Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1705 Az országgyűlés 34. ülése 1957 sége előtt világos, hogy az ellenforradalmárok Mindszentytől Nagy Imréig terjedő frontja a szakadék szélére taszította az országot. A Magyar Szocialista Munkáspárt és az igen nehéz körülmények között dolgozó munkás-paraszt kormány viszont népünk erejével, a kapott támogatással kivezette népünket ebből a katasztrófából. Ezért az elmúlt hónapokban gyökeres fordulat következett be a széles népi tömegekben a Szovjetunió szerepének megítélésében is. Népünk zöme végleg és visszavonhatatlanul felismerte: kik az igazi barátai és kik valódi ellenségei. 1956 novemberében, decemberében az ellenforradalom egyebek között azzal szédelgett, hogy a kommunisták állítólag nem mernek fegyvert adni a munkások kezébe. Mi azonban felfegyverezzük a munkásságot. Május elsején saját szemükkel láthatták munkásosztályunk büszkeségét, az új munkásőrséget. A régi úri világ már szinte kezében érezte november elején a hatalmat, de az ellenség nagyon elszámította magát, amikor azt hitte, hogy a megtévesztett fiatalok és az átmenetileg zavarban levő dolgozók az ő számára kaparják ki a parázsból a gesztenyét. Népünk felismerte a sovinizmus, a nacionalizmus káros voltát, a proletár internacionalizmus legyőzhetetlen erejét és hatékonyságát. Látta, hogyan álltak szorongatott helyzetünkben egy emberként mellénk a Szovjetunió, a hatalmas Kína és a népi demokratikus országok népei, valamint a tőkés országok munkásmozgalmának haladó erői. Felismerte, milyen hatalmas erő rejlik a felszabadult népek és a világ haladó erőinek összefogásában, szilárd, megbonthatatlan egységében. Ez a legyőzhetetlen erő késztette meghátrálásra az imperializmusnak ellenforradalmi kalandokra mindig hajlamos reakciós köreit és segített bennünket abban, hogy viszonylag gyorsan kilábaljunk a bajból. Bátran elmondhatjuk tehát, hogy a Magyar Népköztársaság minden sikere egyúttal a kommunisták, a nemzetközi munkásmozgalom sikere, és minden győzelmünk, minden eredményünk egyúttal az egész világ proletariátusának győzelme is. Elmondhatjuk, hogy a testvérnépek az ellenforradalmi támadás pillanatától kezdve azonnal mellénk álltak és hatékonyan segítettek bennünket, mely segítségért, engedjék meg, hogy az országgyűlés és az egész nép nevében innen is köszönetünket nyilvánítsam. A képviselő elvtársak frissen emlékeznek még arra a hatalmas politikai, erkölcsi és anyagi segítségre is, amit a Szovjetuniótól kaptunk *a moszkvai megállapodások alapján. Ez a szovjet segítség egy gazdag szocialista nagyhatalom őszinte és önzetlen segítsége az egyenjogú és független kis ország számára, ami teljesen új típusú*viszonyt jelent a népek közötti kapcsolatban; olyan szocialista viszonyt, amelyet csak olyan országoktól, illetve népektől remélhet az emberiség, melyek a proletár internacionalizmus szellemében élnek és cselekednek. Másként a Moszkvában kötött párt- és kormánynyilatkozatokat, tisztelt országgyűlés, magyarázni nem lehet. Ilyen kapcsolat azonban csak a lenini eszmék alapján lehetséges. Tisztelt Országgyűlés! Nagy Imre és társai árulásának nyilvánvalóvá válásakor a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakítása elkerül, évi május 10-én, pénteken. 1706 hetetlenül szükséges és helyes történelmi cselekedet volt. Az újjászervezett párt maga köré gyűjtötte és vezette az ország erőit a nemzet megmentésére és az ellenforradalom által okozott károk helyreállítására. Engedjék meg, hogy e helyről is köszönetet mondjak hős bányászainknak azért a nagyszerű cselekedetükért, amelylyel biztosították a közlekedés nélkülözhetetlen fűtőanyagát és lehetővé tették az ország gazdasági vérkeringésének megindulását. Ha nem került sor az üzemek kapuinak bezárására, tömeges munkanélküliségre, akkor ez nem utolsósorban bányászaink hősies helytállásának köszönhető. S hadd tegyem mindjárt hozzá kommunista büszkeséggel, hogy mindebben nem kis része volt a kommunista bányászoknak, akik ezúttal is lelkesítői és vezetői voltak társaiknak, nem kis része volt ebben továbbá annak a ténynek, hogy pártunk leggyorsabban éppen a bányavidékeken szerveződött újjá. Gazdasági téren elért eredményeinkben mind a bányák, mind az üzemek terén jelentős része van értelmiségünknek is. A bányászok nagyszerű példamutatását a budapesti, s a többi iparvidék dolgozóinak munkahőstettei követték. A nehéz novemberi, decemberi hónapokban helytálltak az élelmiszeripar, a kereskedelem dolgozói, akik a kritikus napokban is ellátták a dolgozókat a legszükségesebb élelmiszerekkel, majd fokozatosan a közlekedés és az ipar dolgozói is, akik sokat tettek gazdasági életünk vérkeringésének beindítása és normalizálása érdekében. Ennek köszönhetjük, hogy elhárítottuk az infláció fenyegető rémét, bár nem szabad elfeledni, hogy az infláció veszélyét véglegesen csak akkor küzdhetjük le, ha megszüntetjük a bérek és a termelékenység közötti ellentmondást, ha olyan mértékben sikerül emelnünk a munka termelékenységét és csökkentenünk az önköltséget, ami legalábbis az 1956 harmadik negyedévi szintnek megfelel. Tisztelt Elvtársak! Nagy feladatok állnak előttünk a kulturális életünkben mutatkozó rendellenességek megszüntetése terén is. A revizionizmus erősen megtépázott képviselői közül egyesek még e területen folytatnak utóvéd harcot. Most azt mondják, hogy a kínai elvtársak példáját követve engedjük meg mi is, hogy nálunk is virágozhassék minden virág és dalolhasson minden madár. Pártunk egyetért a kínai elvtársakkal abban, hogy nálunk is virágozzék minden szép, hasznos és jó illatú virág, de éppen az ő szellemükben gyomláljuk ki a „mákvirágokat". (Derültség, taps.) Pártunk helyesli, ha nálunk is dalol minden jó hangú énekesmadár, de hát éppen a harmónia kedvéért helyes, ha elhallgattatunk minden jómadarat. (Derültség, taps.) Az imperialista reakció és belföldi segítőtársainak az ellenforradalmi fegyveres felkelés leverése után az volt a legfőbb törekvése, hogy állandó nyugtalanságban tartsa az országot, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a reakciónak ezek a gálád tervei sorra meghiúsultak. Meghiúsultak pedig azért, mert józan magyar népünk nem ül fel a konkolyhintőknek, békét, rendet, nyugodt életet akar. A népi demokrácia ellenségei most elsősor-