Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-33
1669 Az országgyűlés 33. ülése 1957. évi május 9-én, csütörtökön. 1670 ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság javaslatát elfogadja-e? Aki elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Határozatilag kimondom, hogy az országgyűlés Miklós Árpád képviselő összeférhetetlenségét megállapította és országgyűlési képviselői megbízatásától megfosztotta. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy Ügyrendünk 23. §-a (2) bekezdésének megfelelően hozzám nyújtotta be kellő időben: 1. az igazságügy miniszter „az 1953. évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának meghoszgzabbítáááról" szóló törvényjavaslatot, továbbá 2. a Népköztársaság Elnöki Tanácsa „a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról" szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatokat előzetes tárgyalás céljából kiadtam az illetékes jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. A törvényjavaslatok kinyomtatásáról és az országgyűlés tagjai közötti szétosztásáról gondoskodtam. Az országgyűlés a bejelentést tudomásul veszi. Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak tárgysorozatául az Ügyrend 24. §-ának (2) bekezdése alapján javaslom: 1. A Minisztertanács elnökének beszámolóját és annak megvitatását; 2. „Az 1953. évi május hó 17. napján meg- j választott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról" szóló törvényjavaslat tárgyalását; 3. „A Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról" szóló törvényjavaslat tárgyalását; 4. A Népköztársaság Elnöki Tanácsában és az országgyűlés bizottságaiban megüresedett tagsági helyek betöltését. Elfogadja-e az országgyűlés a javaslatot? (Igen!) Az országgyűlés az ülésszak tárgysorozatát elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! A Népköztársaság Elnöki Tanácsában a képviselői lemondások folytán öt tagsági hely megüresedett. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége a megüresedett tagsági helyek betöltésére javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Kérem jegyző képviselőtársamat, szíveskedjék a javaslatot felolvasni. PESTA LÁSZLÓ jegyző (olvassa): „A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsában megüresedett tagsági helyekre Kiss Károly, Olt Károly, Péter János, Reszegi Ferenc és Szobek András országgyűlési képviselőket válassza meg. — Budapest, 1957. május 6-án." így szól az átirat s utána következnek az aláírások. ELNÖK: Felteszem a kérdést szavazásra: Elfogadja-e az országgyűlés a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének javaslatát az Elnöki Tanácsba megüresedett tagsági helyek betöltésére? Aki elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Határozatilag kimondom, hogy az országgyűlés Kiss Károly, Olt Károly, Péter János, Reszegi Ferenc és Szobek András képviselőtársainkat a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjává megválasztotta. (Taps.) Az ülést 30 percre felfüggesztem. (Szünet 12.00—12.40.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újj ból megnyitom. Napirend szerint következik Ká1 dár János elvtársnak, a Minisztertanács elnökének beszámolója. Átadom a szót. KÁDÁR JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés, kedves elvtársak! A magyar nép békés, szocialista alkotómunkáját megszakító ellenforradalmi támadás sötét és vészterhes napjai után, immár békésebb, normális körülmények között mutatkozik be az országgyűlésnek a forradalmi munkás-paraszt kormány. Népünk szocializmushoz hű tömegeinek harca és munkája eredményeként, továbbá a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista tábor, a Szovjetunió testvéri segítségének eredményeként elmondható, hogy ma már túl vagyunk a legnagyobb nehézségeken. A kormány számot kíván adni az országgyűlésnek tevékenységéről és azokról a körülményekről, amelyek között munkáját megkezdte és végezte — ezért vissza kell pillantanunk az elmúlt hónapok eseményeire. Az az ellenforradalmi felkelés, amely hazánkban a nemzetközi imperializmus cselekvő támogatásával 1956. október 23-án kitört, vad gyűlölettel vetette magát népi demokráciánk minden vívmányára, mindarra, amit népünk több mint egy évtized munkájával alkotott. Az ellenforradalom meg akarta dönteni a Magyar Népköztársaság törvényes állami rendjét, társadalmi rendjét, a parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát és helyébe a burzsoá diktatúrák legreakciósabb rendszerét, a fasiszta diktatúrát akarta állítani. Nemzeti függetlenségünk megsemmisítésével imperialista gyarmattá akarta változtatni hazánkat. A forradalmi munkás-paraszt kormányt az ellenforradalom elleni harc múlhatatlan és halaszthatatlan történelmi szükségszerűsége hívta életre. Mindazok, akiknek érdeke fűződik ehhez és olyan emberek, akik a tényeket nem ismerik, vagy képtelenek az események lényegét megérteni, megkísérelték, s részben még ma is megkísérlik vitatni a hazánkban kitört fegyveres felkelés ellenforradalmi jellegét. De a tények ereje megtöri a ködösítés minden kísérletét. Már a fegyveres felkelés kirobbantását megelőző órákban égették a vörös zászlót, törték és zúzták a vörös csillagot, a szocializmus, az emberi haladás és a népek testvériségének szent jelképeit. Rövidesen fellobbantak a fasizmus elmaradhatatlan kísérői: az emberiség kultúrkincseit hamvasztó, barbár könyvégetés máglyái.
