Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-34
1735 Az országgyűlés 34. ülése 19 bányászok mellett az üzemek dolgozói is napról napra növelik termelésüket. Mezőgazdasági vonalon is nőnek a teljesítmények. Termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságunk a tavaszi munkák időben való elvégzésével bizonyította be a kormányhoz való hűségét. Tízezer holddal több tavaszi vetés van megyénkben, mint az elmúlt évben. Nagy a kedv a szőlő- és a gyümölcstelepítés iránt is. Az adófizetésben is az első negyedévi tervünket száz százalék felett teljesítettük. Huszonegy új termelőszövetkezet alakult, amely megkezdte újból a szocialista nagyüzemi gazdálkodást. Az ellenforradalom ellenére megyénkben 83 termelőszövetkezet működik, 62-t nem tudtak feloszlatni az ellenforradalmárok, sok helyen kaszával, kapával védték meg a szövetkezeteket. (Taps.) Dolgozó parasztságunknak nagy megnyugvására volt a tizes törvényerejű rendelet, amely a földkérdést rendezte. Az ellenforradalmi erők újabb támadást kíséreltek meg és követelték vissza az ősi földet. Barcza ismét megjelent, de most már a járási tanácshoz nyújtotta be 600 hold földje visszaigénylésének kérelmét. (Derültség.) Tanácsaink megakadályozták, hogy az illetéktelenek földhöz jussanak. Az úgynevezett Szabad Európa-Rádió és az imperialista körök azzal vádolják a forradalmi munkás-paraszt kormányt, hogy túl szigorú, s hogy Magyarországon letartóztatások vannak. Nekem az a véleményem, hogy teljes szigorral kell eljárni a kormánynak azokkal szemben, akik népi demokráciánk ellen törnek, s a Rusznyaiakkal és hasonlókkal még sokkal keményebben, mint eddig! (Közbeszólások: Helyes! Taps.) A forradalmi munkás-paraszt kormány legfőbb célkitűzése a szocializmus építése, s minden intézkedése a munkásosztályt és hatalmát erősíti — akár tetszik ellenségeinknek, akár nem. Hazánkban proletárdiktatúra van, s a proletárdiktatúrának érvényesülnie kell és érvényesülni is fog, akár tetszik az ellenségnek, akár nem. A forradalmi munkás-paraszt kormány a parasztsággal szövetséges munkásosztály és a dolgozó magyar nép kormánya, minden intézkedése a dolgozó nép érdekében történik. Kádár elvtárs beszámolójában meghatározta feladatainkat az elkövetkezendő időben. Elvtársak! Mind a termelés, mind a népgazdaság helyreállításában igen-igen nagy munka vár ránk, s ezt nekünk elő kell segítenünk, be kell gyógyítanunk az ellenforradalom okozta sebeket. Minden erőnket erre kell összpontosítanunk. Éppen ezért helyeslem az országgyűlés megbízatásának a meghosszabbítását. Elvtársak! Minden erőnkkel szeretett hazánk felvirágoztatásán és a szocializmus építésén kell dolgoznunk, éppen ezért a Kádár elvtárs beszámolójában elmondottakkal teljesen egyetértek, azokat helyeslem és örömmel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést délután 3 óráig felfüggesztem. (Szünet 13.13-tól 15.02-ig.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik Gáspár Sándor képviselőtársunk. 7. évi május 10-én, pénteken. 1736 GÁSPÁR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Kádár János elvtárs, a Magyar Népköztársaság miniisztertanácsának elnöke beszámolt tegnap az ország színe előtt a forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységéről, arról, hogy megalakulásától napjainkig milyen munkát végzett, majd ismertette az ország előtt álló feladatokat. A forradalmi munkás-paraszt kormány rövid, alig több mint féléves fennállása óta olyan történelmi jelentőségű tettet vitt végbe, ami dicsőségére válik nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi munkásmozgalomnak is. A forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt nevéhez fűződik az ellenforradalmár összeesküvők felett aratott győzelem. Nevükhöz fűződik a munkáshatalom léte, a magyar munkásosztály évtizedes, áldozatos munkával megteremtett vívmányainak megtartása. Fennmaradt a munkáshatalom nálunk Magyarországon, mert dolgozó népünk legjobb fiai még idejében felismerték az ellenforradalmi támadás és a párton belüli árulás összefüggéseit. Felismerték, hogy Nagyék és Losonczyék politikája a munkáshatalom feladásához, a kapitalista restaurációhoz vezet. A felismerést tett követte. A párt, a kormány, a gyorsan ocsúdó munkásosztály egyre szélesebb rétegeinek támogatásával szembeszállt a néphatalom minden rendű és rangú ellenségével. Leleplezte a „nemzeti", „demokrata", „munkás" és egyéb, félrevezetést célzó elnevezések és jelzők mögött meghúzódó igazi osztálytartalmat. Fennmaradt a munkáshatalom, mert megmentette a nemzetközi munkásszolidaritás együttes ereje. Az a nép, amely a világon először teremtette meg a munkások és parasztok államát, elküldte hozzánk fiait és katonáit, hogy vérük hullatásával is segítsék megvédeni Magyarországon a munkáshatalmat. A magyar és a nemzetközi reakció nem meggyőzően, de nagy hangerővel azt próbálja bizonyítani, hogy Magyarországon a munkásosztály, a dolgozó nép nem akarja a szocializmust, a munkásihatalmat, a proletárdiktatúrát. Azt próbálják bizonyítani, hogy a munkások kéltek fel, ragadtak fegyvert októberben a munkáshatalom ellen. Ebben az állításban a gazságnál csak az ostobaság nagyobb. Mint ismeretes, az október 23-át követő napokban a munkások nemcsak hogy nem támogatták az ellenforradalmat semmilyen vonatkozásban, hanem cselekvésre, beavatkozásra készen várták a hívó szót és jó osztály ösztönnel érezve a veszélyt az üzemek többségében, a gyárak védelmére öntevékenyen megszervezték a fegyveres őrségéket. Soha nem tudott volna kibontakozni az ellenforradalom, ha a munkásokat és vezetőiket is nem csapja be Nagy Imre, ha a munkások nem Nagy Imre, a kommunista miniszterelnök szájából hallják, hogy dicsőséges nemzeti szabadságharc van kibontakozóban. Jobban tudtak volna tájékozódni, előbb felismerték volna az események jellegét. Megdöbbenéssel hallgattuk tegnap Dobi elvtársat, amikor elmondotta, hogy Nagy Imre tárgyalt Dudással, Maiéterrel és készült tisztelegni Mindszentyhez. Nagy Imre fordult a külföldi 128*
