Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-33

1Ö73 Az országgyűlés 33. ülése 1957. évi május 9-én, csütörtökön. 1674 felelően külpolitikájának alapja a fasisztaellenes tábor fő erejével, a Szovjetunióval való barátság és szövetség megteremtése volt. Az 1956 október végén, az ellenforradalom fokozódó támadása és nyomása alatt létrejött koalíció — bár ugyanazok a pártok vettek részt benne — nem a haladást szolgálta. A koalícióban részvevő polgári pártokat most a kommunistaellenesség, a burzsoá restauráció szándéka és ennek megfelelően a szovjetellenesség vezette. A Magyar Dolgozók Pártja ebben a koalícióban nem vezető, hanem alárendelt helyzetben volt az első pillanattól kezdve, elsősorban nem a külső körülmények, hanem annak következtében, hogy a Magyar Dolgozók Pártja képviselete ebben a koalíciós kormányban nem volt egységes, és a Nagy Imre—Losonczy-csoport a polgári pártok képviselőivel kezdettől fogva teljes egyetértésben, egy fronton harcolt a munkásosztály és forradalmi pártja, a szocializmus állásainak feladása, az ország külpolitikai elszigetelése, a szocializmus táborából való kiszakítása, a Szovjetunióval való szembeállítása kérdésében. A polgári pártokban kezdettől fogva a szélsőjobboldali elemek ragadták kezükbe a vezetést és kizárták belőle azokat a kisgazda és nemzeti parasztpárti politikusokat, akik az elmúlt években részt vettek a kommunisták vezetésével a szocializmus építésének munkájában. Az októberi koalícióban részt vett, akkor újból megszervezett Szociáldemokrata Pártnak puszta létrehozása is az ellenforradalom legveszélyesebb politikai támadását jelentette a munkásosztály hatalma ellen. Célja a munkásosztály kettészakítása, a testvérharc felújítása volt, az ellenforradalmi kommunistaellenes áradat legfontosabb részeként. Hogy céljaikat mindenki félreértés nélkül lássa, élesen elhatárolták magukat azoktól a volt szociáldemokrata elvtársaktól, akiknek pozitív szerepük volt a magyar munkásosztály történelmi vívmányának, a két munkáspárt egyesülésének létrehozásában. Így az októberi pártszövetségben részvevő Kisgazda, Szociáldemokrata és Petőfi párt, Tildy, Csorba, Kéthly, Kelemen, Bechtler, Bibó Lajos vezetése alatt, Mindszenthy áldását élvezve, minden fellépésükkel az ellenforradalom kommunista- és népellenes, szovjetellenes céljait támogatta. Ez az októberi koalíció még így is, minden ellenforradalmi iparkodás ellenére is, csak a beköszöntő és a fügefalevél szerepét játszotta az ellenforradalom számára. A Horthv-fasiszta burzsoázia gyorsan létrehozta a Demokrata Néppárt, Katolikus Népszövetség, Keresztény Magvar Párt, Magyar Függetlenségi Párt, Magyar Élet Pártja, Katolikus Párt, Demokratikus Unió, Keresztény Front, Magyar Forradalmárok Pártja, Magyar Forradalmi Ifjúsági Párt elnevezésű politikai csoportosulásait. Ezek csak az ismertebbek. Egyedül Újpesten 74 politikai párt alakult ezekben a napokban. (Élénk derültség.) Volt ezek között a pártok között — mint látjuk — néhány egészen jóhangzású, úgynevezett demokrata és forradalmi párt is. De kérdem: forradalmi lesz-e egy párt, amely a kormányhoz írt beadványában Mindszentv miniszterelnökségét követelte, attól, hogy Mindszenty szoknyájától nem messze álló keresztszülői — nagy ravaszul — a „Magyar Forradalmárok Pártja" nevet adta neki? Nem! Ez attól még hamisítatlan ellenforradalmi párt maradt. De a politikai pártok mellett a tőkések újra létrehozták az olyan szolid szervezeteket, mint a Háztulajdonosok Országos Szövetsége, a Kereskedők Központi Szövetsége. A Kisgazdapárt akkor hirtelen született orvoscsoportja pedig a „Kis Űjság" november 2-i számában már a Horthy-világ hírhedt Orvosi Kamarájának létrehozását követeli. Az ellenforradalom céljainak nyílt feltárásával meglehetősen óvatos volt, pünkösdi királysága sem tartott sokáig, de ez a néhány nap is elegendő bizonyítékot nyújt ahhoz, hogy a társadalmi rend ellenforradalmi megváltoztatása nem sokáig váratott volna magára. Mindszenty homályos nyilatkozatának szavaiból, amelyekkel kinyilatkoztatta, hogy ő a magántulajdon elvének alapján áll, és az egyháznak mindent vissza kell kapnia, tömegek értették meg, hogy a gyárak, a bankok, a bányák és a kiosztott földek magántulajdonáról, azok visszaadásáról van szó. Mihelics Vid, a Demokrata Néppárt „Hazánk" című lapja november elsejei számában mégcsak kártérítést követel az államosított gyárak és a kiosztott földek volt tulajdonosai számára, de már ugyanaznap bent járt a parlamentben egy küldöttség, amely a száznál kevesebb munkást alkalmazó üzemek visszaadását követelte a volt tulajdonosok számára. A Magyar Függetlenségi Néppárt beadványában a „magántulajdon sérthetetlensége" és a „tiszta, örök és magyar polgári demokrácia" megvalósítását követelte. Mindez, tisztelt Képviselő elvtársak, eléggé világos. Az ellenforradalom kevésbé tapasztalt vezetői azonban nyíltabban beszéltek. Túrkevén egy bizonyos Szepesi nevű ember megjelent a „Harcos" nevű termelőszövetkezetben és a 200 holdig terjedő birtokok visszadását követelte. A Fehérgyarmati járás úgynevezett „forradalmi bizottsága" még világosabb határozatot hozott. Ügy határoztak, hogy „ ... egyelőre a 200 holdnál kisebb birtokot kell visszaadni volt tulajdonosának". Ezek megfelelnek Nagy Ferenc elveinek is, aki tudvalevően a nyugati országokban kóborol és ott tartott előadásaiban már többször kifejtette, hogy ő a 300—500 holdas birtoktípust tartja a legéletképesebbnek. Ezek az igények és követelések azonban már nem fértek össze a Magyar Népköztársaság alkotmányával. Ezért határozták el már október utolsó napjaiban a magyar országgvűlés feloszlatását. Ezért nyilatkozott Csorba János a Kisgazdapárt terveiről az „Igazság" című lap november elsejei számában úgy, hogy a Kisgazdapárt az 1945-ös pártaránvok alapján akarja az új koalíciót, követeli az Elnöki Tanács megszüntetését és „lénvegében" népköztársaság helyett köztársaságot. Ez a „lényegében" szó Csorba János kifejezése és ő jól tudia, hogy ez alatt, valamint az általa követelt „köztársaság" alatt mit értett. Az azonban bizonyos, hogy nem a dolgozó nér> köztársaságát értette alatta, mert hiszen ez fennállott és népköztársaság volt a neve.