Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1709 Az országgyűlés 34. ülése 1957 zött, akkor azt éreztük tegnap és azt érezzük ma, hogy mérhetetlen az az út, amelyet abból a mélységből, ahová a nemzetközi reakció taszított bennünket, megtettünk és feljutottunk mostani viszonyaink közé. Mérhetetlen nagy ennek a félesztendőnek az útja. És jól tudjuk azt, hogy ennek az útnak kezdetén alig néhányan láttak tisztán, alig néhányan tudtak bátran cselekedni, dönteni. Tudjuk azt, hogy voltak helyzetek, amikor a Kádár-kormány szinte legyőzhetetlennek látszó akadályok előtt volt. Tudjuk, hogy néha a perspektívátlanság az országban olyan mindent átfogó volt, hogy a legbátrabbak is csüggedeztek. S tudjuk, hogy éjt nappallá tevő munkára volt szükség ahhoz, hogy a vezetés elérje nálunk azokat az eredményeket, amelyek között vagyunk. Miközben a mértéktartó, szerény és öntudatos mondatokat hallottuk, közben meg kellett tennünk ezt az összehasonlítást. És azok felé, akik ilyen bátran tudtak dönteni, irányt mutatni, a partban és az állam élén a vezetést meghatározni, azok felé mindannyiunk nevében forró köszönetet kell kifejeznünk. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! Mostani működésem területén az elmúlt hónapok alatt számos külföldi vendéggel volt alkalmam beszélgetni. Hozzánk érkezésük első órái, tapasztalatai után legelső megjegyzése legtöbb külföldi vendégünknek az volt, hogy az élet normalizálódása az országban, a termelésben és az emberek gondolkodásában meglepően gyors ütemű, sokkal gyorsabb ütemű, mint amilyet bármilyen, irántunk barátságot, bizalmat érző vendégünk fel tudott volna tételezni. És ennek oka a vezetés mellett, a vezetés szilárdsága mellett az is, hogy az elmúlt 12 esztendő mégis szilárd alapokat rakott le nemcsak a politikai, gazdasági életben, hanem az emberek gondolkodásában is. És az a siker, amit az ellenforradalom Magyarországon a belső és külső reakciós erők segítségével elért, az a siker, bármilyen tragikus sebeket ütött az életünkön, bármilyen nehezen gyógyuló sebeket hagyott maga után, bizonyos tekintetben mégis csak látszatsiker volt. Nem volt igaza a nemzetközi reakció propagandájának, amikor azt állította, hogy a magyar nép zömében a szocializmus ellen fordult. Nem volt igaza, mert ha igaza lett volna, bármilyen szilárd vezetéssel sem lehetett volna a normalizálódásnak ezt a gyors ütemét elérni az országban, amit a párt és a kormány elért. Nem volt igaza az ellenforradalom és a nemzetközi reakció propagandájának abban, hop" » magyar nép széles rétegei a Szovjetunió ellen fordultak. Ha igaza lett volna a nemzetközi reakció eme hazug állításának, akkor nem nőnének ki ilyen spontán városokban, falvakban, üzemekben a magyar—szovjet baráti körök és nem követelnék rajtunk egyre inkább ennek a barátsági ügynek a további ápolását, kereteinek kialakítását, akkor a magyar—szovjet barátságnak nem lennének ilyen megható és spontán megnyilatkozásai az ország egész területén. A siker, a normalizálódásnak ez a gyors • üteme azért van, mert az elmúlt 12 esztendő komoly eredményeket ért el és azért van, mert a nemzetközi reakció sikerének arányai, bármilyen tragikus sikereket ért is el hazánkban, mégis csak látszatarányok voltak. És amint a miniszter, évi május 10-én, pénteken. 1710 tanács elnökének beszámolója mondta, a baráti országok segítsége jelentős és döntő tényező volt ebben. Ahogy gazdasági és politikai téren, ugyanúgy kulturális téren — amint a technikai lehetőség erre megnyílt — a segítségek egész sorozatát kaptuk. Amikor még költségvetésről nem lehetett az országban tárgyalni, a baráti országok kulturális hatóságai készek voltak velünk egész évre kiterjedő tudományos, kulturális együttműködési programról tárgyalni. Mi jutott ebben kifejezésre? Bizalom az iránt, hogy Magyarországon valóban és véglegesen győzött a néphatalom. Bizalom aziránt, hogy Magyarországon a Kádár-kormány és az MSZMP helyesen ragadta meg a feladatokat és jól jelölte ki a fejlődés útját. Akkor, amikor az országban sok tekintetben még kaotikusak voltak a viszonyok, ez a bizalom már megnyilatkozott a magyar nép hatalma iránt. Tisztelt Országgyűlés! A minisztertanács elnökének beszámolója behatóan foglalkozott hazánk nemzetközi problémáival. Az ellenforradalmi események óta két jelentős nemzetközi ülésen vehettem részt magyar delegáció tagjaként. November közepén, amikor hazánkban még az ellenforradalom meg-megújuló fegyveres kísérletei okoztak aggodalmat, Helsinkiben részt vettem a Béke Világtanács irodájának ülésén. A Béke Világtanács akkori ülésén és azóta a Béke Világtanács nemzeti mozgalmainak velünk kapcsolatos megnyilatkozásain látszott és az látszik világosan, hogy a világ különböző tájain élő becsületes, haladó és békeszerető erők tudatában vannak annak, hogy Magyarországon az októberi ellenforradalmi események során nemcsak egy társadalmi és egy politikai rendszer forgott kockán. Ez is súlyos kérdés. Nemcsak az volt a kérdés hogy meggyőződésükért, népükért becsülettel harcoló kommunisták nem válnak-e az ellenforradalom prédájává. Ez is súlyos kérdés volt. Nemcsak az volt a kérdés, hogy Magyarországon általános polgárháború tör-e ki. Ez is súlyos kérdés volt. De a világ békeszerető erői tudják azt is hogy a magyarországi eseményekben a nemzetközi élet legdöntőbb kérdése, a béke kérdése forgott kockán és Magyarország annak az eseménysorozatnak a küszöbén volt, hogy megújul-e Európa közepén az eseményeknek olyan sorozata mint amilyen Koreában bontakozott ki a tragikusan emlékezetes időszakban. Éppen ezért Helsinkiben is és azóta is a nemzetközi élet békeszerető erőinek a területén, a nyugati társadalmak haladó szervezeteiben is, azt a tanulságot vonták le a magyarországi eseményekből, hogy a nemzetközi élet érdeke is Magyarországon a népi demokratikus rend megszilárdítása, mert ez a béke érdeke, és azt a tanulságot vonták le, hogy a magyarországi események arra szolgáltathatnak leckét a nyugati társadalmakban is, hogy határozottabban kell a blokk-politika, a katonai tömb-politika ellen küzdeni, amelyet az amerikai imperialista körök igyekszenek még mindig fenntartani és szítani. De a Béke Világtanács működésének ránk nézve még egy tanulsága van. A legutóbbi berlini iroda-ülésen a Magyarországgal kapcsolatos kérdések már szinte fel sem merültek. A berlini iroda-ülés kitűzte Ceylonba a Béke Világtanács