Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-33

1687 Az országgyűlés 33. ülése 1957. évi május 9-én, csütörtökön. 1688 más természetű feladatokat félretéve választási munkálatokba fogna, a munka eredményeképpen a választók túlnyomó többsége megválasztaná a Hazafias Népfront jelöltjeit. Meggyőződésünk, hogy népünk helyeselni fogja, ha erőnket most más sürgősebb feladatokra, nem utolsósorban a gazdasági feladatokra összpontosítjuk. Közéletünket az elmúlt hónapokban és hetekben foglalkoztatta a címer-kérdés. Az ellenforradalomnak a régi címerrel az volt a baja, hogy az a Magyar Népköztársaság címere volt. Elhangzottak olyan jóhiszemű észrevételek is, hogy a címer nem fejezi ki magyar nemzeti sajátosságainkat és nem követi hagyományainkat. Ez utóbbi észrevételekben van is némi igazság. Ebben a kérdésben a kormány nézete szerint a döntés az országgyűlést illeti. Ami az úgynevezett Kossuth-címert illeti, a történelmi hűség kedvéért meg kell mondanunk, hogy ez az osztrák—magyar monarchia idején a királyi koronával a Habsburg monarchia egyik jelvénye volt. Ebből a jobbágyságot jelképező kettőskereszt, az imperialista törekvéseket kifejező hármashalom és négy folyó nem a mi, új történelmi úton járó magyar népünk eszméit fejezi ki. A mi címerünknek ki kell fejeznie népi államunk politikai eszméjét. Javasolt új címerünkben a nemzetiszínű pajzs kifejezi a dolgozó magyar népnek a nemzeti hagyományokat tiszteletben tartó hazafias érzelmeit. Ezek a hazafias érzelmek harmonikus egységben vannak a nemzetközi proletárszolidaritás eszméivel és ezt kifejezi a pajzs felett elhelyezett ötágú vörös csillag. A nemzetiszínű és vörös szalagokkal átkötött búzakoszorú további magyar sajátosságot kölcsönöz és kidomborítja címerünk népi jellegét. Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Áttérek az előttünk álló gazdasági feladatok néhány kérdésének megtárgyalására. Előre kell bocsátanom, hogy gazdasági kérdéseink részletes felsorolására nem vállalkozom, annál inkább nem, mert az ez évi népgazdasági tervet az országgyűlés rövidesen meg fogja tárgyalni, és ezt követően nyilvános vitára kerül népgazdaságunk fejlesztésének új, 3 éves terve is. Most csupán néhány fontosabb kérdésre szeretném az országgyűlés és a közvélemény figyelmét felhívni. Népgazdaságunkat a termelés viszonylag gyors beindítása és fejlődő irányzata, a testvéri országok igen jelentős, önzetlen és nagyarányú segítsége ellenére bizonyos feszültségek és ellentmondások terhelik. Ezekről nyíltan és őszintén kell beszélnünk. Honnan erednek ezek a feszültségek és ellentmondások? Népgazdaságunk nehézségeinek egyik oka, hogy természeti adottságaink miatt nyersanyagban és energiában jelentékeny mértékben behozatalra szoruló ország vagyunk. Adottságainkból származó ilyen természetű nehézségeinket bizonyos mértékben még növelték a korábbi évek iparfejlesztési terveinek bizonyos hibái is, amelyek következtében növekedett az ország behozatalt igénylő nyersanyag-szükséglete. Jelenlegi nehézségeink másik és pillanatnyilag legsúlyosabb oka a múlt évi ellenforradalmi támadás által okozott igen jelentős anyagi kár. Ez egyrészt a rombolásokból és a készletek megsemmisüléséből — mintegy 3 milliárd forint — másrészt a termelés megbénulása és a sztrájk által okozott termelési kiesésből — mintegy 9 milliárd forint — tevődik össze. Ehhez járul még — mint az ellenforradalom által okozott közvetett kár — a termelés és a termelékenység visszaesése következtében előállott nemzeti jövedelem kiesés, mintegy hat-nyolc milliárd forint. Ez együttesen két év összes munkabéralapjának megfelelő összeg. A gazdasági helyzetben fennálló harmadik ellentmondás és nehézség jelenleg abból adódik, hogy a munkabérek emelkedése oly mértékű volt, hogy az ipari munkások átlagos keresete ma 23 százalékkal magasabb, mint a múlt év azonos időszakában volt, és emögött nincs azonos termelési érték. Elegendő összevetni néhány számot, hogy világosan látható legyen feladataink iránya: ipari termelésünk mennyisége a múlt évinél mintegy 20 százalékkal kevesebb, a termelékenység mintegy 10 százalékkal alacsonyabb, de az összmunkáslétszám csak két százalékkal kisebb, a munkabér pedig átlagban 23 százalékkal magasabb, mint a múlt év ezen időszakában volt. Az, hogy ilyen körülmények között a pénz értékét meg lehetett őrizni, a termelést normális mederbe lehetett vezetni, nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy hazai erőfeszítéseink mellett a testvéri szocialista országok, főképpen a Szovjetunió, gazdasági vonalon is nagyarányú segélyt és hosszúlejáratú áru- és devizahitel formájában segítséget adtak. De az is teljesen nyilvánvaló, hogy népgazdaságunk erős és egészséges csak akkor lesz, ha saját munkánkkal egészséges arányt teremtünk a beruházás és a fogyasztás, a termelés és a bér, a vásárlóerő és az árufedezet között. Ügy gondoljuk, hogy e^kérdésben, is a nyílt és őszinte beszéd a kezdete""ïeladataink egészséges megoldásának. Minden becsületes és öntudatos dolgozó ember jól tudja, hogy a népgazdaság sem egy olyan mesebeli kincsesláda, amelynél örök szabály lehetne, hogy többet vehessenek ki belőle, mint amennyit oda betesznek. A kormány úgy látja, hogy gazdasági téren most az a feladat: a pénz értékállandóságát mindenkor őrizve tegyük meg az összes szükséges intézkedéseket a már elért életszínvonal általános szintjének megtartásáért és megszilárdításáért, és ennek érdekében mielőbb szüntessük meg a népgazdaságban még fennálló ellentmondásokat. Ehhez szükség van a termelés mennyiségi színvonalának emelésére mindenütt, megtakarított nyersanyagból. Ott, ahol a nyersanyagot behozzuk az országba, a termelés mennyiségi túlteljesítésére nincs szükség. Ott, ahol hazai nyersanyaggal dolgozunk, a termelés általános mennyiségi túlteljesítése is erősíti népgazdaságunkat. Szükség van a gazdaságosság megteremtésére az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben, az egész népgazdaságban. Mindenütt csökkentenünk kell az önköltséget és növelnünk kell a termelékenységet. 125*