Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1707 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1708 ban „azon munkálkodnak", hogy saját érdekükben aknázzák ki csakugyan meglevő és jelentős gazdasági nehézségeinket, amelyeket nemcsak a régi vezetés gazdaságpolitikai hibái, hanem sokkal inkább éppen ők, az ellenforradalmárok idéztek elő. Azon „fáradoznak", hogy minél jobban megnehezítsék számunkra e gazdasági nehézségek leküzdését. Ezért fontos, hogy minden, hazáját szerető magyar ember, minden, a népi demokráciához hű dolgozó most azon igyekezzék, hogy rejtett tartalékaink gyors feltárásával és minél teljesebb mozgósításával elősegítse a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését, a gyárak, vállalatok rentabilitásának fokozását. Kádár János elvtárs, a forradalmi munkásparaszt kormány nevében több igen fontos gazdasági rendszabályt jelentett be. Pártunk Központi Bizottsága mélységesen meg van győződve arról, hogy ezekre a gazdasági intézkedésekre gazdasági nehézségeink leküzdése céljából, tehát dolgozó népünk jól felfogott érdekében okvetlenül szükség van. Az ellenséges hírverés és a belső reakciós erők bizonyára ismét arra törekszenek majd, hogy félremagyarázzák ezeket az intézkedéseket. A kommunisták részére nincs más út, mint feltárni és megmutatni helyzetünket és fejlődésünk, eddigi eredményeink fényében megmagyarázni intézkedéseink szükségességét és helyességét. Az MSZMP egész tagsága és az őket körülvevő dolgozók helveslik s támogatják a kormány gazdasági intézkedéseit, mert azok össznépi érdeket szolgálnak. Amikor most a forradalmi munkás-paraszt kormány és a párt a gazdasági nehézségek leküzdésére mozgósítja a tömegeket, ugyanakkor arra is ügyelnünk kell, nehogy forradalmi éberségünk a iövőben egy pillanatra is lankadjon. Sohase feledjük, hogy az ellenség nem alszik, még sokan lesik az alkalmat, hogy árthassanak ügyünknek. Az országgyűlésnek október óta ezen az első ülésén szólnom kell arról is, tisztelt képviselő elvtársak, hogy az országgvűlés tagjai, az országgyűlési képviselők alig néhány kivétellel ebben az ellenforradalom által felkavart országban szilárdan és becsülettel megálltak a helyüket. (Helyeslés.) Hűek maradtak népünkhöz, a munkáshatalomhoz, a proletárdiktatúrához. Ilven véres, zűrös, a rendes dolgozó emberek közül is annvi sokat megzavaró események az országgyűlés alig egy-két képviselőjét rendítették meg. Az a néhány lemondás, amit az országgyűlés elnöke ismertetett, csak még jobban aláhúzza az előbb mondottakat. Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy Kádár János elvtárs részletesen kifejtette, nagvok és nehezek, de megoldhatóak az előttünk álló gazdasági feladatok. Az országgyűlés és valamennyi képviselőtársam legfontosabb feladata most, hogy újjászervezett harcos pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával e feladatok megoldására vezesse dolgozó népünket. Népünk már nem egyszer tanúbizonyságot tett hatalmas alkotó erejéről. Ezzel az erővel az előttünk állónál sokkal nagyobb feladatok megoldására is képes. Ezért egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy közös erővel, a nép erejével le tudunk küzdeni minden nehézséget, sikeresen építjük és felépítjük szeretett hazánkban a szocializmust. (Taps.) A Népköztársaságunk további fejlődésének irányt szabó kormánynyilatkozatot helyeslem és mind a magam nevében, mind pedig pártom, a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Péter János képviselőtársunk. « PÉTER JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Szeretnék mindenekelőtt hangot adni annak a mély megilletődésnek, amely mindannyiunk szívében élt tegnap, amikor először átléptük az országház küszöbét és amelyet érzünk ma is mélyen szívünkben, gondolkodásunkban, amikor az ellenforradalom őrült és véres eseményei után az országház első ízben tud együtt foglalkozni a magyar nép ügyével, gondjával, reményeivel. Megható emberi közelségbe hozta hozzánk a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke azoknak az őrült és tragikus napoknak az élményeit és emlékeit, amelyeket ő itt a parlament épületében élt át. Mi, akik vidékről vagy Budapestről figyeltük aggódva az eseményeket és gondoltunk a parlament épületére, napról napra, szerettünk volna várni és kapni intézkedéseket, útmutatásokat, amelyek a vérontás és a zűrzavar eseményei között gátat vetnek a gonoszságnak és utat mutatnak az eligazodásban. Ehelyett nemcsak, hogy nem kaptunk semmi biztató szót, hanem ajtót-kaput nyitottak az innen elhangzott megnyilatkozások a gonoszság áradatának és innen, az országház épületéből áradt szét egy csoport zavartkeltő megnyilatkozása, amely csoportról nem lehet tudni, hogy gonoszsága vagy ostobasága volt-e időnként nagyobb. Ez csak növelte az egész országban dúló veszélyt. Az Elnöki Tanács elnökének ez a nagy emberi dokumentuma megható emberi közelségbe hozta azoknak a napoknak tragikus élményét. És ez a megnyilatkozás a háttere annak az elemzésnek, annak a beszámolónak, amellyel a minisztertanács elnöke számot adott nekünk az elmúlt hat hónap kormányzati eseményeiről és arról a helyzetről, azokról a problémákról, amelyekben élünk még ma is. E referátum megfogalmazása nemcsak mértéktartó volt, hanem páratlanul szerény is minden öntudatossága mellett. De miközben mi hallgattunk, összehasonlításokat is tettünk, összehasonlításokat amaz állapotok között, amelyek novemberben Budapesten és az ország különböző tájain voltak és a mostani viszonyok között: a termelésben, munkában, gazdasági életben akkor látott zavarok, pangáisok, bénulások és a munka, a termelés mostani üteme között : a szellemi zűrzavar akkori állapota — amelyben olyanok, akiknek a tisztánlátást kellett volna szolgálniuk, íróink egy része, szintén a szellemi zűrzavart és az érzelmi zűrzavart fokozták — és a tisztánlátás mostani foka között. Ha összehasonlítást tettünk az akkori társadalmi zűrzavar, az állandó ellenforradalmi provokációk új és új megújulásának veszélye és a mai, sok vonatkozásban feloldódott, felszabadult rend kö-