Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1705 Az országgyűlés 34. ülése 1957 sége előtt világos, hogy az ellenforradalmárok Mindszentytől Nagy Imréig terjedő frontja a szakadék szélére taszította az országot. A Magyar Szocialista Munkáspárt és az igen nehéz körül­mények között dolgozó munkás-paraszt kormány viszont népünk erejével, a kapott támogatással kivezette népünket ebből a katasztrófából. Ezért az elmúlt hónapokban gyökeres fordulat követ­kezett be a széles népi tömegekben a Szovjetunió szerepének megítélésében is. Népünk zöme vég­leg és visszavonhatatlanul felismerte: kik az igazi barátai és kik valódi ellenségei. 1956 novemberében, decemberében az ellen­forradalom egyebek között azzal szédelgett, hogy a kommunisták állítólag nem mernek fegyvert adni a munkások kezébe. Mi azonban felfegy­verezzük a munkásságot. Május elsején saját sze­mükkel láthatták munkásosztályunk büszkeségét, az új munkásőrséget. A régi úri világ már szinte kezében érezte november elején a hatalmat, de az ellenség nagyon elszámította magát, amikor azt hitte, hogy a megtévesztett fiatalok és az át­menetileg zavarban levő dolgozók az ő számára kaparják ki a parázsból a gesztenyét. Népünk felismerte a sovinizmus, a nacionalizmus káros voltát, a proletár internacionalizmus legyőzhetet­len erejét és hatékonyságát. Látta, hogyan álltak szorongatott helyzetünkben egy emberként mel­lénk a Szovjetunió, a hatalmas Kína és a népi demokratikus országok népei, valamint a tőkés országok munkásmozgalmának haladó erői. Fel­ismerte, milyen hatalmas erő rejlik a felszaba­dult népek és a világ haladó erőinek összefogá­sában, szilárd, megbonthatatlan egységében. Ez a legyőzhetetlen erő késztette meghátrálásra az imperializmusnak ellenforradalmi kalandokra mindig hajlamos reakciós köreit és segített ben­nünket abban, hogy viszonylag gyorsan kilábal­junk a bajból. Bátran elmondhatjuk tehát, hogy a Magyar Népköztársaság minden sikere egy­úttal a kommunisták, a nemzetközi munkásmoz­galom sikere, és minden győzelmünk, minden eredményünk egyúttal az egész világ proletariá­tusának győzelme is. Elmondhatjuk, hogy a test­vérnépek az ellenforradalmi támadás pillanatá­tól kezdve azonnal mellénk álltak és hatékonyan segítettek bennünket, mely segítségért, engedjék meg, hogy az országgyűlés és az egész nép ne­vében innen is köszönetünket nyilvánítsam. A képviselő elvtársak frissen emlékeznek még arra a hatalmas politikai, erkölcsi és anyagi segítségre is, amit a Szovjetuniótól kaptunk *a moszkvai megállapodások alapján. Ez a szovjet segítség egy gazdag szocialista nagyhatalom őszinte és önzetlen segítsége az egyenjogú és független kis ország számára, ami teljesen új típusú*viszonyt jelent a népek közötti kapcsolat­ban; olyan szocialista viszonyt, amelyet csak olyan országoktól, illetve népektől remélhet az emberiség, melyek a proletár internacionalizmus szellemében élnek és cselekednek. Másként a Moszkvában kötött párt- és kormánynyilatkoza­tokat, tisztelt országgyűlés, magyarázni nem le­het. Ilyen kapcsolat azonban csak a lenini eszmék alapján lehetséges. Tisztelt Országgyűlés! Nagy Imre és társai árulásának nyilvánvalóvá válásakor a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakítása elkerül­, évi május 10-én, pénteken. 1706 hetetlenül szükséges és helyes történelmi csele­kedet volt. Az újjászervezett párt maga köré gyűjtötte és vezette az ország erőit a nemzet megmentésére és az ellenforradalom által oko­zott károk helyreállítására. Engedjék meg, hogy e helyről is köszönetet mondjak hős bányászaink­nak azért a nagyszerű cselekedetükért, amely­lyel biztosították a közlekedés nélkülözhetetlen fűtőanyagát és lehetővé tették az ország gazda­sági vérkeringésének megindulását. Ha nem ke­rült sor az üzemek kapuinak bezárására, tömeges munkanélküliségre, akkor ez nem utolsósorban bányászaink hősies helytállásának köszönhető. S hadd tegyem mindjárt hozzá kommunista büszkeséggel, hogy mindebben nem kis része volt a kommunista bányászoknak, akik ezúttal is lelkesítői és vezetői voltak társaiknak, nem kis része volt ebben továbbá annak a ténynek, hogy pártunk leggyorsabban éppen a bányavidékeken szerveződött újjá. Gazdasági téren elért eredményeinkben mind a bányák, mind az üzemek terén jelentős része van értelmiségünknek is. A bányászok nagyszerű példamutatását a budapesti, s a többi iparvidék dolgozóinak munkahőstettei követték. A nehéz novemberi, decemberi hónapokban helytálltak az élelmiszeripar, a kereskedelem dolgozói, akik a kritikus napokban is ellátták a dolgozókat a legszükségesebb élelmiszerekkel, majd fokozatosan a közlekedés és az ipar dolgo­zói is, akik sokat tettek gazdasági életünk vér­keringésének beindítása és normalizálása érde­kében. Ennek köszönhetjük, hogy elhárítottuk az infláció fenyegető rémét, bár nem szabad el­feledni, hogy az infláció veszélyét véglegesen csak akkor küzdhetjük le, ha megszüntetjük a bérek és a termelékenység közötti ellentmon­dást, ha olyan mértékben sikerül emelnünk a munka termelékenységét és csökkentenünk az önköltséget, ami legalábbis az 1956 harmadik negyedévi szintnek megfelel. Tisztelt Elvtársak! Nagy feladatok állnak előttünk a kulturális életünkben mutatkozó rendellenességek megszüntetése terén is. A re­vizionizmus erősen megtépázott képviselői közül egyesek még e területen folytatnak utóvéd har­cot. Most azt mondják, hogy a kínai elvtársak példáját követve engedjük meg mi is, hogy ná­lunk is virágozhassék minden virág és dalolhas­son minden madár. Pártunk egyetért a kínai elvtársakkal abban, hogy nálunk is virágozzék minden szép, hasznos és jó illatú virág, de éppen az ő szellemükben gyomláljuk ki a „mákvirágo­kat". (Derültség, taps.) Pártunk helyesli, ha ná­lunk is dalol minden jó hangú énekesmadár, de hát éppen a harmónia kedvéért helyes, ha el­hallgattatunk minden jómadarat. (Derültség, taps.) Az imperialista reakció és belföldi segítő­társainak az ellenforradalmi fegyveres felkelés leverése után az volt a legfőbb törekvése, hogy állandó nyugtalanságban tartsa az országot, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a reakciónak ezek a gálád tervei sorra meghiúsultak. Meghiú­sultak pedig azért, mert józan magyar népünk nem ül fel a konkolyhintőknek, békét, rendet, nyugodt életet akar. A népi demokrácia ellenségei most elsősor-

Next

/
Thumbnails
Contents