovjetunió a szocializmus építésével és figyelembe vettem azt, hogy én itt lakom. Én magyar vagyok és rájöttem arra, hogy semmi esetre sem ott a helyem, hanem itt. (Taps.) Láttam azt, hogy a kapitalista termelési rend, amelynek alapja a profit, amely nem az emberért van, hogyan készül, szinte nyíltan uszít a háborúra. Hallottam atombomba-kísérletekről. Ekkor újból számotvetettem azzal, hol a helyem. Hátha én hitem szerint jó magyar vagyok, csak ott lehet a helyem, ahol a békét építik, ahol az embernek emberhez való közeledését építik. A kormányprogramhoz hozzászólva én nem hivatkozhatom arra, mint egyes előttem felszólalók, hogy a magam és pártom nevében elfogadom, mert én csak a magam nevében fogadom azt el. (Derültség. Nagy taps.) Meg kell mondanom, mert hiányoznék, ha nem mondanám meg, hogy Kádár elvtárs beszélt a népfrontról, amely alkalmas lehet arra, hogy a párthoz nem tartozó, de a szocializmust valló embereket összefoghassa. Azt hiszem, itt is van némi jóvátenni való, mert itt is van rossz örökség. 1945 óta én három népfront-alakításban vettem részt. (Derültség.) Mindegyik népfront-alakítás leginkább csak egy-egy választás levezetésére szólt. No, néha igénybe vették még a népfrontot a begyűjtési rendszer alátámasztására is. De soha nem tudott e^vik népfront sem odáig jutni, hogy rá lehetett volna mondani, bázis a kormány mögött, vagy tömegbázis a szocializmus mögött, mert ez bázis bizony nem volt. Pedig lehetett volna bázis, és szerintem kell is, hogy bázis legyen. Mert ahhoz, hogy magyar népünkben tudatosítsuk azt, hogy a szocializmustól nem félni kell, hanem azt megnyugodva építeni kell, ahhoz valamilyen forma szükséges. Ha tudatosítani akarjuk azt, hogy a szovjet—magyar barátság nem egy párt, vagy főként nem vezető rétegének érdeke, hanem az egész magyar nép érdeke, ehhez is valamilyen keret kell. Elmondom tapasztalatomat. Amikor hoszszú-hosszú szünet után tavaly júliustól újból megkezdtük a képviselői beszámolók tartását, beszéltem kerületem parasztjainak a népfrontról. Ügy látszik, eltaláltam a hangot, mert a gyűlés végén jó néhányan odajöttek hozzám, s azt mondták: hát igaza van, belépünk abba a népfrontba, hol lehet abba beiratkozni. Egészen megdöbbentem és elgondoltam, itt van egy lehetőség a kezünkben, tudunk eredményt elérni, tömegbázist teremteni és nincs rá mód. Mert a paraszt azt nem érti meg, hogy van egy elvont fogalmakból összeállított népfront, ami nála nem érzékelhető. (Derültség.) A paraszt azt érti meg, ha ő be van iratkozva valahova és fizet — akár egy forint, akár két forint — tagdíjat, és kap valami eszmei útmutatást. De talán nem árt alátámasztanom ezt: ennek bizonyos törté'. évi május 10-én, pénteken. 1752 nelmi hagyományai is vannak. Amikor szervezni kezdtük a Kisgazdapártot a Tiszántúlon, a legfőbb fészkeink a 48-as olvasókörök voltak. Ezeknek nem volt országos központja sem, csak a régi függetlenségi 48-as párt és eszmék iránti szimpátia szervezte őket, egy részük még talán ma is megvan. De az alapszabályában benne volt az, hogy a kör tagja lehet mindenki, aki a 48-as eszméket, a magyar nemzeti függetlenséget, az önálló nemzeti bankot stb. magáénak vallja. Minden beiratkozott tag kapott egy alapszabályt, fizetett egy vagy két korona tagdíjat, volt helyiségük, újságjuk, melyiknek hogy. De jellemző, hogy a kunhegy esi választáson a 48-as olvasókörnek az alelnökét kizárták a körből, mert a kormánypártnak korteskedett. (Derültség.) Es így volt ez más vonalon is. En emlékszem rá, volt katolikus népszövetség, amely nem annyira vallási alapokon nyugodott, mert volt égy barátom, aki éppen katolikus pap volt, kérdem tőle, hogy mit csináljátok ti ezt, mert nem egészen vallási dolog. Azt mondja: ha nem csinálnánk, elmennének disznótoros vacsorára, szüreti bálra tihozzátok és az nekünk vallási szempontból is ártana. (Derültség.) Ha mi a népfrontot ki akarjuk építeni, ha a szocializmus mögé tömegbázist akarunk építeni és ha azt akarjuk, hogy a helyünket méltóan álljuk meg itt, ahol vagyunk, a szocializmust építő országok között, meg kell találjuk a népfront kiépítésének is a módját. Mert hiszem azt, hogy a kormány mögé, a szocializmus mögé tömegbázist ennél könnyebben semmi úton sem csinálhatunk, s még talán a falu, a mezőgazdaság szocialista építését is nem kismértékben segítjük elő vele. Persze én nem érzem magam prófétának, hogy ez biztosan így lesz, de próbáljuk meg, hogy ne úgy csináljuk, mint eddig, mert az eddigiekből nem sok eredmény jött ki. Időm lejárt (Derültség.), végezetül befejezném ott, ahol kezdtem. Hitem szerint mindanynyian a forradalmi munkás-paraszt kormány mögé állunk, bizalommal, támogatással és hiszünk abban, hogy a múlt hibáit kijavítva eredményesen, minden magyar boldogulására a szocializmust mindnyájunk részére felépíti. Ehhez kívánunk sok szerencsét és segítséget. (Taps.) ELNÖK: Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet 16.25—16.45.) ELNÖK: Az ülést újból megnyitom. Felszólalásra következik Csikesz Józsefné képviselőtársunk. CSIKESZ JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Miután Kádár elvtárs a munkás-paraszt forradalmi kormány részéről számot adott arról, hogyan dolgozott a kormány megalakulása óta, mit tett az ellenforradalom legvőzése, az ország politikai és gazdasági konszolidálása érdekében, úgy érzem, nekünk, kéoviselőknek, akiket a néo, a munkásosztály, a dolgozó parasztság küldött ide az országgyűlésbe, szintén számot kell adnunk arról, mit tettünk azokban a napokban, amikor a munkáshatalmat az ellenforradalmi erők megtámadták. 129*
