Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-34
1733 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1734 zeten és az egyetemen belül meghúzódó reakciós erőkkel és a nagybudapesti munkástanáccsal. A veszprémi börtönt újból feltöltik, de most a bűnözők helyett kommunistákkal, igaz hazafiakkal és a népi demokráciához, a szocializmus építéséhez hű, a dolgozó nép érdekeiért tevékenykedő emberekkel. A börtönből nem hiányoznak egyszerű tsz-elnökök, községi tanácselnökök és VB-titkárok sem. Az ellenforradalmi erők a legdühödtebb támadást a párt ellen irányítják és a tanácsok ellen. Október 28-tól november 5-ig megyénkben 328 VB-elnököt, illetve titkárt távolítanák el. Megkezdődik a különböző pártok szervezése, és a megyei pártbizottság vagyonát lefoglalják és kiosztják a megalakult új pártok között. Megyénkben ezen időszak alatt 68 termelőszövetkezet oszlott fel. amelyből 49-et erőszakosan oszlattak fel. November 4-én délután 2 órakor kezdődött volna a börtönben levő igaz hazafiak, kommunisták kivégzése (Kossá István: De előtte már meggyilkolták az egyik elvtársat!), ami azért nem vált lehetővé, mert Kádár János elvtárs vezetésével megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány és a szovjet csapatokat felkérte az ellenforradalom leverésére. November 4-én nagyot dobbant a szívünk. Ezt a napot soha sem felejtjük el. A forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása a magyar történelemben aranybetűs ünnep lesz. Ha november 4-én a munkás-paraszt kormány meg nem alakul, és a szovjet csapatok nem segítenek az ellenforradalom leverésében, akkor ma itt nem ülésezünk, hanem közülünk sokan jeltelen sírokban pihennének, és a magyar munkások, parasztok és értelmiségiek nyakára telepedtek volna a magyar nép ellenségei, a tőkések, a földesurak, s megkezdődött volna Magyarországon a régi tőkés úri rendszer. Magyarország újból a hárommillió koldus hazája lett volna. De a Szovjetunió hős fiai másodszor is felszabadítottak bennünket. Sohasem fogjuk elfeledni a Szovjetuniónak ezt a segítségét, és azoknak a hős szovjet katonáknak, akik életüket áldozták szeretett hazánkért. November 4-én a Veszprém felszabadításáért meginduló szovjet csapatokat, amelyek fehér zászlóval jöttek, az éEenforradalmárok gyilkos tüze fogadta. November 5-én általános támadást indítottak a város 16 pontjáról a szovjet csapatok ellen. A megyei pártbizottság épületét megtámadták, ahol a pártbizottság ülést tartott és tárgyalt a termelés megindításáról s az ellátás megszervezéséről. Ekkor gyilkolták meg Kiss Lajos elvtársat, a megyei pártbizottság munkatársát és sebesítették meg Vándor elvtársat, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztály vezetőjét. Az ellenforradalmárok tornyokból és háztetőkről gyilkos tüzet zúdítottak a felszabadító szovjet csapatokra. November 4-én és 5-ón a Szovjetunió hős hadserege fegyveresen zúzta szét az ellenforradalom erőit megyénkben is s ezzel másodszor adta vissza szabad életünket. A magyar dolgozók feje felől elhárult a fasizmus veszélye, és újra megteremtődött annak a lehetősége, hogy emberi módon éljen a munkás, a paraszt, a nép érdekében, a imúlit hibáit kijavítva formálódjon az élet. Az új helyzetnek megfelelően a megyei ellenforradalom vezérkara a nagybudapesti központi munkástanács útmutatása alapján dolgozza ki taktikáját, amely a következőkből áll: Tovább szítani a sztrájkhangulatot. Különböző követeléseket gyártanak, hangulatot teremtenek a szovjet csapatok ellen, nem ismerik el a Kádár-kormányt, s szervezik a hatalom békés viszonyoknak megfelelő átvételét a munkástanácsokba befurakodott reakció segítségével. Bojkottálni mindent, ami a Kádár-kormánytól ered. Előkészíteni az ellenforradalmi sajtó megjelenését, továbbfolytatni a kommunisták elszigetelését, üldözését a sztálinista—rákosista jelszó ürügyén. Továbbfolytatják a termelőszövetkezetek feloszlatását. Megyénk negyven községében ott ülnek az elilenforradalmárok a tanácsházán. A Bakonyban több helyen fegyveresen fenyegetik meg a termelőszövetkezeteket és a községi tanácsokat. Megalakítják a veszprémi munkástanácsot, amely üzemről üzemre járva továbbszervezi a sztrájkot, és mérhetetlen károkat okoznak népgazdaságunknak, s napról napra közelebb kerül az infláció veszélye. A forradalmi munkás-paraszt kormány határozott intézkedései, s ezeknek betartása napról napra nagyobb csapást mér az ellenforradalmárokra. Az ellenforradalmárok a hazaáruló Nagy Imre időszakában elszoktak attól, hogy a kormány kiadott intézkedéseit be is kell tartani. A forradalmi munkás-paraszt kormány feloszlatta a budapesti központi munkástanácsot, a hivataloknál és egyéb szerveknél alakult munkástanácsokat. Ez a határozat komoly lépés volt előre, és megkezdődött az ellienforradalmi erők elszigetelése. Az ellenforradalmárok mindent elkövetnek a további zavarkeltés érdekében. December 6-án még sikerül egy kisebb tüntetést szervezni Veszprémben. A munkások, parasztok egyre jobban ismerik fel, hogy félre lettek vezetve, s újból megindul az élet a megyében. A párt- és a tanácsszervek komoly munkát végeznek ebben az időszakban. Alakulnak a pártszervezetek, megtisztulnak a tanácsok az ellenforradalmi elemektől. Napról napra nő azok száma, akik egyetértenek és helyeslik a Kádárkormány intézkedéseit. Egymásután állnak munkába üzemeink munkásai és bányászaink. Folyik az üzemi munkástanácsok megtisztítása az ellenforradalmi elemektől. Megindul újra a termelés és napról napra újabb és újabb üzemek érik el a szeptemberi termelési szintet. Megyénk hős bányászai úgy a középdunántúli, mint a várpalotai szénbányászati trösztnél elérték a szeptemberi széntermelést, amelyért dicséret illeti őket. (Taps.) A forradalmi munkás-paraszt kormány tekintélye napról napra nő, hozott intézkedései és azok valóraváltása az egész magyar dolgozó népet érintik. A kemény intézkedések nem tetszenek és nem tetszettek az ellenforradalmároknalk, de tetszettek és tetszenek a dolgozóknak. Megyénk dolgozói, munkások és parasztok a termelés frontján is megmutatták a forradalmi munkás-paraszt kormányhoz való hűségüket. A
