Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1717 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1718 lyen körülmények között a néphadsereg harcolhatott volna, különösen október 28-ig. Kádár elvtárs tegnapi beszédében az elismerés hangján szólt a karhatalom tevékenységéről. Ezt a megbecsülést fejezte ki az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete, amelyben a karhatalmisták dolgozó népünk elismerését látják és azt, hogy az államvezetés megbecsüli őket. Engedjékmeg, hogy azt mondjam: a népi hatalom tűzkeresztségen átesett karhatalmista tisztjeinek ezrei az egyik biztosítékát jelentik annak, hogy hazánkban többet nem lesz október 23! (Taps.) A tanulság a hadsereg számára is ugyanaz, ami egész dolgozó népünk számára; az tudniillik, hogy a hatalom kérdésében nincs helye vitának, mérlegelgetéseknek és aggályoskodásoknak, hogy parancsra, vagy parancs nélkül, de fegyveresen meg kell semmisíteni mindazokat, akik kezet emelnek a nép hatalmára. (Taps. — Felkiáltások: Ügy van!) Az újjászervezett hadsereg vezetése arra neveli a néphadsereget, hogy a népi hatalom kormányának minden parancsát hajtsa végre. Ugyanakkor az ellenforradalom arra is megtanított bennünket, hogy ha ellenséggel találjuk magunkat szemben és nincs parancs, járjunk el osztályöntudatunk és a néphez való hűségünk alapján, és parancs nélkül is meg kell semmisíteni az ellenséget. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Továbbra is a népi demokráciák fegyveres erőivel való testvéri barátság szellemében, és mindenekelőtt a hős Szovjet Hadsereggel való fegyverbarátság és elvtársi szeretet szellemében kell nevelni hadseregünket, mert a Szovjet Hadsereg bebizonyította ezekben a napokban is — ugyanúgy, mint egész története folyamán —, hogy hű és igaz barát, áldozatot vállalva is segítségére siet a bajbajutottaknak. (Taps.) Ettől a példaképtől tanulni — becsület ügye! Tisztelt Országgyűlés! Kádár elvtárs, a kormány elnöke tegnap beszélt a varsói szerződésről is, amelynek éppen ezekben a napokban van második évfordulója. A varsói szerződéssel kapcsolatban ismeretes, hogy ennek megkötésére csak akkor került sor, amikor az amerikai imperialisták vezetésével, irányításával már létrehozták Európában az északatlanti tömböt. Akkor került sor ennek a szerződésnek a megkötésére, amikor létrehozták Távol-Keleten az úgynevezett SEATO-t, amikor már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az imperialisták változatlanul tovább építik a katonai támaszpontokat a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül. Akkor került sor ennek a szerződésnek a megkötésére, amikor az imperialisták elutasították a Szovjetunió kormányának azt a javaslatát, hogy a Szovjetunió kormánya belép az északatlanti paktumba, hogy ezzel valóban bizonyítható legyen: ez a paktum békés, védelmi jellegű, amint ezt az imperialisták saját magukról állítják. Az imperialisták támadási szándékát azóta is egész sor új tény mutatja. Gondoljunk csak — elvtársak — a nyugatnémet hadsereg felállítására, az Európában állomásozó amerikai és angol hadseregek atomfegyverrel való felszere- j lésére, a nyugatnémet hadsereg atomfegyverrel I való felfegyverzésének tervére. Azt hiszem — elvtársak —, hogy ilyen körülmények között helyes az a kijelentés: létérdekünk — és a népi demokratikus országoknak létérdeke —, hogy a varsói szerződésben tömörülve közös erőfeszítéssel biztosítsuk nemzeti függetlenségünket, népi hatalmunkat, közös erőfeszítéssel utasítsuk viszsza az imperialisták fegyveres agresszióját. Ha valakinek kételyei lettek volna azelőtt az imperialisták valódi szándékait illetően, azokat fel kell hogy világosítsa az imperialisták szerepe a magyarországi ellenforradalom szervezésében és vezetésében éppenúgy, mint az angol és francia imperialisták szerepe az Egyiptom elleni támadásban. A mi számunkra teljes mértékben világos, hogy függetlenségünk megvédése nélkül nincs népi hatalom hazánkban, hogy függetlenségünket és népi hatalmunkat pedig csak közösen, a szocialista tábor országaival együtt, s mindenekelőtt közösen a Szovjetunióval és a szovjet hadsereggel tudjuk megvédeni. Magyarország kis ország, lakosságának száma nem éri el a tízmilliót. Az imperialisták szervezett és szövetkezett erejével szemben függetlenségünket és népi hatalmunkat csak saját magunk megvédeni — elvtársak — nem tudnánk. Ezt beismerni, tisztelt országgyűlés, nem gyengeségünk beismerése, mert nem vagyunk gyengék. A mi erőnk éppen abban van, hogy tagja vagyunk a nagy szocialista tábornak. A szocialista tábor ereje a mi erőfeszítéseinkkel együtt az egyetlen biztosítéka függetlenségünk és népi hatalmunk további megvédésének. A varsói szerződés november 4-én történelmi próbát állott ki, amikor a forradalmi munkásparaszt kormány kérésére, de a szerződésben vállalt kötelezettsége alapján is a szovjet hadsereg leverte az ellenforradalmi próbálkozást hazánkban. Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, nem fog kardcsörtetésnek hallatszani, ha azt jelentem ki, hogy a szocialista tábor katonai ereje olyan erőt képvisel, amely puszta létével is féken tudja tartani az imperialista háborús szándékokat, vissza tudja puszta létével is utasítani a provokációkat. Egész további fejlődésünk feltétele az, hogy egyenrangú félként, szilárdan tartsunk ki a szocialista táborban, hogy erősítsük a magunk frontján ezt a tábort, éppen azon keresztül elsősorban, hogy leszámolunk az ellenforradalomnak az írmagjával is. Az ellenforradalmárok, tisztelt elvtársak, maguk is felismerték, hogy nem dönthetik meg addig népköztársaságunkat, amíg tagja vagyunk a szocialista tábornak és a varsói szerződésnek. Nagy Imrééknek áruló szerepét az is bizonyítja, hogy az ellenforradalom szolgálatában törvénytelenül, alkotmányellenesen felmondták a varsói szerződést, és az úgynevezett semlegességet deklarálták. Ezzel a semlegességgel kapcsolatban hadd mondjam meg, hogy ez úgy nézett ki — ez a semlegesség —, hogy rögtön, kijelentése pillanatában egyet jelentett az imperialista táborba való átállás bejelentésével, minthogy nem is jelenthetett mást. És ezt a nyugati sajtó a nagy elismerés hangján nyugtázta is Nagy Imrének. A Nagy Imre-féle semlegesség csalárd rásze-