Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1737 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1738 újságírókhoz, fordult a világhoz és végül az ENSZ-hez. Nem hullott volna anmyi könny és aninyi vér, nem égetné annyi bánat sok anya szívét gyermekéért, szeretteiért, akik a világon kóborolinak, ha Nagy Imre október 24-én a munkásokhoz, a honvédséghez és a rendőrséghez fordult volna. Ha Nagy Imrééknek más bűnük nem is lenne, csak az, hogy összekeverték a frontokat, ez is megbocsáthatatlan. Ha sikerült is az ellenforradalomnak Nagy Imréék segítségével egyidőre elhomályosítani a dolgozók tisztánlátását, jelentős tömegbázisuk a munkások között egy percig sem volt. Az tagadhatatlan, hogy a munkások sok vonatkozásban elégedetlenek voltak a régi vezetés által elkövetett hibák miatt. Elégedetlenek voltak, mert életszínvonaluk néhány évben nem alakult megfelelően, mert a megengedettnél nagyobb volt a teher, a túlzott iparosítás és az ipari beruházások következtében. Elégedetlenek voltak a munkások azért is, mert az üzemek, bányák vezetésében nem érvényesült eléggé elképzelésük, javaslataik, észrevételeik nem mindig tahilt >',• meghallgatásra. Akik azonban a munkások múltbeli hibák miatti elégedetlenségből azt a következtetést vonják le, hogy a magyar munkásosztály a szocializmus, mint társadalmi rend ellen volt, azok nagyon tévednek. Akik ilyen következtetést vonnak le, miért nem próbálták meg megbízottaik on keresztül október végén a csepeli vasmunkásoknak javasolni, hogy adják vissza a gyárat Weiss Manfrédnek. Miért nem javasolták a MÁVAG dolgozóinak, hogy ifjú Horthyt hívják vissza a gyárba igazgatónak? Miért nem javasolták az imperialista ügynökségek az általuk összetákolt különböző forradalmi bizottságokon és tanácsokon keresztül a bányászoknak, a vasasoknak, hogy fogadják el herceg Eszterházyt, Mindszentyt, vagy éppen Takách-Tolvayt miniszterelnöknek? Nemi ezt tették, mert ők is tudták, hogy mi lett volna a válasz. Leplezték, álcázták a néphatalom elleni támadás osztályjellegét. Még Maiétert is mint kommunistát próbálták elsütni. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben, hónapokban sok munkás szakszervezeti küldöttség járt nálunk Magyarországon. Munkástestvéreink elmondták nekünk, hogy a magyar események jellege náluk már az első órákban nyilvánvaló volt, bár az események hiteles történetét nem ismerték, de a reakciós erők megnyilvánulásaiból következtettek arra, hogy Magyarországon nem nemzeti forradalom, nem szabadságharc, hanem a munkáshatalom elleni ellenforradalomról van szó. Ezt mondották a brazil vasutasok, a skót bányászok, a francia vasasok. Franciaországban olyan dolog történt, amire a több mint egy évszázados múltra visszatekintő francia munkásmozgalomban sem volt példa, nevezetesen az, hogy a tőkések maguk akartak szolidaritási sztrájkot szervezni a magyar szabadiságharc megsegítésére. Ez megérttette a francia munkásokkal, hogy Magyarországon miről van szó. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Hazáinkban a munkáshatalom további erősítése jelentős feladatokat hárít a szakszervezetekre. A szakszervezeteknek ma már minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy ellássák a szocializmus építésében rájuk háruló felelősségteljes feladatokat. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány minden feltételt biztosít ahhoz, hogy a szakszervezeteken keresztül is érvényesüljön a munkásosztály akarata a hatalom gyakorlásában. Biztosítva van az is, hogy a munkásosztály érdekeinek védelmét az eddiginél sokkal hatékonyabban el tudják látni a szakszervezetek. Ma már van a szakszervezeteknek nálunk Magyarországon olyan politikai és társadalmi súlyuk, amely megilleti az uralkodó osztály, a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetét. Az élet-, a munkakörülményeket érintő minden kérdésben érvényesíthetik elképzeléseiket a társadalmi és az egyéni érdek együttes szem előtt tartásával. Az ellenforradalom a hosszú évtizedes tradíciókkal rendelkező magyar szakszervezeteket is igyekezett szétzúzni, szervezetileg bomlasztani, eszmei, ideológiai zűrzavart teremteni a szakszervezetek és a munkásosztály soraiban. Célja az volt, hogy a szakszervezetek szétforgácsolásán keresztül is megbontsa, aláássa a munkásegységet, a szakszervezeteket, szembeállítsa a munkásosztályt a proletárdiktatúra vezető pártjával és az állammal. Az elmúlt fél év azt mutatja, hogy sikerült kivédeni az ellenforradalom támadásait, sikerült megőrizni a munkásosztály és a szakszervezet egységét és ma a szakszervezetek mindent megtesznek a munkáshatalom erősítéséért, a párt és a kormány politikájának megvalósításáért. Az elmúlt fél év azt bizonyítja, hogy helyes útan járunk, a párt és a kormány politikája a magyar nép érdekeit szolgálja. Ezért a szakszervezetek minden be» folyásúikat latbavetik, hogy a szervezett munkásokat és az összes dolgozókat mozgósítsák az előttünk álló feladatok megoldására. Az előttünk álló gazdasági feladatok megoldása szempontjából igen jelentős, hogy tiszta helyzetet teremtsünk a szocialista munkaverseny és a teljesítménybér-rendszer tekintetében is. Ami a szocialista munkaversenyt illeti, nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a szocialista munkaverseny nálunk, Magyarországon nem jár semmi haszonnal. A szocialista munkaversenynek igen nagy érdeme van abban, hogy az elmúlt évek során jelentősen fejleszteni tudtuk termelő erőinket, állandóan növelni tudtuk a nemzeti jövedelmet, növelni tudtuk a társadalmi gazdagságot. A dolgozók aktivitásának kibontakozása tekintetében is jelentős szerepet játszott a szocialista munkaverseny. A szocializmus építésének tüzében a szocialista munkaversenyben kovácsolódtak ki a magyar munkásosztály soraiból olyan dolgozók, mint Loy Árpád és a többi szocialista munka hőse, Pioker Ignác, akikre büszkén tekint a magyar munkásosztály. (Taps.) Hiba lenne persze azt állítani, hogy a szocialista munkaverseny mentes volt minden hibától. Volt a szocialista munkaversenynek rengeteg nemkívánatos vonása, ettől kell megszabadítani a szocialista munkaversenyt és jobban kell szervezni, mint eddig. A szocialista munkaverseny legfőbb hibája az volt, hogy nem mindig