Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1745 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1746 és reakciós tevékenykedésének leverésében. A nemzetgyűlés és a vietnami nép ismeri a magyar nép előtt álló nehézségeket és elismerését fejezi ki a magyar népnek azokért az erőfeszítésekért, amelyeket e nehézségek leküzdésére tesz. A vietnami nép a magyar nép eredményeit úgy tekinti, mint saját sikereit. Ezek a sikerek bátorítják függetlenségéért s az ország egyesítéséért folytatott harcában. A nemzetgyűlés és a vietnami nép nevében teljes sikert kívánok a jelenlegi ülésszaknak, önnek, elnök elvtárs, valamint a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének komoly eredményeket kívánok a szocializmus építéséért és a világbéke megszilárdításáért folytatott harcukban. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Nemzetgyűlése Állandó Bizottságának elnöke Ton Duc Tang." (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, hogy az üdvözlő táviratra küldjön választáviratot az országgyűlés. (Helyeslés.) Kérem a választávirat szövegét felolvasni. GALLO ERNŐ jegyző (olvassa): „Ton Duc Tang elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Nemzetgyűlése Állandó Bizottsága elnökének, Hanoi. A Magyar Népköztársaság most ülésező országgyűlése nevében szívből köszönöm baráti üdvözletét és jókívánságait. A szocialista országok népeinek, közöttük a vietnami népnek a Magyar Népköztársaság iránti politikai, erkölcsi és anyagi segítségben egyaránt kifejeződő szolidaritása döntően járult hozzá ahhoz, hogy népünk gyorsan és eredményesen verte szét az ellenforradalmat és küzdi le annak következményeit. A most ülésező országgyűlés új szakaszt nyit az ellenforradalom maradványainak felszámolásában, szocialista rendünk további építésében és egyben újból hitet tesz a proletárinternacionalizmus, a népek testvérisége, szabadsága, függetlensége és a béke mellett. Forró szeretettel köszöntöm önt, elnök elvtárs, é& a magyar országgyűlés, az egész magyar nép nevében sok sikert kívánok a vietnami népnek az imperializmus ellen hazája egyesítéséért, az egységes, független, szocialista Vietnam építéséért és a békéért vívott harcában. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke." (Nagy taps.) ELNÖK: Az egyöntetű megnyilvánulásból megállapítom: az országgyűlés egyetért azzal, hogy a választáviratot elküldjük a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének. Szólásra következik Z. Nagy Ferenc képviselőtársunk. Z. NAGY FERENC: Azt hiszem, régi parlamenti szokásnak teszek eleget, amikor — miután a baráti országokból érkező táviratokat ismertette a Ház elnöke —, mint soronkövetkező szónok, mindnyájunk, az egész képviselőcsoport, az országgyűlés nevében és a magam részéről is ezért köszönetet mondok. Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon végighallgatott kormánybeszámoló végén Kádár elvtárs szó szerint mondotta: „Meggyőződésem, hogy a magyar országgyűlésnek adott kormánybeszámoló és az efölötti vita lezárja az ellenforradalom utáni féléves kormánymunka szakaszát és az országgyűlés támogatása és bizalma további erőt ad a kormány további munkájához." Ügy hiszem,, nem tévedek, ha azt mondom —i s ezt bizonyítják az eddigi hozzászólások is —, hogy ez a bizalom megvan és a támogatás az országgyűlés részéről meglesz! Jól tudom, hogy ezen a helyen már sok kormánynyilatkozat után hangzott el bizalmi nyilatkozat, támogatás biztosítása. Azt hiszem azonban, nem tévedek, ha azt mondom: merőben más a helyzet, amikor a Kádár-kormány iránt nyilvánítjuk bizalmunkat. Lehet bizalmat nyilvánítani egy kormányzat • elsősorban a végzett munka eredményei alapján is, s lehet más irányból is. Ha most megnézzük az elért eredményeket, a félév munkáját a mérlegelésnél figyelembe kell vennünk, honnan indultunk el. Mert, amit elértünk, talán nem sok, de ha azt nézzük, honnan indultunk el: ez igen sok! Mert miről van szó, tisztelt Országgyűlés?! A puszta megmaradásról volt szó; arról, megmarad-e ez az ország a szocializmus útján a dolgozók Magyarországának, vagy minden elvész, amit annyi küzdelemmel felépítettünk. Megmaradtunk — és ez kétségtelenül érdemünk! A kormány programjának sarkalatos pontja a testvéri, szocializmust építő országokkal, de legfőképpen a szocializmus legfőbb őrével, a Szovjetunióval való baráti jó viszony. Tisztelt Országgyűlés — ez döntő magyar kérdés. Nem lehet tértől és időtől elvonatkoztatva megítélni egy-egy helyzetet. Mi, akik itt élünk, vagy őszinte és jó barátságban élünk a Szovjetunióval, vagy sohasem megyünk előre. És mert megvan az az adottságunk, amely utunkat világosan megszabja, nyilvánvaló, hogy nem lehet más utunk, mint a szocializmus építése. Ha végignézünk ezeréves történelmünkön, ezer év tengernyi küzdelmén, a magyarság keserű sorsán, még azoknak is —. akik mondjuk nem párttagok, nem vallják magukat szocialistáknak —' meg kell állapítaniuk: a magyar jövő biztonságának, a magyar boldogulásnak útja a mi adott helyzetünkben csak egy lehet: a szocializmus útja! (Helyeslés.) És tisztelt Országgyűlés! Ez nem pártügy és nemcsak a párttagok ügye, és nemcsak a kommunisták ügye. Ez minden magyar ügye máma, és ha a jövő feladatait elénk vázoljuk, hogy mi legyen a mi utunk a jövőben, csak egy lehet: akár a párton belül van egy törvényhozó, egy közfunkcionárius — egy lehet az útja, egy lehet a tennivalója a maga körében, a maga módján, a maga tehetségéhez mérten, tudatosítani kell magyar népünkkel azt, hogy egyetlen utunk a szocializmus útja, egyetlen biztonságunk a Szovjetunióval való őszinte barátság útja. (Nagy taps.)