Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-33

1689 Az országgyűlés 33. ülése 1957. évi május 9-én, csütörtökön. 1690 Érvényesítenünk kell a szocialista bérezést. Ennek érdekében a korábbi hibák gondos elkerülésével be kell vezetni mindenütt a teljesítménybért, ahol ez csak lehetséges a munka, a dolgozó és a népgazdaság érdekeinek figyelembevételével. Ahogyan tudja minden tisztességes ember, hogy nem normális és állandósítva nem vezethet jóra az, hogy több kereset és kevesebb teljesítmény jelentkezzen egyidőben, úgy tudja mindenki azt is, hogy egyszerűen nem tisztességes dolog olyan bérrendszer fenntartása, amelyben egyformán fizetnek a szorgalmasan és hanyagul, a jól és rosszul dolgozó munkásembernek. Mindenki tudja, hogy az ilyen bérrendszer csak rosszra vezeti az arra hajlamos embert, és éppen a becsületes, jó munkásokat keseríti el, veszi el a kedvüket a munkától. •Igen komoly takarékosságra van szükség. Takarékoskodnunk kell különösen anyaggal és, energiával, de minden más egyébbel is, ami értéket jelent a népgazdaság számára. Gazdasági feladatainkat, az elmondott kérdések megoldását minden becsületes dolgozónak magának is kézbe kell vennie. Igen komolyan kell foglalkozniuk a termelés, a gazdaságosság, a takarékosság, az önköltség, a termelékenység kérdéseivel a pártszervezeteknek, a szakszervezeteknek, a munkástanácsoknak és természetesen a gazdasági funkcionáriusoknak. Az összes gazdasági feladatokat most úgy kell felfognunk, mint a politikai hatalom megerősítésének fontos kérdéseit, és úgy kell kezelnünk, mint az elért gazdasági eredmények megvédésének, a dolgozók általános életszínvonala megvédésének feladatát. Szükséges, hogy még ebben az évben növeljük a keresetét azoknak a dolgozó kategóriáknak, amelyek kimaradtak az eddigi bérrendezésekből. Ezekre vonatkozólag megvan már az elvi döntés. De helyre kell állítanunk a gazdasági életben is a rendet és meg kell szüntetnünk az összdolgozók érdekeit károsító lazaságokat is. Bizakodva lehet a feladatok megoldásához is hozzálátnunk. Teljesen reális feladat az erős és egészséges népgazdaság megteremtése. Egészséges irányzatok jelentkeznek gazdasági életünkben: a termelés emelkedőben van, a termelékenység, ha lassan is, de növekszik, az önköltség ugyancsak lassan, de csökkenőben van. A forgalomban levő pénzmennyiség január óta nem emelkedett, ellenkezőleg, csökkent. Az árualap ugyanezen időszakban mintegy 1 milliárd forint értékkel növekedett. Az év első negyedében tervezett 700 millió forint adóbevétel helyett 900 millió forint fölött volt a befizetés. A takarékbetét-állomány ugyanezen időszakban 278 millió forinttal növekedett. Ezek a tények még nem jelentik a gazdasági ügyek teljes rendbehozatalát, de kedvező irányzatot mutatnak és ezek erőteljes továbbfejlesztése népgazdaságunk teljes rendbehozatalának útját jelzi. Ha pártunk és népünk teljes erővel támogatja az állami és gazdasági szerveket a néha szigorú, de elkerülhetetlenül szükséges gazdasági intézkedések végrehajtásában is, úgy, mint ezt tették a politikai kérdések megoldásánál, akkor gazdasági téren is megérlelődnek a dolgozó nép érdekeit biztosító eredmények. Gazdasági életünkben is rendbe fogjuk hozni az ellenforradalom által okozott rombolásokat, pótoljuk a károkat és a zökkenők leküzdése után előre megyünk a szocialista építés útján. Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Röviden szeretnék szólni kulturális életünk néhány problémájáról is és azokról a célkitűzésekről, amelyek megoldásán a kormány jelenleg dolgozik. , Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy már az ellenforradalom tudatos előkészítésének idején is, de különösen az október 23-át követő időszakokban az ellenség milyen hatalmas erőket mozgósított a kulturális élet legkülönbözőbb területein azért, hogy ifjúságunk és dolgozóink szemléletét megzavarja. Az általános iskoláktól az egyetemekig bezárólag folytatott lélekmérgezéssel olyan helyzetet teremtett, amely sok fiatal életébe került, másokat, szüleiktől elszakítva, hontalanná téve, a nyugati tőke karmaiba löi kött. Ezzel párhuzamosan a kulturális élet egész : területén olyan zűrzavart és lelki kútmérgezést • hajtott végre, amely még napjainkban is igen erősen érezteti hatását. Nyilvánvaló, hogy a kormány ezen a téren ] is rendet kíván és fog is teremteni. Munkánkj ban üldözni fogjuk a dogmatizmus minden meg! nyilvánulásának formáját, az élet bonyolult je! lenségeit leegyszerűsítő sematizmust, a lehetőség határain belül igyekszünk elkerülni minden felesleges és káros adminisztratív beavatkozást. Ugyanakkor természetesen azt sem tűrhetjük, hogy a dogmatizmus úgynevezett bírálatának leple mögött revizionista burzsoá mételyezést i folytassanak, hogy a sematizmus elleni harc ürü! gyén jobboldali támadást intézzenek kulturális j életünk igazi érdekei ellen. A fölösleges adminisztratív beavatkozások elkerülése sohasem jelenthet elvtelen politikát a kultúra területén sem. Ezt azért tartom szükségesnek itt is aláhúzni, mert hasonló tünetekkel mind a mai napig találkozhatunk. Csupán példaként említem meg a Horthy-korszak népszerű tollforgatóinak — Herczeg Ferencnek, Molnár Ferencnek, Vaszary Gábornak és másoknak — könyvkiadásunkban, de különösen színházi életünkben szinte eluralkodó másodvirágzását. Enyhén szólva elgondolkoztató, hogy annak a Molnár Ferencnek, akinek a Horthy-korszakban évente átlagosan egy színdarabja került bemutatásra, most, 1957 áprilisában, röviddel az ellenforradalom fegyveres erejének szétzúzása után 6 színdarabját tették műsorra színházaink. (Ügy van!) Nem kevésbé nyugtalanító tünet, hogy a nehezen beszerezhető valutáért biztosított szűkös papírkészletünkből az illetékes kiadószerveink „ildomosnak" tartják kiadni az ellenforradalmi uszításért bírósági eljárás alá vont Eörsi István „üsd az ördögöt" című verseskötetét. S a példákat — sajnos — még sorolhatnám, de úgy gondolom, hogy ez még nem vinné előbbre az ügyet. Inkább a meglevő hibák és hiányosságok felszámolásának és kiküszöbölésé-